Szétlőtt épületek, vonuló tankok, fegyveres emberek – ilyen volt az 1956-os forradalom gyerekszemmel

Lángoló, megrongált épületek és utcán tüzet nyitó tank is látható azokon a rajzokon, melyeket magyar menekült diákok készítettek 1958-ban az átmeneti iskolájukban, az ausztriai Tirol tartományban működő Innsbrucki Magyar Reálgimnáziumban. E képekből a forradalom kitörésének hetvenedik évfordulójára kamaratárlat nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban, ahol a rajzok kalandos történetét is megismerhetjük.

A képekből 1958 tavaszán Török Sándor rajztanár kiállítást rendezett, majd a rajzok egy amerikai tanárnőhöz, a diákotthonban nevelőként dolgozó Ruth Andersonhoz kerültek, aki azokkal adományt akart gyűjteni Amerikában az iskola javára. Noha utóbbi cél nem sikerült, a képeket negyven éven át megőrizte, így fennmaradt a tizenöt forradalmi tematikájú rajz és tizennégy egyéb témájú alkotás. Végül átadta azokat a Somody testvéreknek, Gyöngyinek és Katónak, akik anno az iskola tanulói voltak, mielőtt 1958-ban kiköltöztek az Egyesült Államokba. Végül ők odaajándékozták a képeket a Magyar Nemzeti Múzeumnak.

Emlékezet és valóság

A kiállítás kiemeli, hogy a rajzokat a középiskolás fiatalok nagyjából másfél évvel a forradalom leverése után készítették, ebből adódóan a képek nem a megtörtént események, hanem inkább a forradalom emlékének forrásai. A tárlaton a rajzokkal szemben 1956 októberében és novemberében készült fotókat helyeztek el, így összevethetjük ezen időszak valóságát a fiatalok emlékezetével. A többségében fekete-fehér fényképeken láthatunk Kőbányán vonuló harckocsikat, Móricz Zsigmond körtéri romos házakat és utcakövekből emelt barikádokat, és egy ideiglenes sírt a Ferenciek terén, a fejfán a következő felirattal: „Bosszút állunk érted”.

A gyerekrajzokon is hasonlóan kaotikus a városkép: szétlőtt épületek, vonuló tankok, fegyveres emberek, dzsipben ülő katonák lyukas zászlóval és utcán heverő holttestek tűnnek fel rajtuk, az egyiken zászlóval letakart halott katona, akit egy fekete ruhás nő sirat. Egyes képeken felismerhető helyszín is látható, mint a Felvonulási tér az 1956. október 23-án ledöntött Sztálin-szoborból megmaradt csizmákkal vagy az osztrák-magyar határon állt andaui gyalogos fahíd, melyen a menekültek keltek át – a rajzon a túlparton látni az osztrák zászlót.

A tárlaton a rajzokkal szemben 1956 októberében és novemberében készült fotókat helyeztek el – ezen a fényképen harckocsik vonulnak Kőbányán. Fotó: Ilyés Zalán / Népszabadság

Söralátét postai bélyeggel

A kiállítás a rajzok mellett számos módon megidézi a korszakot. Láthatunk nemzeti színű zászlóból kivágott Rákosi-címert, Ata Kandó fényképét magyar menekültekről egy osztrák iskolában kialakított menekülttáborból és a The Daily Barnacle nevű újság számait, melyek a magyar menekülteket szállító hajón készültek magyar és angol nyelven 1957. január 6. és 15. között. Személyes tárgyak is vannak, mint az a búcsúüzenettel ellátott söralátét, mellyel a tizennyolc éves Szepsy Tamás üzent haza apjának, a Bécs melletti Scwechatból, mielőtt elhagyta volna Ausztriát, hogy továbbmenjen Olaszországba, majd az Egyesült Államokba. A fiú 1956. december 23-án hagyta el Magyarországot, a középiskoláját már Ausztriában fejezte be, a söralátétre pedig 1957. február 11-én írt, azon postai bélyeg is látható, akárcsak egy rendes levélen.

Erre a söralátétre írta búcsúüzenetét a tizennyolc éves Szepsy Tamás az apjának 1957. február 11-én Schwechatból – a hátoldalán postai bélyeg is található. Fotó: Ilyés Zalán / Népszabadság

A képek mellett a fiatalok által írt naplókba is beleolvashatunk, e szövegek is felidézik a korszak atmoszféráját, nehézségeit és dilemmáit. A tizenhét éves Osskó Juditnak, a Kaffka Margit Gimnázium elsőéves tanulójának kézzel írt naplójában például a következő áll: „Ma délután mindenki nagy izgalommal volt, hogy a Petőfi Körben milyen követelésekkel fognak az egyetemi ifjak előállani, s vajon a kiküldött kommunisták milyen válaszokat fognak adni a követelményekre. Türelmetlenül vártuk Julikáékat, hogy majd beszámoljanak az eseményről. Végre megérkeztek, s beszámoltak a heves vitákról. Mi lesz ebből? Hány pontot fognak majd megvalósítani? Mindez még a jövő titka. Most már azonban tudjuk. No, de menjünk sorrendben tovább. Mert azóta olyan dolgok történtek, melyet még tán álmunkban sem gondoltunk volna, s mely az egész nemzet életére kiható változásokat hoz majd. Ha hoz.”

Infó: ’56 gyermekei – Rajzok egy innsbrucki diákotthonból. Kurátor: Balahó Zoltán. Társkurátor: Bognár Katalin. Megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeumban (Budapest, VIII. kerület, Múzeum körút 14-16.), 2027. január 30-ig.