Fekete-Győr András: Az, hogy része legyek egy új politikai erőnek, természetesen elképzelhető

Mi volt az utolsó csepp a pohárban, ami miatt elhagyta a Momentumot?

Ez egy hosszú folyamat volt, és biztosan sokaknak feltűnt, hogy valójában már másfél éve külön utakon járunk.

 

Akkor miért pont most távozott?

Tavasszal megszerveztem a Félmillió Fiatal a változásért mozgalmat, amibe bevontam sok tucat zenészt, színészt és véleményvezért azért, hogy csúcsra mozgósítsuk a fiatalokat a választáson. Óriási sikere lett. Ez pártpolitikusként soha nem sikerült volna. Most pedig korszakváltásnál vagyok: lejárt a próbaidőm. Egy év börtönbüntetésre ítélt a NER, két év próbaidőre felfüggesztve, miután nyolc évvel ezelőtt füstszóróval tüntettem ellenük. Életem végéig büszke leszek arra, hogy a NER politikai elítéltje voltam. Úgy éreztem, hogy most jött el az idő, hogy jogi értelemben is lezárjam a momentumos fejezetet, és belevágjak valami újba. Független, progresszív, parlamenten kívüli politikusként, háromszázezer követővel a hátam mögött, napi átlag nyolcszázezres eléréssel azt a célt tűzöm ki, hogy 2030-ban a Fidesz és a Mi Hazánk gyűlölettandemjét egy párbeszédképes, konstruktív, hiteles, progresszív erővel váltsuk fel. Tehát most új világ van, amivel új feladatok járnak együtt. A Momentum elvégezte azt, amit a lehetőségei és a képességei engedtek neki. Hosszú éveken át vittük a változás lángját egy olyan világban, amikor a gazdasági konjunktúra miatt még nem volt rendszerváltó hangulat. Amikor pedig a történelem válaszút elé állított minket, a rendszerváltás érdekében visszaléptünk, és erre inspiráltuk a többi kisebb pártot is.

 

Ezek szerint már nem is lát esélyt a Momentum visszatérésére?

Én nem kívánok pálcát törni a Momentum felett. Kilenc évet töltöttem el a pártban, több mint öt éven keresztül voltam az elnöke. Mindenki próbáljon a saját értékei és céljai mentén politizálni. Ugyanakkor biztosan észrevették, hogy a Momentum emblematikus arcai közül hosszú ideje senki nincs már ott a párt frontvonalában. A Momentum küldetését én bevégzettnek tekintem.

 

De hát éppen ön kezdeményezte, hogy ne induljanak el az idei választáson. Nem ez volt a párt halálos ítélete?

Ez a párt becsületének a visszaszerzése volt. A Momentum a politikai generációváltásért és a nagybetűs változásért jött létre, amit ezzel a tettünkkel tudtunk szolgálni. Azóta pedig eltelt több mint egy év, új világ lett, történelmi léptékű rendszerváltás történt, és itt az idő, hogy én is új politikai korszakot nyissak.

 

Sokak mellett ön is azzal érvelt a visszalépés mellett, hogy csak így kapnak esélyt a 2030-as politikai jövőre. Ehhez képest most kilép? Ebben mintha lenne némi ellentmondás.

A kezdeményezésemmel éles konfliktust vállaltam. Ugyan rengetegen álltak mellém a Momentumon kívüli világból, amiért nagyon hálás vagyok, de az induláspárti momentumosokkal és a legtöbb elnökségi taggal komoly konfliktusba kerültem, hiszen a szűk többség akkor még indulni akart. Végül az én álláspontom győzött, majd elfejlődtünk egymástól, mivel e ponttól sokan elvégzettnek tekintettük a Momentum küldetését. Aztán szerveztem több ezres tüntetést Iványi Gáborék mellett, illetve választási mozgalmat a fiataloknak, de hűségből tag maradtam. Viszont amikor egy politikus a követői anyagi befektetését kéri a politikai munkájába, akkor ott nagyon világosan kell beszélni arról, hogy ki ő, mi ő, mit képvisel, mit akar.

 

Az új kezdeményezésével országjárásra indulnak. Ebben benne van, hogy adaptálják a Tisza sikerét?

Egy hiánypótló közéleti estsorozatot indítunk, amit minden megyébe el fogunk vinni. A tervek szerint sokszínű lesz azoknak a köre, akik részt vesznek benne. Novemberben indulunk, és a célunk az, hogy ne dőljünk hátra, ne üljünk vissza a nézőtérre, hanem legyünk részesei és alakítói az új Magyarország felépítésének. Ami engem inspirált, hogy a nyár folyamán sok helyre hívtak. Számos településre elmentem, különböző helyi, lokálpatrióta közösségek kerestek meg, voltak közöttük Tisza-szigetek is. Elképesztő igény van az emberekben országszerte arra, hogy azonos térben és egyidőben, együtt legyenek egymással.

 

Mik lesznek az első állomásaik?

A kisvárosoktól egészen a megyei jogú városokig bezárólag lesz itt minden. Jövő héten érkezem a részletekkel!

 

Kik azok a momentumos alapítók, akikről beszélt, és ott lesznek?

Például a környezetvédelmi véleményvezér, Halász Noémi, vagy Magyarország leginpsirálóbb roma politikusa, Lőcsei Lajos mindenképpen ott lesznek egyes esteken.

 

A Facebook-posztjában azt írta, hogy „jelenleg nem a pártpolitizálás korszakát éljük, hanem a rendszerváltás sikeréért kell együtt dolgozni”. Felmerül a kérdés: miért éppen egy korábbi pártelnöknek és pártalapítónak kell ebben új szerepet vállalnia? Mit tud ön hozzátenni ehhez, amit mások nem?

Nem vagyok szuperképességek birtokában, senki sem pótolhatatlan. De van hivatástudatom, képzelőerőm, és rengeteg tenni akarás bennem. Na meg egy napról-napra növekvő követőbázisom, és 48 óra alatt több száz egyszeri, illetve rendszeres anyagi támogatóm. Alapvetően közösségszervező politikus vagyok, és keresem azokat a független hangokat és szereplőket, akik szeretnének tenni azért, hogy 2030-ig a Fidesz-Mi Hazánk helyett hiteles, konstruktív és markáns pólus képződjön a progresszív oldalon. Ami pedig a jelent illeti, én mindenben támogatom a kormányzó pártot, amiben csak lehet, ahol viszont kell, ott konstruktív kritikát fogalmazok meg. Ilyen volt például a legutóbb  a melegházasság kérdésének elkenése. Szerintem ebbe bele lehet állni a jogegyenlőség talaján. Már nem kell félni a fideszes propagandától. Aztán vannak ügyek, amelyekben ki lehet egészíteni a Tiszát. Ilyen volt, amikor Orbán Viktorral szemben az NVVH-t fenyegető kijelentései és a Fidesz akciói miatt feljelentést tettem, mert rajtam kívül senki más nem lépett ebben az ügyben.

 

Lát elemi igényt egy új politikai erőre a Tisza Párt 63 százalékos támogatottsága mellett?

Egyelőre nem. Jelenleg nem párt-, hanem rendszerváltó politizálásra van szükség. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy egy politikus ne fogalmazzon meg hosszú távú célokat. És azt sem, hogy a választópolgárok a következő években kizárólag egypártrendszer keretei között képzelik el berendezni az életüket.

 

Azt mondja, hogy 2030-ra a Fidesz és a Mi Hazánk helyett kell egy progresszív erő a parlamentbe. Ez azt jelenti, hogy a Tisza ellenzékét szervezi?

Nem is igazán szeretem azt a szót, hogy ellenzék. Túl hosszú időn át beszéltünk és gondolkodtunk abban a sémában, hogy vannak a kormánypártok és van az ellenzék. Az új korszakban sokkal inkább a partnerségek, az együttműködések és a szövetségek azok, amelyek előreviszik az ország szekerét. Ugyanakkor a Tisza széles politikai koalíciót képvisel, ezért nem feltétlenül vállal fel minden progresszív álláspontot. Én azt szeretném elérni, hogy ezek az értékek is megfelelő súllyal jelenjenek meg az ország jövőjét meghatározó döntésekben, mint például az újra fellángoló 2036-os olimpiarendezés ügyében.

 

De ez hosszú távon mit jelent? A választáson csak pártok tudnak elindulni.

Amint létrejön egy politikai platform, önök lesznek az elsők, akik tudni fognak róla. Mindennek megvan a rendelt ideje.

 

Elképzelhető olyan forgatókönyv, hogy 2030-ban már egy új, saját párt színeiben induljon?

Az, hogy része legyek egy új politikai erőnek, természetesen elképzelhető.

 

Az olimpia elleni kiállás mennyire lesz hangsúlyos eleme az új kezdeményezésnek?

Ez attól függ, hogy a kormánypárt, a főváros és a Magyar Olimpiai Bizottság mennyire gondolják ténylegesen komolyan a 2036-os olimpiát.

 

Politikailag ugyanúgy működik ez a téma 2026-ban, mint 2017-ben az olimpiaellenes aláírásgyűjtés idején?

Azt, hogy mi működik és mi nem, most nehéz megmondani. Én nem erre alapozom a politikámat. Világos elképzelésem van arról, hogy szerintem miért nincs szüksége Magyarországnak 2036-ban olimpiára, és arról is, hogy helyette mire kellene inkább költeni a pénzt. Például évi 450 milliárd forintot kellene vízmegtartásra, vagy az épületállomány energetikai korszerűsítésére fordítani. Arról, hogy mire költsük a közpént, társadalmi vitát kell folytatni, amit népszavazással kell megkoronázni.

 

Csakhogy a Medián új felmérése szerint ma már a magyarok 64 százaléka támogatja az olimpiarendezést. Nem hisz Hann Endrének?

 Hiszek Hann Endrének. Abban viszont nem hiszek, hogy egy mérés önmagában a teljes valóságot mutatja. Amikor 2017-ben beleálltunk a NOlimpiába, akkor szintén többségben voltak az olimpia támogatói. Aztán minden megfordult. Amint kinyílik a vita, és az asztalra kerül, hogy milyen költségei és kockázatai vannak ennek a történetnek, megváltozhat a helyzet. Éppen ezért két javaslatom van. Az egyik az, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság és a BOM vezetése is támogassa a népszavazást. Ami azt illeti, a tegnapi egyeztetésen Gyulay Zsolt és Szalay-Berzeviczy Attila is egyetértettek abban, hogy 2028-ban népszavazáson kell dönteni. Ez a legnagyobb sikere a megbeszélésnek. A második javaslatom pedig az, hogy készüljön egy olimpiamentes forgatókönyv is. Nézzük meg, hogy az olimpiai beruházás nélkül milyen Magyaroszágot építhetnénk a következő tíz évben.