Magyar galéria mutatkozott be a Frieze vásáron – négy napig London volt a világ műkereskedelmének fővárosa

Az immár 24 éves Frieze London kortárs, és fiatalabb, 14 éve bevezetett, régi mesterek műveivel kereskedő ága, a Frieze Masters vasárnap este zárta idei seregszemléjét a Regent’s Parkban, ahol egyébként a borsos belépődíj kipengetésére nem hajlandó közönség szokás szerint ingyenes szoborkiállítást láthatott. Az első gyorsértékelések imponáló számokról tanúskodnak: 108 országból 95 ezer látogatót regisztráltak, 426 múzeum, intézmény és alapítvány képviselői fordultak itt meg, majd több millió font értékű vásárlásokkal távoztak.

A szervezők szerint az idei vásár egyik sikere a földrajzi nyitásnak volt köszönhető, a globális művészeti piac korábban kevésbé prominens régiói ugyanis “beerősítettek”. Mindkét vásáron hangsúlyos volt például a dél-ázsiai és a koreai művészet iránti érdeklődés. Kristell Chadé, a Frieze vásárok ügyvezető igazgatója már a rendezvény előtt azt hangsúlyozta, hogy idén új perspektívákat és új felfedezéseket tárnak fel különböző nemzedékekből, műfajokból és földrajzi térségekből. Zárás után pedig úgy tűnik, nem csupán a forgalom, hanem a nemzetközi részvétel és az intézményi jelenlét is erősödött.

Bár a Frieze hagyományosan a kortárs alkotók terméséhez kötődik jobban, idén a legnagyobb üzletet a régi művészet hozta. Idősebb Jan Brueghel 1607 körül festett Virágcsendélet kőcserép vázában című munkája bizonyult abszolút sztárnak. A Hauser & Wirth galéria 5 millió fontért adta el. A The Guardian napilap ki is fejtette, hogy a modern Frieze túlságosan kereskedelmi jellegűvé vált és főleg a gazdag vásárlók ízlését szolgálja, a régi mesterek Frieze-ét változatosabbnak és vizuálisan is izgalmasabbnak minősítette a lap. A jövő szempontjából így kérdés, hogy mennyire tud a Frieze egyszerre szolgálni művészeti iránytűként és műkereskedelmi “szupermarketként”, mennyire lesz képes aktívan alakítani a globális művészeti piacot?

A budapesti acb Kortárs Művészeti Galéria debütálása fényesen igazolta egyik idei tanulságnak tekintett fejleményt, hogy a nagy galériák óvatosabbak voltak, miközben a kisebbek által kínált olcsóbb, bátrabb munkák nagyobb figyelmet kaptak. Ahogy erről a helyszínen a Király utca 76. alatt működő intézmény képviselője, Kígyós Fruzsina tájékoztatott, az új, kurátori válogatáson alapuló The Code Universe szekcióba hívták meg őket. Ez a külön részleg Carol Yinghua Lu, a pekingi Inside-Out Art Múzeum igazgatójának szervezésében valósult meg. A közös koncepció annak körüljárása, hogy miképpen alakítja a tömegkultúra, az információtúlterhelés és a fogyasztói társadalom a művészetet.

A magyar kiállító nagyra értékelte a lehetőséget, melyet egy egészen különleges alkotó szóló bemutatásával “hálált meg”. Az 1991-ben a bosznia-hercegovinai Bihaćban született Selma Selman, akit hosszabb ideje képviselnek, hihetetlen életpályával rendelkezik. Roma családba született és Londonba hozott művei is felvillantják személyes tapasztalatait, mindennapi életének élményeit. Édesapja fémet gyűjtött és árult, és az utolsó dolog, amit akart, hogy a lánya független legyen. Az elszánt Selma keserves erőfeszítések árán “vásárolta ki magát” a kötelékből. A munkáiban használt hulladékfémek sokkal többé válnak, mint talált tárgyak, vagy az újrahasznosításra tett utalások. A túlélés, a gazdasági érték és a társadalmi kirekesztés történetét hordozzák magukban. Művei a roma közösségek által tapasztalt diszkriminációt és a roma nőként megélt akadályokat személyes, vizuális nyelvezeten keresztül elevenítik meg. Meghökkentő látványt nyújtanak a Frieze-en a Mercedes-Benz motorháztetőkre és ajtókra festett képek, azaz eredetileg kidobásra ítélt szemetek művészi síkra emelései. A Letter to Omer sorozat bensőséges vallomás, szöveges, lírai munkák összessége, bár nem tudni, ki az az Omer, egy szeretett személy, esetleg az elhunyt apa vagy egy tágabb közösség? Kígyós Fruzsina elmondása szerint a kiállított darabokból több is elkelt a világ különböző tájaira, egyéni gyűjtőhöz, illetve intézményhez kerül majd.

Ami nagy dolog: megragadták a számos jótékony célt támogató, köztük roma gyermekek iskoláztatását elősegítő Selman művei a müncheni Haus der Kunst művészeti igazgatójának, Andrea Lissoninak a fantáziáját is, aki a Frieze saját videós összefoglalójában az acb standját választotta kedvencének. A boszniai művész munkáiban egyszerre látja az utcai kultúra és a magas művészet “kódjait”. Különösen megérintették a szétszedett autóalkatrészek, a festett fémfelületek, valamint az állatfigurák és hosszú körmök visszatérő motívumai, melyekben valami sötétet, nyugtalanítót és titokzatost vélt felfedezni.