A szerb írók a diákok mellé álltak, már a könyvvásár is politikai tiltakozássá vált

2024. november 1-jén leszakadt az újvidéki vasútállomás felújított előtetője, és tizenhat ember életét vesztette. A tragédia nyomán Szerbiában országos tiltakozáshullám bontakozott ki. A diákok a felelősség megállapítását, a beruházás dokumentumainak nyilvánosságra hozatalát és a közintézmények működésének átláthatóságát követelték. A megmozdulások az egyetemektől az utcákig terjedtek, és idővel olyan társadalmi csoportokat is mozgósítottak, amelyek korábban távol tartották magukat a politikai tiltakozásoktól.

A szerb kulturális élet szereplői közül egyre többen vállaltak nyílt szolidaritást a diákokkal. Színházak, művészek, tanárok és könyvkiadók kapcsolódtak a megmozdulásokhoz. A konfliktus azonban hamar a kultúra mindennapi működését is érintette: ki dönthet a támogatásokról, kik vezethetik az intézményeket, kik kapnak fellépési lehetőséget, és milyen feltételekkel lehet részt venni az ország legjelentősebb könyves eseményein? A Danas szerb napilap kulturális összeállítása ezekre a kérdésekre keresi a választ írók és kiadók megszólaltatásával.

Az egyik leglátványosabb fejlemény, hogy húsz, a hivatalos belgrádi könyvvásártól távol maradó kiadó saját rendezvényeket szervezett. Előbb a Belgrádi Egyetem központi, rektori épületének udvarában tartották meg a Naš sajam, magyarul „A mi vásárunk” elnevezésű programot. Ezt követte október 16. és 18. között a ne:Sajam, amelynek neve szójáték: a szerb sajam vásárt jelent, a ne pedig tagadást fejez ki. A rendezvénysorozat Belgrádban és Újvidéken kínál találkozási lehetőséget íróknak, kiadóknak és olvasóknak. A szervezők hangsúlyozzák: a könyvvásáron résztvevők személyes beszélgetéseket is folytathatnak. A hivatalos rendezvényen való részvétel megtagadásával pedig azt is jelzik, hogy nem kívánják elfogadni a hivatalos rendezvény feltételeit. A kezdeményezéshez az Arhipelag, a Clio, a Geopoetika, a Booka, a Fedon és a Partizanska knjiga is csatlakozott. Ezek a szerb irodalmi és szellemi élet ismert kiadói, amelyek szépirodalmat, társadalomtudományi és történeti munkákat egyaránt megjelentetnek.

Amikor egy könyvvásár is állásfoglalás

A kiadók döntése az olvasókat is választás elé állítja. A megszokott intézményi keretek helyett egyetemeken, független kulturális helyszíneken és kisebb közösségi eseményeken találkozhatnak a szerzőkkel. Az alternatív vásárok szervezői ezzel azt próbálják bizonyítani, hogy a könyvek köré épülő közösség nem függ kizárólag egyetlen hivatalos rendezvénytől. Ugyanakkor a kisebb helyszínek, a korlátozott anyagi források és a megszokott közönség elérésének nehézségei valódi kockázatot jelentenek a résztvevőknek.

Milisav Savić író a Danasnak adott  nyilatkozatában még messzebb megy. Szerinte az íróknak és a kiadóknak ott a helyük a diákok mellett, a tiltakozásokon, ahogyan sok színész és rendező már korábban kiállt mellettük. A „barikád” ebben az összefüggésben nem feltétlenül szó szerinti utcai torlaszt jelent: az egyetemi blokádokra és arra a közéleti választóvonalra utal, amely a demonstrációk nyomán kialakult. Savić álláspontja szerint az irodalmi élet nem vonhatja ki magát a társadalmi vitákból.

Az író történelmi példákat is felidéz. A szocialista Jugoszláviában, Josip Broz Tito idején, majd az 1990-es években, Slobodan Milošević hatalma alatt az irodalom egy része a hivatalos politikával szembeni gondolkodás fórumává vált. Savić úgy látja, hogy a mai szerb szerzőknek is vállalniuk kell a közéleti konfliktusokkal járó kényelmetlenséget. Különösen az irodalmi díjak odaítélését, az intézményvezetők kiválasztását és a kritikus írók meghívásainak elmaradását bírálja. Ezeket a jelenségeket a politikai befolyásolás példáinak tartja; az egyes döntések indokait ugyanakkor önmagukban nem bizonyítják a megszólalók állításai.

A támogatások ára

Gojko Božović, az Arhipelag kiadó vezetője a konfliktust a kulturális szabadság felől közelíti meg. Szerinte a művészeti és szellemi élet szereplői egyre élesebb választás elé kerülnek: elfogadják a hatalom által meghatározott működési kereteket, vagy megpróbálnak függetlenek maradni, még ha ez anyagi veszteséggel jár is. Úgy véli, a szerb kulturális közeg jelentős része az ellenállás mellett döntött. Felfogásában a kritikus gondolkodás a kultúra lényegi része, amelyet nem lehet az intézményi biztonság kedvéért félretenni.

Feketelistát készít a Vučić-rezsim azokról a szerb művészekről, akik kiálltak a diákok mellett

A kulturális intézmények sok esetben közpénzből működnek, az írók és előadóművészek pályázatoktól, meghívásoktól, fesztiváloktól és tiszteletdíjaktól is függnek. Ha egy támogatás elmarad vagy egy rendezvény megszűnik, annak közvetlen következménye lehet az alkotók megélhetésére és a közönség programkínálatára. A megszólalók attól tartanak, hogy az állami és önkormányzati források elosztásánál a szakmai szempontok mellett politikai lojalitás is szerepet kap. A bírálatuk a támogatási rendszer átláthatóságát és az intézmények autonómiáját érinti.

Nenad Milošević költő és irodalomkritikus éppen a pénzügyi nyomás következményeit emeli ki. Beszámolója szerint számos alkotó honorárium nélkül maradt, mert a korábbi fellépési vagy támogatási lehetőségek beszűkültek. Egyre többen vállalnak ezért önkéntes munkát, és köztereken vagy alkalmi helyszíneken lépnek fel. A független kulturális programoknak így kettős szerepük lett: lehetőséget teremtenek az alkotás és a közönség találkozására, ugyanakkor a társadalmi szolidaritás helyszínei is.

Új színpadok a hivatalos intézményeken kívül

A színházi életben a ne:Bitef néven szervezett alternatív programok, a filmes közegben a niši független események, valamint a Blacklist fesztivál is azt jelzik, hogy a rendezők és szervezők új utakat keresnek. A ne:Bitef elnevezés az ismert belgrádi nemzetközi színházi fesztivál, a BITEF nevére utal. Az alternatív rendezvények közös vonása, hogy a hivatalos intézményrendszeren kívül próbálnak teret teremteni az alkotóknak, miközben a működéshez szükséges pénzt, infrastruktúrát és nyilvánosságot maguknak kell előteremteniük.

A folyamatnak vannak korlátai is. Egy hagyományos fesztivál többéves kapcsolatrendszerét, technikai hátterét és széles közönségét nehéz rövid idő alatt pótolni. Az önkéntesség és az alkalmi összefogás sok helyzetben segít, de nem helyettesíti tartósan a kiszámítható finanszírozást. Éppen ezért az alternatív kezdeményezések szervezői számára az a kérdés, hogy az egyszeri tiltakozásból kialakulhat-e hosszabb távon is működő, független kulturális hálózat.

Az írók és kiadók kiállása egyben újra felveti a művészet közéleti szerepének régi dilemmáját. Nem minden szerző akar politikai szereplővé válni, és a kulturális élet sem alkot egységes tábort. A Danas által megszólaltatott alkotók azonban úgy gondolják, hogy a jelenlegi szerbiai helyzetben a hallgatásnak is következménye van. Számukra a diákok melletti szolidaritás összekapcsolódik azzal az igénnyel, hogy a kiadók, színházak és fesztiválok maguk dönthessenek saját szakmai működésükről.

A belgrádi és újvidéki alternatív könyves rendezvények azt mutatják meg, miként próbálja egy ország kulturális közösségének egy része megőrizni kapcsolatait és nyilvánosságát politikai megosztottság idején.