Fürcht Pál sajátos vádalkura készül, Magyar Péterben látja a megfelelő személyt

Már júliusi lemondását követően sok találgatás övezte Fürcht Pál mozgását, aki a Központi Nyomozó Főügyészség vezetőjeként az egyik meghatározó és szimbolikus figurája volt a NER ügyészségének, amit szokás kizárólag Polt Péterrel azonosítani, de bőven akadtak alatta olyanok is, akik nemcsak gond nélkül sajátították el a rendszer által elvárt gyakorlatot, de maguk is előszeretettel éltek vele.

Fürcht Pált az őt ismerők szakmai tudásban mindig is bizonytalannak ítélték, nyomozó főügyészi kinevezése pedig illeszkedett a „ki kinek a kije” előmeneteli rendszerébe – Ibolya Tibor, a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettese védencének tartják –, amely alapvetően a lojalitáson alapult; a lojalitás pedig szinte sosem közvetlen utasítások végrehajtásából derült ki, a rendszer ennél jóval rafináltabban működött. A vezetői szinteken ülők – legfőbb ügyész, a helyettesek, a kabinet, a főügyészek, főosztályvezetők – a maguk helyén megkérdőjelezhetetlen hatalomnak számítanak, de a folyamatos jelentéstételi kötelezettség miatt minden jelentősebb ügy eljut a piramis csúcsára, s az ott lévők minden esetleges nyomozati lépésről tudnak. Gyakorta „szelíd”, szakmainak álcázott iránymutatásokkal befolyásolták egy-egy ügy jogi megítélését, amit minden szintnek véleményezni kellett. Csak egyetlen példa: azt kérték az alsóbb szinteken lévőktől, hogy szakmailag kifogástalanul támasszák alá, hogy valaki, mondjuk egy közismert kormánypárti közszereplő, valamely ügy érintettje legyen. Ennyiből aztán értett az illető, de nem lehet azt állítani, hogy egyértelmű politikai utasítást kapott volna. A megfelelési kényszer így lényegében minden fontosabb ügy esetében valamiféle szakmai indoklással párosult, így Polt Péter most nyugodt szívvel bizonygathatja azt, hogy az általa vezetett ügyészség bizonyos nagy ügyekben – gondoljunk csak a Tiborcz-féle Elios-botrányra vagy a Microsoft-ügyre – szakmailag megalapozottan járt el.

Megszólalt Fürcht Pál, miután Magyar Péter élesen bírálta

Fürcht Pál tökéletes eleme volt ennek a rendszernek, gond nélkül élt is a „magához rendelés” lehetőségével: a KNYF bármelyik ügy nyomozását magához rendelheti,  amely valamely szempontból a közvélemény vagy a politika érdeklődését felkelti.

Személyében nem akárkiről van szó:  ő felügyelte például az utóbbi időszak legnagyobb botrányait feltáró nyomozásokat, mint amilyen például a Völner-Schadl-ügy volt, majd pedig az MNB-botrány, az állítólagos önkormányzati korrupciós hálózatok felgöngyölítése vagy az ukrán pénzszállító állami lefoglalásának vizsgálata kapcsolódott hozzá.

Tény, hogy Fürcht Pál a munkáját az elmúlt egy évben nagy nyomás alatt végezte: egyrészt azért, mert a Tisza – személy szerint Magyar Péter – a kampányban az elszámoltatást, az igazságszolgáltatást minősítette a legfontosabb feladatok egyikének kormányra kerülés esetén, másrészt pedig azért, mert számos jel mutatott arra – s nemcsak azok az ügyek, amelyek végül igazságszolgáltatás elé kerültek, hanem azok is, amelyek sosem kerültek oda –, hogy az ügyészség, fogalmazzunk finoman, egyáltalán nem végzi pártsemlegesen a munkáját.

Ugyanakkor Fürchtnek nemcsak a közvélemény és az új kormány nagy elvárásaival és nyomásával kellett volna megküzdenie, hanem a saját árnyékával is, hiszen maga is tevékeny résztvevője volt néhány botrányos döntésnek. Elég példaként említeni azt az esetet, amikor kényszeredetten kellett a sajtó előtt elmagyaráznia, hogy bár a Völner-Schadl-ügyben tudják, ki az a Tóni, Barbara és Ádám – Rogán Antalról, feleségéről és kabinetvezetőjéről, Nagy Ádámról volt szó, utóbbi kapcsolatára Schadl Györggyel számos bizonyítható állítás van –, mégsem érezték szükségesnek, hogy meghallgassák őket „olyan ügyben, amely eljutott a vádemelésig”. Magyarul: kimaradtak mindenből. Vagy a Fürcht-féle ügyészség volt az, amelyik valamilyen rejtélyes úton-módon kifelejtett a vádiratból olyan személyeket, akik a Fideszhez köthetők az úgynevezett Fuzik-ügyben, köztük Jászai Gellértet, a 4iG vezetőjét is, holott sokan tényként kezelik, s bizonyos ügyészségi eljárások is erre utalnak, hogy a cégnek nagyon is komoly szerepe volt a számlagyár-botrányban.

De nem kell ennyire messze sem menni: idén május 29-én, pár hónappal a választások után Fürcht még élete kiemelkedő ügyeként nyilatkozott az MNB-botrányról, s azt bizonygatta, hogy minden rendben halad a nyomozással, holott a közvélemény ezt nem így látja – ahogy a szakma és a kormány sem.

Azzal a nyomozással sem ment minden ennyire zökkenőmentesen, amelynek során a nyár elején letartóztattak több, a baloldalhoz köthető, két momentumos és három fideszes politikust. Őket állítólag egy cégháló korrumpálta bizonyos parkfenntartási, parkolási és közétkeztetési feladatok elnyeréséért és túlárazásért cserébe. Igen ám, csakhogy már 2024 végén összeállhatott az ügyészeknek a teljes kép, a nyomozás pedig már tavaly lezárult, intézkedés mégis csak a választás után történt. Szinte bizonyosan állítható, hogy az ügyészség megvárta, honnan fújnak majd a szelek, s csak ennek ismeretében lépett. Az ügy nyomozása, kívülről legalábbis úgy tűnik, politikai megfontolásokkal bőven átitatott folyamat, amit számos elemében érhet szakmai bírálat is – elég csak a Népszabadság minapi cikkére gondolni, amelyben feltártuk, hogy az ügy lényegi adatai már több ízben is egy-egy rejtélyes módon ellopott vagy fellelt pendrive anyagain, legfőbb vádpontjai pedig kizárólag vádalkus vallomásokon alapszanak. 

Aki keres, talál: különös pendrive-ok a parkfenntartási botrányban

Végül, itt van még az úgynevezett aranykonvojügy: a rajtaütésről elképzelhető, hogy személyesen Orbán Viktor rendelkezett, aki márciusra a kampánya középpontjába az Ukrajna-ellenesség felszítását állította, s az akciót személyesen irányította a polgári titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár, Farkas Örs, vagyis a szinte bizonyosan törvénysértő intézkedésben, amelynek értékelhető szakmai okai nem voltak, csak politikaiak,  vastagon benne lehettek az Orbán-kormány legmagasabb körei, személyesen a miniszterelnök is. Az ügyészségen belül is vitatott volt az aranykonvojbotrány történt intézkedések rendje, azok jogszerűsége. A titkosszolgálatok ugyanis elvileg nem befolyásolhatják az igazságszolgáltatást titkosszolgálati eszközökkel, márpedig ebben az ügyben az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) aktívan szerepet játszott. Vannak olyan vélemények is, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal már jóval korábban elszabadult: a már említett, önkormányzatokat érintő korrupciós ügy kirobbanása is kötődhet a titkosszolgálati szervezethez.

Végül az aranykonvojügyre hivatkozva nyújtotta be lemondását a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője, aki ellen fegyelmi eljárás indult a szervezeten belül különféle megnyilvánulásai miatt: Fürcht például az ATV-ben azt állította, hogy az aranykonvoj ügyében egy vezető ügyész megmondta, ki ellen lehet nyomozni és kit nem lehet kihallgatni. E nyilatkozatban volt Fürchtnek egy figyelemreméltó kijelentése, amely alátámasztja azt a cikkben tett korábbi állításunkat, hogy a rendszer nem közvetlen politikai utasítások továbbadásával működött, hanem annál jóval rafináltabban:  Fürcht azt mondta, hogy ő soha nem állította, hogy politikai nyomásra utasították volna az ügyészeket az aranykonvoj-ügyben. „Én azt állítottam a lemondó levelemben is, hogy vannak bizonyos tények, hogy a politikának volt egy elvárása, ezt egy bizonyos szervezet közvetítette, akár megtévesztve, akár nem az ügyészséget, és az ügyészség eszerint járt el. Én nem állítottam, hogy politikai nyomás volt ebben”. Hozzátette, hogy ő  ezzel azt sem állítja, hogy mindez törvényellenes lenne.

Magyar Péter, aki az állítólagos telefonbotránya miatt került most kapcsolatba az ügyészséggel, a napokban szokásos kommunikációs csatornáján, a Facebookon rontott Fürcht Pálra: szerinte ő volt az, aki „2024-ben az ötkertes politikai provokációból a Fidesz megrendelésére megpróbált olyan bűncselekményt farigcsálni, amivel Orbán Viktor ellehetetleníthette volna a választási indulásomat, és ezzel a rendszerváltást”. Fürcht ügyvédjén, az Oscsadbank és a hét ukrán pénzszállító jogi képviseletét ellátó iroda vezető ügyvédjén, Horváth Lóránton keresztül válaszolt: „bármely illetékes hatóság előtt, hivatalos eljárás keretében készséggel áll rendelkezésre, és bármikor hajlandó részletes nyilatkozatot tenni”. Magyar Péter ezek után a parlamentben már arról beszélt, hogy Fürchttel sms-t is váltott, s a KNYF volt vezetőjétől ily módon meg is kapta a lényegi állításait. Vagyis: Fürcht nyilvánvalóan előremenekül, mintegy sajátos vádalkut kínál a kormányfőnek.

Magyar Péter szerint Fürcht Pál a Fidesz megrendelésére dolgozott, amikor rongálásról lopássá minősítette az ügyét

Nem ő az egyetlen, aki most menekülne a felelősség és a Polt Péter által irányított ügyészi rendszerből: információink szerint a nyomozó főügyészségen akadnak más ügyészek is, akik a Nemzeti Vagyonvédelmi és Visszaszerzési Hivatalba próbálják átmenteni magukat, egyfajta védelmet remélve ezáltal.

Kétségtelen, hogy az ügyészi szervezetet alapjaiban kell átalakítani, s vannak olyan vélemények, hogy ha valamit, hát épp az ügyészség működését kellene nyilvános parlamenti vizsgálat alá vonni. Baka András köztársasági elnöknek nem véletlenül okoz fejfájást a legfőbb ügyész személyének jelölése: mint ismeretes, első jelöltje azért bukott el, mert testvére érintettje az aranykonvoj-botránynak, s elfogadása politikai és szakmai kockázatot jelentett volna a Tisza Párt számára. Az államfő úgy gondolkodik, hogy az ügyészi szervezetet belülről ismerő emberrel kell megpróbálnia átalakítani a szervezetet, mert egy külső jelöltet pillanatokon belül szétszednének a rendszer minden elemét ismerő ügyészek. Igen ám, de a NER hosszú ideje alatt szinte mindenki, aki ügyészi pályára lépett – még az egyetemi képzést is áthatotta Polt Péter és egykori helyettese, Belovics Ervin szellemisége –, ehhez a rendszerhez idomult; nehéz olyan személyt találni, akit ne lehetne pillanatokon belül „összepoltozni”.  Baka András ezért köztes megoldást keresett, s a Polt Péter döntésével leváltott egykori főügyészt, Fejes Pétert jelöli legfőbb ügyésznek. Ha átmegy az Országgyűlésen, Fejes nem marad magára: úgy tudni, egykori, Polt Péterrel valamilyen oknál fogva szembe kerülő, s a pályát elhagyó ügyészek csapata várja ugrásra készen, hogy segítsen megtisztítani a szervezetet, ők magukat egyszerűen csak Polt-árváknak nevezik.