Az ENSZ szerint a kultúra nem luxus, hanem a fejlődés része

Ha egy ország iskolát, kórházat vagy vasutat épít, azt fejlődésnek nevezik. Ha könyvtárat, múzeumot vagy kulturális központot tart fenn, azt sokszor még mindig inkább kiadásnak tekintik. Az ENSZ most ezen a gondolkodáson akar változtatni: 2027 és 2036 között nemzetközi évtizedet szentel annak, hogy a kultúrát a fenntartható fejlődés egyik alapvető elemének tekintsék.

A kultúra nem egy ágazat

Az ENSZ Közgyűlése szeptember 4-én 174 igen szavazattal fogadta el azt a határozatot, amely 2027–2036-ot a Kultúra a fenntartható fejlődésért nemzetközi évtizedévé nyilvánítja. A vietnámi kezdeményezésből kinőtt program végrehajtását az UNESCO koordinálja majd. A döntés önmagában nem kötelezi a tagállamokat meghatározott kulturális kiadásokra, de világos politikai üzenetet küld: a kultúrát nem elszigetelt ágazatként, hanem a társadalmi, gazdasági és környezeti fejlődés részeként kell kezelni.

Az UNESCO évek óta igyekszik elérni ezt a szemléletváltást. A kulturális és kreatív iparágak a szervezet friss összesítése szerint a globális GDP 3,39 százalékát adják, és a foglalkoztatás átlagosan 3,55 százalékát biztosítják. A tagállamok 93 százaléka már valamilyen formában szerepelteti a kultúrát saját fenntartható fejlődési terveiben, miközben továbbra is jelentősek a különbségek a hozzáférésben, a finanszírozásban és a kulturális infrastruktúrában.

Fenntarthatóság, alkalmazkodás

A „kultúra és fejlődés” azonban jóval többet jelent annál, hogy a kreatív iparágak munkahelyeket teremtenek. Egy történelmi városrész megőrzése egyszerre lehet örökségvédelem, turisztikai és gazdasági kérdés. Egy helyi kulturális központ vagy könyvtár közösségi teret biztosíthat, csökkentheti a társadalmi elszigeteltséget, és hozzáférést adhat az oktatáshoz. A hagyományos építési technikák vagy közösségi tudás pedig a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban is hasznos lehet.

Az UNESCO éppen ezért a kulturális örökséget a klímapolitikával is egyre szorosabban kapcsolja össze. A világörökségi városok csaknem harmada tengerparton fekszik, ezért közvetlenül érintett a tengerszint-emelkedésben és más éghajlati kockázatokban. Ugyanakkor a helyi és őslakos közösségek évszázadok alatt felhalmozott tudása a vízgazdálkodástól az építészetig olyan megoldásokat őrizhet, amelyek ma is használhatók az alkalmazkodásban.

Észak-Macedónia, Görögország és Albánia közösen jelöli a Preszpa-tavat az UNESCO világörökségi listájára

A változás már a nemzetközi klímapolitikában is érzékelhető. A 2025-ös brazíliai COP30 konferencián először szerepelt önállóan a kultúra a hivatalos cselekvési programban, és kulturális szempontok kerültek be a globális alkalmazkodási cél mérési rendszerébe is.

Válságban is óvni kell

Az új ENSZ-évtized másik fontos területe várhatóan a kultúra válsághelyzetekben betöltött szerepe lesz. Háborúkban nemcsak emberek és infrastruktúra kerül veszélybe, hanem a múzeumok, műemlékek, könyvtárak, archívumok és közösségek kulturális emlékezete is. Az UNESCO ezért a kulturális örökség védelmét ma már a társadalmak ellenálló képességének egyik elemének tekinti.

A kezdeményezésnek van egy érdekes ellentmondása: miközben nemzetközi szinten egyre gyakrabban beszélnek a kultúráról mint a fenntartható fejlődés egyik alapjáról, a gazdasági válságok idején sok országban éppen a kulturális intézmények költségvetése kerül elsőként veszélybe.

Az ENSZ döntése ezt önmagában nem tudja megváltoztatni. Arra azonban lehetőséget teremthet, hogy a következő évtizedben a kultúra ne csupán múzeumok, színházak vagy fesztiválok ügyeként jelenjen meg a kormányzati döntésekben. Az UNESCO célja az, hogy oktatásban, várostervezésben, klímapolitikában, foglalkoztatásban és válságkezelésben is számoljanak vele.