Rajzolj egy térképet, hogy eltévedhess – Séta Immanuel Kanttal és Yoko Onóval a Ludwig Múzeumban

Gyalogolni hasznos, jót tesz az egészségnek, beindítja a gondolkodást és a művészeket is inspirálja. Erről bizonyosodhat meg az, aki ellátogat a Walk This Way című kiállításra a Ludwig Múzeumba, ahol a művek közt gyalogolva láthatja, hogyan dolgozzak fel különféle módokon e témát a magyar és nemzetközi alkotók.

– A gyaloglás mint téma banálisnak tűnhet, de mivel ez a hétköznapi gyakorlat minden ember életében ott van, vagyis kézzelfogható, ezért ahhoz a laikusok is tudnak kapcsolódni, és ezen keresztül a kortárs művészethez is – mondta lapunknak Készman József, a kiállítás egyik kurátora, hozzátéve, a gyaloglásnak hosszú kultúrtörténete is van, melyet a tárlat nyitófalán elolvashatunk az ókori görögöktől kezdve a egészen a jelenünkig. Az idővonal szót ejt a nagy gondolkodókról, például Eleai Zénonról, akinek például az Akhilleusz és a teknősbéka paradoxona arra a filozófiai problémára mutat rá, hogy a mozgás csupán illúzió. Ha ugyanis Akhilleusz és a teknős versenyeznek, és utóbbi kap egy méter előnyt, akkor a görög hős sosem érheti utol a négylábút, mert mire Akhilleusz megtesz egy métert, a teknős tovább megy, és mire a hős lefutja ezt a hátrányt, addig a teknős megint odébb megy, és ez így folytatódik a végtelenségig.

Sugár János 1985-ös Perzsa séta című kísérleti filmje, mely a nyolcvanas évek Budapestjét a jövő felől mutatja be. Fotó: Ilyés Zalán / Népszabadság

Rend és rituálé

Szintén az ókorban jelenik meg az a gondolat, hogy a gyaloglás és a gondolkodás összefügg: Arisztotelész a tanítványaival sétálva folytatta filozófiai beszélgetéseit Athénban, a Lükeion oszlopcsarnokaiban. Filozófiai irányzata, a peripatetikus iskola is a görög peripatein (sétálni) szóból kapta az elnevezését. A gyaloglás a későbbi korokban is fontos szerepet töltött be a filozófusoknál: a XVIII. században Jean-Jacques Rousseau az utolsó művében a sétáról mint az önvizsgálat és a gondolkodás módszeréről ír, Immanuel Kant pedig a szülővárosában, Königsbergben – melyet életében sosem hagyott el – minden nap ugyanabban az időben, délután öt órakor indult rendszeres sétáira, melyeken ugyanazon az útvonalon haladt végig, ez a rituálé pedig rendet biztosított az életében.

A kiállítás művei szintén filozofikusak, a gyalogláson keresztül személyes, társadalmi vagy környezeti problémákra világítanak rá, vagy a megismerésre, ahogy séta közben érzékeljük és felfedezzük a teret. Csorba Eszter a Budapest átgyaloglás című videómunkája például azt örökíti meg, ahogy a művész a főváros két legtávolabbi lakóépülete között gyalogol végig, mintegy harminchat kilométeren át, miközben az ismert terek új nézőpontól tárultak fel. A művész a több mint tíz órás gyaloglásból tizenöt perces videót készített, melyben a jelenetek ritmusával a séta időélményét is sűrítette.

Paulo Nazareth brazil alkotó művészetében a gyaloglással társadalmi és történeti viszonyokat térképez fel mezítláb bejárva a gyarmati múlt migrációs útvonalait Brazíliából indulva, Dél- és Közép-Amerikán át, majd Kubán keresztül. Az útja során közös fotókat készített a helyiekkel és ezáltal dokumentálta a társadalmi különbségeket.

Sugár János 1985-ös Perzsa séta című kísérleti filmje is kritikusan szól témájáról: ebben két férfi gyalogol és beszélget Budapesten, de azt a művész úgy mutatja meg, mintha a nyolcvanas évek Budapestje már elmúlt volna. Ezt úgy érzékelteti, hogy a két ember párbeszéde egy 1985-ben megjelent HVG gazdasági és politikai cikkeiből van összeállítva, egy másik hangsávon pedig két énekest hallunk, mintha egy későbbi korból kommentálnák a látottakat mint egy régi filmet. A mű arra mutat rá, hogy miképpen látjuk saját korunkat, miközben nem veszünk észre bizonyos dolgokat, melyek csak egy későbbi korból visszatekintve válnak láthatóvá. A film címe Montesquieu 1721-es Perzsa levelek című levélregényére utal, melyben egy perzsa herceg szemén keresztül láthatunk rá a XVIII. századi Franciaországra.

Az élet útvonalai

Ahogy a kiállításban haladunk előre, egyre elvontabb művekkel találkozunk, melyek a gyaloglás témáján keresztül absztrakt gondolatokat is megfogalmaznak. Ilyen a Yoko Ono 1964-es Grapefruit című könyvéből származó Map Piece című munka vagy utasítás, mely így hangzik: „Rajzolj egy térképet, hogy eltévedhess”. A kiállításon ehhez leülhetünk egy asztalhoz, melyről egy üres papírlapot véve rajzolhatunk magunknak egy képzeletbeli térképet és egy célt, így minden résztvevő a fantáziája révén egyedi alkotást teremthet, és elgondolkodhat a saját életútján is.

A Kant-séták című fotósorozatban Joachim Koester dán művész Immanuel Kant sétáinak útvonalain halad végig 2003 és 2004 között Kalinyingrádban. Fotó: Ilyés Zalán / Népszabadság

Zárásképp érdemes újra megemlíteni Immanuel Kantot, akinek sétáiról Joachim Koester dán művész egy képsorozatot készített 2003 és 2004 között. A Kant-séták című munka tehát ugyanazokat az útvonalakat mutatja be, melyeken a német filozófus naponta járhatott, ám a képeken nem a XVIII. századi Königsberg gótikus épületei láthatók, hanem a második világháborúban lebombázott és 1946-ban Kalinyingráddá átnevezett város málló betonépítményei és más jellegtelen épületei. A képsorozat így szimbolikusan összekapcsolja Kant idejét a fotók jelenével, másrészt felteszi azt a kérdést, hogy mi történik velünk akkor, ha mi is végigjárjuk a filozófus sokszor végigsétált útvonalait.

Infó: Walk This Way – A gyaloglás művészete. Kurátor: Készman József, Máté Zsófia. Ludwig Múzeum − Kortárs Művészeti Múzeum (Budapest, IX. kerület, Komor Marcell utca 1.). Megtekinthető január 31-ig.