Németországot bírálta a könyvszakma békedíjával kitüntetett Philippe Sands

Élesen bírálta Németország Izraellel kapcsolatos magatartását Philippe Sands francia–brit nemzetközi jogász és író, amikor október 11-én, vasárnap átvette a német könyvszakma békedíját. A Frankfurti Könyvvásár zárónapján, a Szent Pál-templomban rendezett ünnepségen „tisztességtelen hallgatással” vádolta a német közéletet. Azt mondta, a nemzetközi jog megsértését világosan meg kell nevezni, különösen akkor, ha baráti országról van szó. A 25 ezer euróval járó elismerést Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök jelenlétében adták át. A német könyvkiadók és könyvkereskedők egyesülete, a Börsenverein 1950 óta tüntet ki olyan személyiségeket, akik irodalmi, tudományos vagy művészeti munkásságukkal szolgálják a béke ügyét. A korábbi díjazottak között Salman Rushdie is szerepel. Sands esetében a zsűri az igazságosság, a béke és a nemzetközi jog következetes védelmét emelte ki.

A barátság nem indok a hallgatásra

A holokauszt túlélőinek leszármazottja a köszönőbeszédében elutasította, hogy az izraeli állam fellépésének bírálatát önmagában antiszemitizmusnak vagy Izrael-ellenességnek tekintsék. „Ez nem antiszemitizmus. Ez nem Izrael-ellenesség. Ez az igazság” – fogalmazott. A németországi vita korlátozását aggasztónak nevezte, és azokról is beszélt, akik szerinte véleményük miatt kiszorulnak a nyilvánosságból. Úgy vélte, nem szabad elhallgattatni, kizárni vagy megbüntetni azokat az írókat, újságírókat, énekeseket, költőket és filmeseket, akik nemzetközi bűncselekményekre hívják fel a figyelmet. A véleménynyilvánítás szabadsága azokat is megilleti, akiknek szóhasználatával mások nem értenek egyet. Külön kifogásolta, hogy a bűncselekményekről folyó eszmecserét az elkövetett tettek helyett gyakran az alkalmazott megnevezések körüli vita uralja. Sands szerint az a kérdés, hogy Izrael palesztinokkal szembeni fellépését népirtásnak kell-e nevezni, „haszontalan elterelő manőverré” válhat. Érvelésének lényege az volt, hogy a nemzetközi bűncselekmények között nincs olyan rangsor, amely indokolná más súlyos jogsértések elhallgatását. A tetteket akkor is fel kell tárni és szóvá kell tenni, ha a jogi minősítésükről nincs egyetértés. A beszédben ezzel a megnevezések körüli politikai vitáról a felelősség kérdésére helyezte a hangsúlyt.

A nemzetközi jog szabályai mindenkire vonatkoznak

A díjazott hangsúlyozta: a Hamász 2023. október 7-i támadásai rettenetesek voltak, és a nemzetközi jog alapvető normáinak súlyos megsértését jelentették. Izraelnek, mint minden államnak, joga van az önvédelemhez. Ez a jog azonban nem korlátlan, gyakorlásának a nemzetközi jog keretei között kell maradnia. Sands ezért az izraeli területen elkövetett bűncselekményekkel együtt a Gázai övezetben és Ciszjordániában történtekről is beszélt. Németországot azért bírálta különösen élesen, mert az ország szerinte példamutató alapossággal nézett szembe saját múltjával, és számos más atrocitás ellen fellépett. Izrael, Gáza és Ciszjordánia ügyében viszont máig feltűnőnek tartja a hallgatását. Felidézte, hogy más államok elismerték Palesztinát, szankciókat vezettek be, vagy etnikai tisztogatásnak nevezték a megszállt területeken történteket. „Németország tudja, mi az etnikai tisztogatás. Miért hallgat akkor?” – kérdezte.

A családi múltból indult a jog története

Sands a német államérdek, a Staatsräson fogalmát is újraértelmezné: szerinte annak része kell legyen a nemzetközi bűncselekményekről való hallgatás megtörése, függetlenül attól, hol és kik követik el azokat. A baráti viszony ebben az érvelésben fokozott felelősséget jelent. Felszólalását többször taps fogadta; a hallgatás ellen családi, közösségi és országos szinten egyaránt állást foglalt. A beszéd személyes kiindulópontja saját családjának elhallgatott története volt. Sands arról mesélt, hogy boldog gyermekkorát a múlt körüli csend kísérte: csak később ismerte meg a nagyszüleit és édesanyját ért üldöztetés részleteit. Ötvenéves korában kapott édesanyjától olyan iratokat, amelyek születési anyakönyvi kivonatokkal, útlevelekkel és deportálási parancsokkal töltötték ki a családi emlékezet hiányait. Lvivbe, az egykori Lembergbe eredetileg egy egyetemi előadásra hívták, de nagyapja, Leon Buchholz szülőházát is meg akarta találni. A kutatás során kapcsolódott össze számára a családtörténet két jogász, Hersch Lauterpacht és Raphael Lemkin munkásságával. Mindketten a városban tanultak: előbbi az emberiesség elleni bűncselekmények jogi megfogalmazásában, utóbbi a népirtás fogalmának kialakításában játszott meghatározó szerepet. Ezekből a szálakból született az East West Street című könyve, amely a személyes sorsokon keresztül mutatja be a nemzetközi büntetőjog kialakulását. A békedíj zsűrije éppen ezt a módszert méltatta: Sands egyszerre tárja fel az elkövetők indítékait, valamint az áldozatok életét és szenvedését. Az indoklás szerint történeti alapossággal és együttérzéssel ad hangot azoknak, akiknek tapasztalatai a jogi fogalmak mögött állnak.

A környezet pusztítását is büntetné

A University College London nemzetközi jogi professzora ügyvédként nemzetközi bíróságok előtt is eljár. Munkája háborús bűncselekményekhez, kínzáshoz, rasszizmushoz és gyarmati jogsértésekhez kapcsolódó ügyekre is kiterjed. Nem bíróként dolgozik Hágában: jogászi tevékenységében az érintettek képviselete és a nemzetközi jog érvényesítése áll a középpontban. Könyveiben a bírósági ügyek mögötti történeteket is feldolgozza. Sands a súlyos környezetpusztítás, az úgynevezett ökocídium nemzetközi büntethetőségéért is fellép. Azt szeretné, hogy az ökoszisztémák súlyos rombolását nemzetközi bűncselekménynek minősítsék. A könyvvásáron arról is beszélt, hogy következő munkájában ezt a kérdést járja körül, összekapcsolva a bolygó pusztítását a jogi felelősség problémájával