A jelen a bűnös múlt
Két remek magyar filmet mutatott be a jubileumi 30. Tallinni Nemzetközi Filmfesztivál. Mindkét alkotás erős politikai üzenettel érkezett. Az egyik direkten, a másik finomabban kódolva.
Az észt főváros A-kategóriás filmfesztiválja izgalmas esemény. A város adottságaiból adódóan elsősorban „plazamozi” rendezvény, melyen láthatóak a nemzetközi „díjsikerek” mellett komoly felfedezések, melyeknek világpremiert kínál, bizonyítva, hogy számos tehetséges és értékes filmalkotás van, melyek nem kerülnek be maistream fesztivál vérkeringésbe – értsd a Berlin-Cannes-Velence körforgásba.
Hartung Attila A pokol élővilága című (az angol verzió Sinless címet kapta), második egésztestés alkotása tökéletes alapanyag volt az észtországi mustrának, megvan benne minden, mely egy korszakos remekműhöz szükséges. Ennek pedig híre ment, a szombati világpremierre napokkal korábban elfogytak a jegyek, a tudósító is csak a rendező belépőjével tudott bejutni, ha már az észtek kifejezetten rendszertisztelőek és nem ismernek pardont. Mármint, ha valami tele van, akkor az tele van. Nincsenek kiskapuk.
Megugorja a felejthetetlen kategóriát
De térjünk vissza A pokol élővilágához. Mivel teljesen független finanszírozású produkcióról van szó, adottak voltak a kompromisszumok: A cselekmény lehetőleg ne játszódjon túl sok helyszínen és viszonylag hamar le lehessen forgatni. Ahogy Iványi Petra producer a vetítés utáni közönségtalálkozón elmondta, az elmúlt nyolc-tíz év magyarországi finanszírozási anomáliái miatt – utalva a haverkapitalizmusra – immár lehet beszélni egy független-korszakról, mely olyan művek megszületését hozta, mint a Fekete pont, a Magyarázat mindenre és most A pokol élővilága. Hozzátette, remélhetőleg a választások utáni új finanszírozási rendszer nem fogja fenntartani ezt a modellt, még akkor sem, ha valóban tehetséges alkotók bizonyítottak. Hartung rendezéséről valóban el lehet mondani, hogy Veres Attila és a rendező közös forgatókönyve egy bizarr családi vacsora, melyből lehetett volna immár a sokadik „zseniális” kamara-mű.
Ám abban, hogy A pokol élővilága nem olyan könnyen besorolható, több körülmény is közrejátszik. A cselekmény, mely tényleg arra szorítkozik, hogy Henrik (Nagy Márk) vendégként érkezik a Szentiványi család kastélyába egy ünnepi vacsorára; ám valódi kilétét (mármint, hogy oknyomozó újságíró) csak a barátnője, a család legfiatalabb lánya (Mészöly Anna) tudja. Az építőipari oligarchacsalád több generáció óta (Cserhalmi György, Alföldi Róbert, Tenki Réka, Lengyel Tamás, Hay Anna) a legfelsőbb politikai és gazdasági körök meghatározó szereplője – tisztességesen kódolták nekünk a NER lovagokat és a szeretteik körét. Továbbmegyek: nem csak ezt. Miután mindenki bevallja a legnagyobb bűneit, a film végigmegy az elmúlt korokon és rendszereken – egészen 1956-ig visszamenőleg – a lehetséges összes politikai bűn mentén az ügynökmúlttól a gazdasági korrupciókig. A metaforák olyan tűpontosak, mintha a napi politikai botrányokhoz és dilemmákhoz kötötték volna és mivel ez volt Hartung Attila kiindulóötlete, azt kell, hogy mondjam, lehengerlő társadalompolitikai érzékkel és szinte ijesztő látnoki erőkkel bír. Az idea pedig, hogy ezt egy misztikus horrorba csomagolták, Veress Attila műfaji erőssége (ezt már az Itt érzem magam otthon esetében megmutatta).
Már ennyi is elég lenne a jó filmhez, de, hogy A pokol élővilága megugorja a felejthetetlen kategória határait, az Hartung, az M. Deák Kristóf operatőr és Duszka Péter Gábor vágó művészi összefogása miatt történik meg. Képzeljünk el egy filmet, melyet hat kamerával vettek fel és a színészek játékát és a hatást osztott képkompozícióval tekerik a maximum fölé. A Hitchcock-i suspense felnagyítása mellett Hartung még Bosch, Goya és egyéb festményekkel fokozza az összművészeti őrületet. Az amúgy is remek színészi játékokat ezzel felerősíti – mondjuk Mészöly Anna pillantásai amúgy is titokzatosak, de hát így pláne. Suma summarum, A pokol élővilága politikai kiáltvány, de egyben zsánermű is, melyet sikerrel emelt művészi szintre a stáb. A tény, hogy ezt az egészet tizenkettő nap alatt forgatták le, Iványi Petra produceri munkáját tette „misztikus” szintre.
Még a főzés demokráciája sem elismerendő
Bár Tallinnban a több hétre nyúló fesztivál elején mutatták be Akar Péter és Fatér Ambrus A demokrácia íze című dokumentumfilmjét, még el tudunk csípni belőle egy ismétlést. A mintegy öt éven keresztül készült alkotás. a két Michelin-csillagos budapesti Onyx Étterem és tulajdonosa, Niszkács Anna története, amint a hagyományos, hierarchikus konyhai rendszert egy demokratikusabb, alkotói közösségen alapuló működésre cseréli le, beleértve az étterem szétverését és újratervezését. A folyamat rengeteg dilemmát szül és döntést igényel, a cél pedig egyértelműen az innováció – az út egészen ÆTHER nevű kóstolómenü megszületéséig.
Akárhogy is nézzük, ez az alkotás is a rendszerellenség metaforája, hiszen nem a „francia rendszer”, szerint egy „séfkirály” uralmát valósítják meg, hanem egy csoport közös erőfeszítéseit látjuk. Külön érdekesség, hogy különös figyelmet kap Horváth Ákos kreatív séf, aki pszichés problémái és drogproblémái ellenére a felfedezés erejének tulajdonosa, mert – ahogy elhangzik a műben Niszkács részéről – nem egy képzett alkotóra van szükségük, aki a technikákat jól vagy kevésbé jól alkalmazva készít el egy fogást. A cél persze az újabb Michelin-csillag, ám a forradalmárok nem szokták ez gyakran megkapni. A mű lezárásában látható díjkiosztón bevillan Rogán Antal arca, mely minimum beszédes metafora, különösen a film elején látható gigantikus NFI logó után.
Infó: A pokol élővilágát és A demokrácia ízét a 30. Tallinni Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk. Előbbit a Mozinet mutatja be a hazai mozikban november 26-án, utóbbit a magyar közönség először a 2027 BIDF-en (Budapest International Documentary Festival) nézheti meg januárban.
Ezt is ajánljuk
Olvasni márpedig menő!
„Az orosz szeretet mániákus, eltorzult szeretet: elfoglalni és orosszá tenni mindent”
Már Jehova tanúi se tudják pontosan, mikor jön el a világvége
Coltrane-től a magyar népzenéig
Madonnák és mosóteknők: személyes történetek a roma művészetben









