Madonnák és mosóteknők: személyes történetek a roma művészetben

A Napházban ember legyen a talpán, aki egyik képről a másikra lépve ugyanabban a hangulatban marad. Az állandó kiállításon a virrasztás sötét, szinte nyomasztó képei mellett a vidéki élet mindennapjait megörökítő zsánerképek, vallási motívumokkal teli kompozíciók, nyers, szinte kiáltó feliratok és mélyen személyes festmények sorakoznak. A különböző korszakokban született művek egészen más képi nyelven szólalnak meg. Ehhez a sokféleséghez kapcsolódik a Láthatatlan archívum című időszaki tárlat is. A fonyódi alkotótáborban készült festmények alkotóik emlékeiből, családi történeteiből és tapasztalataiból indulnak ki.

A fonyódi roma alkotótábor idei témája abból a felismerésből született, hogy a cigányság történetét sokáig elsősorban kívülállók szemszögéből ismertük meg, már ha egyáltalán helyet kapott a történetírásban. A tárlatot megnyitó Lukács János festőművész arról beszélt, hogy az alkotótáborban a résztvevők a saját nézőpontjukból akartak megmutatni valamit ebből a mások számára többnyire láthatatlan világból.

Így az archívum ezúttal személyes emlékekből áll össze. Olyan történetekből, amelyeknek sokszor a családi fényképalbumban sincs nyomuk, és amelyekről olykor még a hozzátartozók között is nehéz beszélni.

A tárlat egyik legmegrázóbb alkotása Ráczné Kalányos Gyöngyi Halott fiam, Lacikám című festménye. A művész saját fiának állít emléket. A halál és az öngyilkosság témája több alkotásban is előkerül. Ezek a képek arról is beszélnek, hogyan élnek tovább bennünk azok az események, amelyekre a hétköznapokban nehéz szavakat találni. Nagy Zoltán Hazafelé című olajfestményén a szorongás egy tájban ölt formát. Első pillantásra csak egy sötétzöld erdőrészletet látunk, de az elmosódó körvonalaktól és a nyomasztó színektől egyre kevésbé tűnik megnyugtatónak a címben ígért hazaút.

Ráczné Kalányos Gyöngyi a kiállító alkotók között is szerepel, de Hájas Zoltán portréjának a modellje is. Fotó: Romano Kher

Bódi Barbara Kaleidoszkóp születése című alkotásán a Madonna-ábrázolások ősi motívumokkal találkoznak. A vallási jelképeken keresztül az anyaság és a gondoskodás is megjelenik a festményen. A figurák és a jelképek szinte oltárképpé rendeződnek, miközben a kompozíció Gustav Klimt és a szecesszió világát is felidézi.

Váradi Gádi A jóanyám mosóteknője című festménye volt az első, amelyen megakadt a szemem a Napházban. A cím mögött egy gyerekkori kaland rejtőzik. A festő kilenc-tíz éves lehetett, amikor egy barátjával elcsente édesanyja mosóteknőjét, hogy egy közeli tavon csónakként használják. Nekem erről rögtön nagypapám traktora jutott eszembe, amelyet gyerekként sikerült beindítanom. Azóta sem tudom, hogyan úsztam meg ennyivel, de ha egyszer festmény készülne belőle, biztosan lenne mit mesélnie. Talán éppen ez a kép bája: egy másik ember gyerekkori emléke váratlanul előhív egyet a sajátjaink közül. A mosóteknős kalandnak ugyanúgy helye van ebben az archívumban, mint a gyásznak vagy a félelemnek. Egy családban a csínytevések történetei is tovább élnek, olykor évtizedeken át.

Szegedi Tamással, a Romano Kher közösségfejlesztési koordinátorával arról is beszélgettem, hogyan lehetne a roma kultúrát a kiállítótermeken kívül is láthatóbbá tenni. A szervezet az örökség megőrzése mellett olyan találkozókat tervez, amelyeken roma írók és zenészek mesélnek majd arról, hogyan indult a pályájuk, hogyan dolgoznak, és miként találták meg a saját hangjukat. A kiállításon a festők családi történeteiből láttunk részleteket. Ezeken a beszélgetéseken az is szóba kerülhet, hogyan lesz egy személyes tapasztalatból vers, próza vagy dal.

Szóba került Spanyolország is. Elmeséltem Szegedinek, mennyire magával ragadott a flamenco, amikor végigjártam a Caminót. Rögtön helyretette a földrajzi tájékozódásomat. Ha igazán jó flamencót akarok hallani, mondta, Sevillába kell mennem.

Kovács A. Máté gitáros-énekes a Cigány Karaván koncertjén. Fotó: Romano Kher

A megnyitó végén A. Kovács és a Cigány Karaván lépett színpadra. Kovács A. Máté gitározott és énekelt, Balogh Gusztáv vokálozott, Kovács Dávid hegedült, Balogh Brájen énekelt és ütőhangszereken játszott, Bese Bence pedig basszusgitáron kísérte őket. A flamencóról még az imént beszélgettünk, a Napházban pedig már egy másik zenei világban jártunk.

A koncert után is az a kép járt a fejemben, amelyik először megállított a teremben: a mosóteknőé, amelyből két gyerek csónakot csinált.

Infó: Láthatatlan archívum – A Romano Kher Alkotótáborának kiállítása. Romano Kher Napház (1081 Budapest, Népszínház utca 31.). Kiállító művészek: Bari Janó, Botos Zoltán, Bódi Barbara, Ferkovics József , Gaudi Márton,  Hájas Zoltán, Hosszú Martin, Illés Barbara Petra, Kökény Róbert, Lukács János, Nagy Ibolya, Nagy Zoltán, Ráczné Kalányos Gyöngyi, Váradi Gábor. A kiállítás nyitvatartási időben, hétfőtől péntekig 9:00 és 17:00 között látogatható.