Coltrane-től a magyar népzenéig

A Marsalis név a jazz Cadillacje, a minőség, az elegancia és a teljesítmény garanciája. Már a pátriárka, a zongorista Ellis is óriási egyéniség volt, New Orleans-i (!) egyetemeken tanított improvizatív zenét. Ahogy ő fogalmazott, nem jazzt tanított, hanem diákokat. Hat fia közül négyből lett világsztár muzsikus. Ha mindenképp erőltetett párhuzamokat akarunk vonni, nevezhetjük őket a jazz Polgár családjának.

A „srácok” közül csütörtök este a 66 éves szaxofonos Branford varázsolta el a Müpa közönségét. Sokadszorra járt Magyarországon, ezúttal annak az európai és amerikai turnénak a keretében, amellyel John Coltrane és Johnny Hartman énekes 1963-as albuma előtt tiszteleg. A száz éve született, mindössze negyven évet élt Coltrane zenei és emberi hatása ma is érezhető szerte a világban. San Franciscóban még egy afroortodox gyülekezet is a nevét viseli, és szentként tiszteli. Marsalis kvartettje nagy feladatra vállalkozott. Néha irdatlan tempót diktáltak, és viharként sodorták magukkal a közönséget, máskor intim balladákkal andalították el az egyik ámulatból a másikba eső hallgatóságot.

Egyetemi kurzuson lehetne tanítani, milyen puhán, egymás és a dallam iránti tisztelettel léptek be egy-egy szám elején vagy a rögtönzések után. A zongorista Joey Calderazzo alig-alig hagyta el hangszere középső regiszterét. Így is megadta a többieknek a harmonikus alapot. Zenészek egymás között azzal szoktak viccelni, hogy nincs unalmasabb dolog a nagybőgőszólóknál. Eric Revis erre simán rácáfolt, rögtönzéseit lélegzet-visszafojtva követte a közönség. Justin Faulkner dobjátéka mindegyik stílushoz alkalmazkodott, a szólóiban pedig a saját hangján szólalt meg. Mind a négyen láthatóan élvezték az együtt zenélést, mosolyogva nyugtázták egymás rögtönzéseit.

Az este igazi ékköve azonban Dianne Reeves volt. A hangterjedelmét, muzikalitását, humorát és színpadi jelenlétét együtt talán csak Ella Fitzgeraldéhoz lehet hasonlítani. Még a kikészített vizespoharat is tökéletes eleganciával verte le, egy pillanatra sem esett ki a szerepéből. Később, akár egy rockkoncerten, megtapsoltatta, sőt meg is énekeltette a közönséget. (Csak szebben.) Az idei Dedicated to You című albumon Reeves és a Marsalis-kvartett az 1963-as Coltrane–Hartman-lemez mind a hat dalát újra felvette. A válogatásra Coltrane szerzeményeiből is kerültek instrumentális feldolgozások.

A ráadásra a különböző műfajokban otthonosan mozgó Marsalis fél tucat magyar népzenészt invitált a színpadra, akiket korábbi látogatásai során ismert meg. Velük kerekedett ki az este remek világzenei fináléja. Kiváló este volt, jó dolog ez a multikulti!

Infó: Branford Marsalis & Dianne Reeves celebrate John Coltrane. Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2026. november 12.