Gazdaság

Történelmi fordulat jött, Kína letaszította az amerikaiakat a kutatás-fejlesztés trónjáról

Mindeközben Magyarország leszakad.

Történelmi fordulat jött, Kína letaszította az amerikaiakat a kutatás-fejlesztés trónjáról
Fotó: Du Yu / XINHUA / Xinhua via AFP

A világgazdaság jövőjét meghatározó technológiai versenyben fordulat történt: a kutatás-fejlesztésre fordított összegeket tekintve Kína megelőzte az Egyesült Államokat. A változás azért különösen jelentős, mert a tudományos és technológiai fölény évtizedeken át a nyugati gazdaságok egyik legfontosabb versenyelőnye volt. A folyamatra az R&D World október végén megjelent, az idei évre vonatkozó kutatása irányította rá a figyelmet. (A kiadvány előzményei az 1950-es évek végéig nyúlnak vissza, így a nemzetközi szektor egyik leginkább referenciaként számon tartott összeállításáról van szó). Az R&D World az összehasonlításnál a vásárlóerő-paritást (PPP) alkalmazta, amely megmutatja, hogy ugyanannyi pénzből az egyes országokban mennyi terméket és szolgáltatást lehet megvásárolni, így nem pusztán az adott országban használt devizák árfolyamát, hanem az országok eltérő árszínvonalát is figyelembe veszi. Ez különösen fontos annak fényében, hogy például a kutatók bére és számos szolgáltatás költsége is jelentős eltérést mutat Kínát és az Egyesült Államokat összehasonlítva. Utóbbi jóval többet fordít rájuk.

A kutatás-fejlesztési verseny tétje persze messze túlmutat a tudományos eredményeken. A mesterséges intelligencia, a félvezetők, az akkumulátorok, a biotechnológia és az új energetikai megoldások fejlődése meghatározhatja, mely országok vállalatai uralják a következő évtizedek legértékesebb piacait.

A Nature magazin októberi elemzése szerint Kína már számos stratégiai technológiai területen meghatározó szereplő, miközben egyetemei és kutatóintézetei egyre eredményesebben versenyeznek a hagyományos nyugati tudományos központokkal. A folyóirat által megszólaltatott kutatók különösen a kínai fejlesztéspolitika hosszú távú következetességét emelték ki. Mindez nem jelenti azt, hogy Amerika elveszítette volna technológiai vezető szerepét. Az Egyesült Államokban továbbra is magasabb a kutatás-fejlesztés GDP-arányos mutatója, piaci árfolyamon számított költése pedig még jóval magasabb legfőbb versenytársáénál. A jelzett fordulat mégis súlyos figyelmeztetés.

A nyugati államok ráadásul nem egyszerűen egy statisztikai versenyt veszíthetnek el. Amennyiben nem tartják a lépést a kínai fejlesztések ütemével, számos technológiai területen függővé válhatnak az ázsiai ország képességeitől, miközben éppen ezekre kellene építeniük saját gazdasági növekedésüket és versenyképességüket. A Nature által megszólaltatott kutatók ráadásul azt vetik fel, hogy a K+F-potenciálokat nem feltétlenül lehet néhány év alatt, pusztán több pénz ráfordításával visszaszerezni.

 

Magyarországon ötödével csökkentek a ráfordítások

 

Ebben a versenyben Magyarország helyzete különösen kedvezőtlennek tűnik. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2025-ben 1154 milliárd forint jutott kutatás-fejlesztésre, ami 8 százalékkal több, mint egy évvel korábban, vagyis a nominális összeg emelkedett. Ez azonban korántsem fedi el a mélyebb problémákat. A magyar gazdaság teljesítményéhez viszonyítva ugyanis nemhogy növekedne a ráfordítás, hanem hosszabb távon mérséklődni látszik a kutatás-fejlesztés súlya. A KSH adatai szerint 2021-ben még a GDP 1,63 százalékát szánták erre a célra, 2023-ban már csupán 1,38, 2024-ben 1,31, tavaly pedig mintegy 1,33 százalékot.

A teljes kép érdekében, a nemzetközi összehasonlításhoz a magyar ráfordításokat is megnéztük vásárlóerő-paritáson. Az OECD adatai szerint Magyarországon 2024-ben 1069 milliárd forintot fordítottak kutatás-fejlesztésre, ami a Népszabadság kalkulációi szerint PPP-alapon számítva mintegy 6,1 milliárd dollárnak felelt meg. Az aligha meglepő, hogy ez eltörpül az említett kínai 1028 és az amerikai 1009 milliárd dolláros ráfordítás mellett. Sokkal nagyobb baj, amiről korábban is írtunk, hogy Magyarországon négy év alatt csaknem ötödével csökkent a GDP-arányos kutatás-fejlesztési ráfordítás. Beszédes, hogy Kína 2025-ben már gazdasági teljesítményének 2,8 százalékát költötte K+F-re, az Egyesült Államok esetében ugyanez 3,44 százalék volt, nálunk pedig az említett 1,33 százalékról beszélhetünk.

Az pedig különösen fájdalmas, hogy a lemaradás még a magyar kormány saját célkitűzéséhez mérten is jelentős. A 2021–2030-as kutatási, fejlesztési és innovációs stratégia ugyanis azt irányozta elő, hogy az évtized végére a GDP 3 százalékára emelkedjenek a hazai ráfordítások. Ehhez a jelenlegi arányt több mint kétszeresére kellene növelni mindössze öt év alatt, ami még a legderűlátóbb megközelítés szerint is rendkívül nehéznek tűnik.

 

Időben eszmélünk?

 

Talán ezt a nemzetközi összevetésben érzékelhető lecsúszást ismerte fel a Tisza-kormány, miután a múlt pénteken benyújtott 2027-es költségvetési törvényjavaslat jelentős emelést irányoz elő a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapnál. A kiadási előirányzat az idei eredeti 145,2 milliárd forintról jövőre 292,7 milliárdra emelkedne, ami több mint kétszeres összeg. A forrásbővítés hátterében jelentős részben a vállalkozások által fizetett innovációs járulék emelése áll. A kormány ugyanis a közép- és nagyvállalkozásokat terhelő közteher kulcsát a jelenlegi 0,3 százalékról 0,5 százalékra növelné, ami változatlan adóalap mellett kétharmados, vagyis 66,7 százalékos tehernövekedést jelentene.

A növekedés értékelésénél azonban fontos körülmény, hogy az alapból 142,8 milliárd forintot a központi költségvetésnek adnának át, többek között másutt megvalósuló kutatás-fejlesztési programok finanszírozására. Az átadás az uniós kutatás-fejlesztési programok hazai társfinanszírozását, illetve az alapon kívüli kutatási tevékenységek támogatását is szolgálná. Ezért ez nem nevezhető egyszerű visszafizetésnek, hanem a vállalkozásoktól beszedett források egy részének más költségvetési fejezeteken keresztüli felhasználását jelenti. Az alapnál így közvetlenül az említett mintegy 150 milliárd forintnyi kiadás maradna.

A teljes képet nézve viszont az körvonalazódik, hogy miközben a világ vezető gazdaságai között kíméletlen verseny zajlik a tudományos és technológiai vezető szerepért, az új technológiák kifejlesztéséért és az ezekből fakadó gazdasági előnyökért, Magyarország még a korábban elért kutatás-fejlesztési intenzitását is csak próbálja visszaszerezni. 

 

Az OECD még korábbra teszi a fordulatot

 

Az R&D World összesítése mellett az OECD is végez hasonló, de más módszertanon alapuló, szintén irányadónak tekintett összevetéseket. A szervezet idei, legfrissebb publikációi – bár 2024-es adatokra épülnek – szintén jelzik a helycserét PPP-alapon, ami azt jelenti, hogy az OECD számításai szerint az előzés már 2024-ben bekövetkezett. A módszertani különbségeken persze lehet elmélkedni, de az eredmény mostanra egyértelműnek mutatkozik: Kína az egyik legszemléletesebb nemzetközi összevetés alapján a kutatás-fejlesztés világának élére került. Az említett, nyilvánosan is elérhető részletes OECD-jelentés adatai szerint Kína 1028,344 milliárd, az Egyesült Államok pedig 1009,275 milliárd dollárt fordított kutatás-fejlesztésre vásárlóerő-paritáson. Az OECD becslése szerint a világ kutatás-fejlesztési ráfordításai két éve összesen mintegy 3800 milliárd dollárt tettek ki. (Figyelemre méltó, hogy az R&D World 2026-ra már 4430 milliárd dolláros globális költést prognosztizál, ami rendkívül jelentős növekedést jelent.) Ebből Kína mintegy 27, az Egyesült Államok pedig 26,6 százalékkal részesedett, vagyis a két nagyhatalom együttesen a világ kutatás-fejlesztési kiadásainak több mint felét adta.

 

Ezt is ajánljuk

Szerkesztői válogatás