„Az Ódry Színpad lehet a megújítás szimbóluma” – Az egyetemfoglalás 71 napjára emlékeztek az SZFE Vas utcai épületében

Szerda este, hat évvel a Színház- és Filmművészeti Egyetem elfoglalása után, egykori és jelenlegi diákok, tanárok, szakmabeliek, támogatók emlékeztek meg az elmúlt évek egyik legnagyobb hatású demonstrációjára ott, ahol mindez elindult: az intézmény Vas utcai épületében.

Bár hivatalosan ez a megemlékezés arról a 71 napról szólt, amelyet a demonstrálók 2020-ban az egyetemen töltöttek és amelyet csak a koronavírus-járvány, meg az ezzel járó kormányzati szigorítás tört meg, az esemény végül inkább szólt mindarról, ami utána következett és következni fog. Az óriási tiltakozás ellenére új irányítás alá esett egyetemről, működésének elmúlt hat évéről, a távozó oktatókról és hallgatókról, a Freeszfe Egyesület létrejöttéről, a magyar kultúra skarlátbetűiről, a kiváltságosokról és a lehetetlen körülmények között tengődőkről. De szólt arról is, hogy ebben az elmúlt hat évben az a 71 nap kiket és hogyan inspirált a Vas utcai épületre szerda este újra kifüggesztett, az egyetemfoglalás egyik szimbólumává vált piros-fehér szalag, a jellegzetes sárga maszk vagy az épület homlokzatára vetített megannyi, a demonstráció napjai alatt készített fotó.

Fotó: Ladóczki Balázs / Népszabadság

A hogyanok ismertek: tényleg létezik felelősségre vonás, nem muszáj következmények nélküli országban élni, nem csak beszélni lehet róla, az állampolgár nem csupán egy névtelen X minden negyedik évben egy papírlapon. A „kik” pedig ott voltak a szolidaritásukat a távolból, a közösségi médiában kifejezők mellett az Ódry Színpad nézőterén szerda este, így pedig még az is láthatóvá vált, mi következik a forradalom után: szelíd baráti csevej arról, kivel, mi van, meg mi jön ezután. Upor László lapunknak a megemlékezést megelőzően úgy fogalmazott, reméli, az este emelkedett lesz – ha ilyen a forradalom utáni élet, akkor köszi, jöhet még.

Fotó: Ladóczki Balázs / Népszabadság

Upor László, a 2026. szeptember 1. óta az egyetemet fenntartó kuratórium tagjaként a helyszínen arról beszélt, az Ódry Színpad lehet „a megújítás szimbóluma”, talán egyik helyszíne is. Ahogyan korábban megírtuk, a jelenlegi épülettulajdonos Református Egyház vezetésével most is közösen dolgoznak azon, hogy az Ódry Színpad belátható időn belül visszanyerje eredeti funkcióját és újra arra használják, amire való. Upor beszédében is inkább a jövőről beszélt: arról, hogy a múlt helyreállítása önmagában nem lehet elegendő cél. – Nem volt tökéletes a korábbi SZFE, nagyon nem – fogalmazott, hozzátéve, hogy az intézmény közösségébe viszont „bele volt kódolva” az önkorrekció lehetősége és szándéka. A Jászai Mari-díjas magyar dramaturg kiemelte, hogy nem a régi intézményi struktúrák visszaállítására kell törekedni, hanem egy folyamatosan megújulni képes egyetem létrehozására és amelyet alakíthat a mindenkori oktatói és hallgatói közösség. – Most az a dolgunk, hogy a legnehezebb úton induljunk, megnyugtatóan stabil otthont felhúzni, de nem bebetonozni – vetítette előre.

Mindenki a Vas utcába!

Az esten felszólalt Veszprémi Judit is, a Freeszfe Egyesület ügyvezető igazgatója. Az egyesületet munkájában az utóbbi években végig a korábbi egyetemfoglalók célkitűzéseinek szelleme vezette. Egyfajta ellenpólusként a vezetés önkénye miatt áldozatul esett SZFE-nek. Veszprémi, aki az egyetemfoglalás idején az intézmény kommunikcáiós vezetőjeként dolgozott nem beszédet mondott, elmondása szerint improvizált. A sors kegyetlen fintora, hogy aktuális volt például Zalán Jánosról, a Kolibri Színház (kétes körülmények között lett) jelenlegi igazgatójáról beszélni. Veszprémi felidézte, az egyetemfoglalás utolsó időszakában hogyan beszélt neki Zalán egy lehetséges együttműködésről, azzal az “aprócska” feltétellel, hogy Veszprémi nyilvánosan kijelenti: Upor László félrevezette őt és nem volt választása az egyetemfoglalás idején. De felidézte az ellenállás megalázó következményét, az elbocsátást és egy akkoriban neki szegezett kérdést: „Nem kellett volna annyit pofázni, mit gondoltatok?”. Veszprémi szerda este tisztázta a kérdést: – Mit gondoltunk? Azt gondoltuk, hogy igazunk van. Nem gondoltuk, tudtuk. Mai napig tudjuk, hogy igazunk volt.

Fotó: Ladóczki Balázs / Népszabadság

A Freeszfe vezetője ugyanakkor beszélt a jelenről és a jövőről is: arról, hogy a forradalomnak ára is van, a hat évvel ezelőtt történtek feldolgozását máig nehezíti, hogy az egyetemfoglalásban részt vevő hallgatók és oktatók közül sokan máig bizonytalan körülmények között kénytelenek dolgozni és tanulni. (Vannak olyan egykori egyetemfoglalók, akik az államtól többmilliós visszafizetési kötelezettségről kaptak értesítést, mivel nem Magyarországon fejezték be tanulmányaikat.)

Az egyesület működését folyamatos anyagi nehézségek árnyékolják be, például az, hogy fillérekből kénytelenek dolgozni, amíg például Sepsi Enikő (a nemrég lemondott rektor) az SZFE-n dolgozhat, amíg Rátóti Zoltán, Kiss-B. Attila, Vidnyánszky Attila itt taníthat, és miközben Zalán János a Kolibri Színház igazgatója lehet. Veszprémi Judit elsősorban nem visszatekintett, kért: egyrészt azt, hogy hallja meg a társadalom a Kolibri Színház segítségkérőinek a hangját, másrészt véleménye szerint a történtek erkölcsi következményeivel is szembe kell nézni, a rendszerváltás pedig csak úgy lehetséges, ha sor kerül az egyetemfoglalók erkölcsi rehabilitációjára és a független színházi közeg támogatására.