A legkényesebb kérdésekre nincs válasz, az amerikaiak elkezdték firtatni a Louvre iszlám műkincseinek az eredetét

A VII. és a XIX.  század között készült iszlám műkincsekből rendezett kiállítást Washingtonban a Smithsonian Intézethez tartozó National Museum of Asian Art. A From the Louvre: Masterpieces of Islamic Art (A Louvre-ból: az iszlám művészet remekművei) című tárlaton Spanyolországtól Indiáig terjedő térségből származó, különleges műgonddal készített fémtárgyak, kristály- és jádeedények, kerámiák, valamint építészeti díszítőelemek láthatók.

A szeptember végén megnyílt kiállítás egyik legjelentősebb darabja az úgynevezett Szent Lajos keresztelőmedence. Az arannyal és ezüsttel berakott, gazdagon díszített fémedényt a 14. században, feltehetően Egyiptomban vagy Szíriában készítették. A 15. századra Franciaországba került, ahol később királyi keresztelőedényként használták. Nevét IX. Lajos francia királyról kapta, aki azonban egy évszázaddal az elkészülte előtt élt.

A medence története jól példázza, miként változhatott meg egy műtárgy jelentése az évszázadok során. Bár alkotója, Muhammad ibn al-Zajd hatszor is elhelyezte rajta a nevét, iszlám eredetét csak a 20. század közepén tisztázták egyértelműen.

A The Washington Post november 6-án megjelent kritikája szerint a kiállítás látványos és művészettörténeti szempontból jelentős, de nem teljesíti maradéktalanul egyik legfontosabb vállalását: a műtárgyak Louvre-ba vezető útjának feltárását.

A bemutatott tárgyak egy része diplomáciai ajándékként vagy kereskedelmi kapcsolatok révén került Európába, mások megszerzésének körülményei azonban jóval kevésbé tisztázottak. Egy Indiából származó, drágakövekkel díszített hegyikristály edényről például annyit közölnek, hogy 1805-ben, a napóleoni hadjáratok zsákmányához kapcsolódva került a Louvre-ba. Arról azonban nincs információ, mikor és milyen körülmények között hagyta el Indiát.

Még problematikusabbnak tartja a lap az iráni Szúzából származó hat régészeti lelet bemutatását. A városban 1884 és 1979 között folyamatosan működött francia régészeti misszió. A kiállítás megemlékezik Marcel és Jane Dieulafoy 1884 és 1886 közötti ásatásairól, de nem tér ki arra, hogy Jane Dieulafoy naplója szerint férje időnként megtévesztéssel próbálta megkerülni a perzsa uralkodóval kötött megállapodást, amely a leletek egyenlő megosztását írta elő Franciaország és Perzsia között.

Jane Dieulafoy arról is beszámolt, hogy egy hatalmas, két bikát ábrázoló kőfaragványt darabokra törtek, mert egészben nem tudták volna Franciaországba szállítani.

A The Washington Post szerint a Louvre az utóbbi években elkötelezte magát gyűjteményei eredetének átláthatóbb feltárása mellett. A washingtoni kiállítás azonban, miközben a műtárgyak Franciaországba kerülésének történetét kívánja bemutatni, több esetben éppen a legfontosabb kérdéseket hagyja megválaszolatlanul.

A Louvre és a Smithsonian közös kiállítása 2027. január 18-ig látogatható Washingtonban.