Nem elég a tehetség: van, ahol átfogó támogatási rendszer épül, miközben itthon a zenekarok, a klubok és a tehetséggondozók az életben maradásért küzdenek

A brit kormány célja pofonegyszerű: legyen a zene mindenki számára elérhető. A Turn It Up nevű intézkedéscsomag, amelyre több tízmillió fontot fog elkölteni a londoni kormány, a tehetséggondozás fejlesztése mellett kiemelt helyen kezeli például a szigetország zenei exportját, nem utolsó sorban pedig a jobb napokat is látott koncerthelyszínek fennmaradását. A bárki számára elérhető programterv alapján az Egyesült Királyság meglehetősen hasonló problémákkal küzd, mint a magyar piac: a tehetség legfeljebb a belépő a zenei karrierhez, jelenleg inkább a csillagok szerencsés együttállásának függvénye, hogy az előadók olyan sikereket érhessenek el, amire már egy biztosabb egzisztenciát tudnak alapozni.

Befektetnek a jövő zeneiparába

A tervet a kormány azzal indokolta, hogy egyelőre még mindig szinte csak a jómodú családok engedhetik meg maguknak, hogy a zenei pálya felé tereljék a gyerekeket, a szegényebbek között jóval ritkább az, aki vállalná az ezzel gyakorta együtt járó egzisztenciális bizonytalanságot. A szakmával való egyeztetéseken, háttértanulmányokon és elemzéseken alapuló stratégia komoly pénzügyi befektetésben gondolkodik: a több tízmilliárd forintnak megfelelő összegből támogatnák az induló zenekarokat, a költséges turnézási lehetőségeket, sőt egy speciális módszerrel megteremtenék a lehetőséget a kisebb klubok támogatására is. Utóbbi esetében az ötezer fő feletti koncertekre eladott jegyek árából egy-egy font ütheti majd a markát a kisebb szórakozóhelyeket segítő szervezeteknek egy önkéntes hozzájárulási rendszeren keresztül. Mindemellett kitérnek a mesterséges intelligencia biztonságosabb és etikusabb használatának lehetőségeire, tehát az Egyesült Királyság kormánya nem zárkózik el teljes mértékben a technológiától, tudomásul veszi annak rohamos terjedését az iparágon belül is, és inkább társadalmi, szakmai egyeztetéseken keresztül próbálja ennek megteremteni az előadókat védő jogi feltételrendszerét.

Fotó: Máthé Zoltán / MTI

A Turn It Up program egyik legfontosabb célja ugyanakkor az oktatás és a zenei nevelés reformja. 2028 szeptemberétől új alaptantervet vezetnek be, amelyben erősödik a zeneoktatás is. Korszerűbb alapokkal és jóval szélesebb körben ismertetnék meg a diákokkal a zenei műfajok sokszínűségét (könnyű- és klasszikus zene terén egyaránt). A döntéshozók nem minden oktatási intézményt ugyanúgy fejlesztenének, inkább igazítanák azt a lehetőségekhez: egyik helyen például erősítenék a kórusok lehetőségeit, máshol az elérhető hangszerek széles skálájának biztosításába fektetnének. Kiemelten foglalkoznának továbbá a hátrányos helyzetű gyerekekkel is: 400 helyen indulnak kulturális programok, és az Ed Sheeran Alapítvánnyal közösen lehetővé teszik azt is, hogy könyvtárak adjanak lehetőséget például élő fellépésekre is.

Támogatás vegyes eredménnyel

Magyarországon hasonló ambíciókkal a 2014-ben Cseh Tamás Program néven indult kezdeményezés rendelkezett, bár ennek összehangoltsága, kiszámíthatósága, nem utolsó sorban pedig a támogatási rendszer hozzáférhetősége hagyott némi kívánnivalót maga után. (2017-ben Hangfoglaló Programként, 2025-től pedig NKA Hangfoglaló Programként működött.) Célja az volt, hogy a feltörekvő előadókat segítse, valamint támogatást nyújtott a koncerthelyszínek fenntartásához, a nemzetközi érvényesüléshez és a zenei tudás fejlesztéséhez is.

A Hangfoglaló a magyar könnyűzene egyik legfontosabb állami tehetséggondozó és infrastruktúra-fejlesztő kezdeményezése. Megítélése azonban elég vegyes volt az évek alatt. Még 2025-ben a NER-hez kötődő Századvég Konjunktúrakutató Zrt. az NKA Hangfoglaló Programiroda megbízásából készített, 25 szakmai interjún alapuló kutatásában arra jutott, hogy a program támogatásai különösen a vidéki klubok számára bizonyultak létfontosságúnak: több megkérdezett klubvezető szerint ezek nélkül intézményük megszűnt volna, vagy jelentősen vissza kellett volna fogniuk élőzenei kínálatukat. A teljes kutatás egy ideje nem elérhető a Hangfoglaló oldalán, mindenesetre kérdés, ha több mint 10 éve segíti a magyar zeneipart, akkor például miért küzd még az életéért jelenleg is számos szórakozóhely szerte az országban. (Nehéz helyzetükön nem segített az sem, hogy a leköszönt kormány Drogmentes Magyarországért programjában több szakember szerint is kérdéses hatékonyságú drograzziákkal még ráadásul ki is pécézték őket.)

Snétberger Ferenc: Úgy néz ki, nem tud elindulni az őszi kurzus a Zenei Tehetség Központban

Korábban volt némi törekvés a leköszönt kormány részéről a könnyűzenei oktatás megreformálására. Demeter Szilárd a magyar könnyűzene megújításáért felelős miniszteri biztosként többször hangsúlyozta a könnyűzenei oktatás intézményesítésének szükségességét. (A Miskolci Egyetemen a Póka Egon Művészeti Akadémia együttműködésével indított felsőfokú képzés a Demeter által vezet Petőfi Kulturális Ügynökség segítségével jött létre.) Valamint könnyűzenei tehetséggondozó feladatok ellátására jött létre 2014-ben a Hangfoglaló Program is (korábban Cseh Tamás Program) a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) keretein belül. Ennek egyik legtöbbet emlegetett tevékenysége volt az induló zenekarok támogatása: a kiválasztottakról zenészekből, zeneipari szereplőkből, szakértőkből álló zsűri döntött.

Hátrányban a populáris zeneoktatás

„A jelenlegi szabályozási környezetben egy alapfokú művészeti iskolát négy platformon tudsz indítani: a klasszikus zenén, a jazz műfajon, a népzenén, és az úgynevezett elektroakusztikus műfajon, ami a szintetizátor szép elnevezése. Tehát a szintetizátor, mint lehetőség, az már az alapfokú művészeti oktatásban megjelenik, de a populáris zene érdekes módon nem. Ennek pontos okát nem tudom, ugyanakkor sok esetben azt tapasztalom, hogy a klasszikus zenészek, sőt a jazz muzsikusok is lenézik a műfajt. Másrészt a köznyelvben is gyakran az a mondás, a populáris zene az nem kultúra: a könnyűzenész vendéglátózzon, éljen meg a piacról.” – mesélt még nyáron lapunknak Pap Tibor, a Peron Pop alapítója.

Ő azért hozta létre 2019-ben a tatai Peron Tehetségközpontban működő zeneiskolát, hogy a fiataloknak legyen hol megismerkedni a könnyűzenével. A Peron egy teljesen magán vállalkozás, a tandíjakból próbálják fenntartani a képzést, az alapító maga is évek óta pro bono viszi az iskolát. Növendékeik többsége nem azért akar a műfajjal foglalkozni, hogy később rocksztár legyen (ahogyan a klasszikus zeneiskolai növendékek körében is – emeli ki Pap – jó ha tíz százalék lesz végül tényleg klasszikus zenész) de nem is ez a cél: egy műértő, zenét szerető közeget nevelnének, megadva a lehetőségét annak, hogy a fiatalok úgy zenélhessenek, ahogyan szeretnének. A szakértő kiemeli, erre lehetősége van a diákoknak a népzene, a jazz vagy a klasszikus zene esetén számos államilag is elismert módon, viszont a könnyűzene méltatlanul háttérbe szorult ilyen téren.

Pap tapasztalatai szerint a szakmán belül sincs konszenzus a kérdésben, sőt, gyakori a széthúzás is: „Hallottunk már olyan vádakról is, hogy a zeneiskolák szerint elszipkáznánk a diákokat a klasszikus zenétől, ha a könnyűzenét beemelnék az alapfokú művészeti oktatásba. Abban látok némi rációt, hogy sok diák inkább ezt a műfajt választaná a klasszikusokhoz képest, de itt a zenéhez értő fiatalok széleskörű neveléséről van szó.”