Csak kínlódik az európai járműipar, annak is nehéz, akinek még megvan a munkája

“Öt közeli munkahelyi barátom volt az üzemben, közülük hármat az elmúlt fél évben elküldtek. Képzelje el, milyen így nap mint nap bemenni dolgozni” – mondta egy férfi a Népszabadságnak a győri autóipari demonstráción. “A fizetésem nem változott, de a munkát sokkal nehezebben viselem, mióta azoknak a többsége, akikkel naponta találkoztam és rendszeresen beszélgettem, már nem jár be. A leépítésről szóló hírekben az elküldötteket számolják, arról, hogy mi történik azokkal, akik bent maradnak a gyárban, szó sem esik. Hogy egy ilyen helyzetet hogyan lehet feldolgozni, na azt nem írják meg, mert az nem érdekes. Pedig higgye el, az ilyen embernek sem könnyűek a hétköznapjai, napi szinten gondolkodom azon, mi lesz, hogyan lesz, és nem látok évekre előre, mint régen” – fakadt ki keserűen.

Hétfőn a A megmozdulás kezdete előtti pillanatokban egy ember élőben jelentkezett be a Facebookon. Saját tudósítását pedig igen plasztikusan vezette fel: “most Győrben az autóipar válságának küszöbén tartanak nemzetközi demonstrációt.”

Fotó: Ladóczki Balázs / Népszabadság

Egy autóipari beszállítónál dolgozó férfi egyértelműen kifejtette lapunknak, hogy nem lehet szépíteni, bőrükön érzik a gondokat: a megrendelések megfogyatkoztak, közben kevesebb emberrel kell elvégezni ugyanazt a munkát, olykor még többet is. Amikor kifut egy termékcsalád, az új pedig még nem kerül gyártásba, a műhelyben ebből annyi látszik, hogy áll egy gép. Korábban ritkán gondolkodtak azon, lesz-e munkájuk két-három hónap múlva. Most ez a kérdés hazáig kíséri őket – folytatta.

A fejlesztésben közben éppen az idő fogyott el. Amihez korábban három év tesztelés kellett, arra a férfi tapasztalata szerint ma akár egyetlen évet adnak. Az ázsiai verseny nyomását egy összevetéssel érzékeltette. Neki évi nagyj győri Audi Aréna parkolójában az IndustriAll Europe és a Vasas Szakszervezeti Szövetség rendezésében gyűltek össze hazai és külföldi érdekvédelmek és képviselőik az „Álljunk ki az autóiparért!” demonstrációra.ából 250 munkanapja van, napi nyolc órában, miközben szerinte olyan kínai üzemek tempójával kell lépést tartaniuk, ahol évi 310–320 napot is dolgoznak, napi 12 órában. A saját munkahelyén ebből azt érzi, hogy egyre rövidebb határidőre, egyre kevesebb kollégával kell teljesíteni az elvárásokat.

Egy évre sem látnak előre

A dízelválság idején legalább látszott, merre fordulnak a gyártók – mondta egy másik dolgozó. A benzines motorok felé mozdultak, most viszont szerinte jóval több irányba indulhat el az ipar. A cégvezetőket sem irigyli. Öt-tíz évre kellene beruházásokról dönteniük, amikor a következő egy évre is alig látnak előre. A gyárban ugyanez a bizonytalanság annak a mérnöknek a pályáját is érinti, aki évek óta azon dolgozik, hogyan égjen el hatékonyabban az üzemanyag a motorban. Ma nehéz megmondania, meddig lesz szükség erre a tudásra, és hol tudja majd hasznosítani, ha csökken iránta az igény, vagy a cégének már nem lesz rá szüksége. De a megrendelések visszaesése olyan üzemekben is érződik, ahol autót sosem szereltek össze. Egy elektronikai dolgozó arról beszélt lapunknak, hogy egy mai autó legalább annyira informatikai termék, mint járműipari. Ha kevesebb készül belőle, azt az elektronikai beszállítók is gyorsan megérzik. Hozzájuk is kevesebb rendelés érkezik, de eddig nem küldtek el cégüktől dolgozókat, mert más iparágaknak is szállítanak. Ha csak az autógyártóktól függnének, szerinte már nagy bajban lennének.

Győrben már az álláskeresésben kell segíteni. A WKW bezárásával mintegy ötszáz munkahely szűnik meg a városban – hangsúlyozta felszólalásában Pintér Bence polgármester. Az önkormányzat a saját intézményeinél és a helyi cégeknél összegyűjtött álláslehetőségeket átadta a Vasasnak. A Volkswagen-csoport példáján Roman Durco, a cseh OS KOVO elnöke mutatta meg, hogyan gyűrűzik tovább egy autógyári döntés. Ha a konszern visszafogja a termelést, annak következményei a környező országok kisebb beszállítóinál és az iparra épülő térségekben is megjelennek. Ezért – hangsúlyozta – a szakszervezetek már a beruházási és gyártási tervekről tárgyalni akarnak, amikor még alakíthatók a döntések, és arról is, milyen képzéssel lehet felkészíteni a dolgozókat az új technológiákra. Durco szerint Európában kell fejleszteni és gyártani a stratégiai jelentőségű technológiákat, köztük az akkumulátorokat is.

Fotó: Ladóczki Balázs / Népszabadság

A közpénzért ellentételezni is kellene – a dolgozók felé is

Hogy mit veszíthet egy térség egyetlen beruházási döntéssel, arra Monika Benedeková, a szlovák OZ KOVO tanácsának elnöke hozott példát. Úgy tudja, az Audi a ma Pozsonyban készülő Q7-es és Q8-as gyártását az Egyesült Államokba vinné. Továbbra is nyitott, hogy mennyi gyártás maradna Pozsonyban, és hány állást érintene a változás – jegyezte meg. Az érdekképviseletek attól tartanak, hogy az ilyen döntésekkel beruházásról beruházásra szivárog ki Európából a nagy hozzáadott értékű gyártás, és idővel a fejlesztés is követi. Benedeková szerint Európának a termelés mellett a kutatásba, a fejlesztésbe és a képzésbe is be kell fektetnie. Ha egy vállalat ehhez állami vagy uniós támogatást kap, vállaljon kötelezettséget a munkahelyek megőrzésére, a szakképzésre és a kollektív tárgyalások fenntartására. Judith Kirton-Darling, az IndustriAll Europe főtitkára is azt kérte számon, hogyan kaphat egy vállalat közpénzt úgy, hogy utána dolgozókat küld el. Ezen az szemléleten alapvetően változatni kell, ez így nem mehet tovább – fejtette ki. Piotr Lusiewicz, a lengyel Solidarnosc vegyipari ágazatának vezetője kiszámítható energiaárakat és a dolgozók bevonását sürgette a lehető legszélesebb fórumon és ügyekben.

Fotó: Ladóczki Balázs / Népszabadság

A munkahelyek megtartásáról – aligha meglepetésként – a német bértárgyalásokon is szó van. A neckarsulmi Audi-üzemben dolgozó Deniz Akbulut, az IG Metall ifjúsági képviselője arról beszélt, hogy a béremelés mellé a telephelyek és az állások biztosítását is követelik. Ha ez elmarad, az több mint veszteség – mondta. László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke szerint a cégeknek most az osztalék növelése helyett – sokadik felszólalóként emelve ki – kutatásra, fejlesztésre és technológiai beruházásokra kellene fordítaniuk a forrásaikat. A közpénzért cserébe kötelező garanciát kérne a foglalkoztatásra, a tisztességes bérekre és a munkakörülményekre. Ha ezek elmaradnak, akkor nem cégek vagy lokálisan alkalmazottak vesztenek, egész Európa elveszíti világgazdasági helyét és csak a fejlett technológiai államok és régiók kiszolgálójává válik. Ezen mindenki veszít, a részvényesektől és a cégvezetőktől a mérnökökön át a munkásokig. A döntéseket nem szabad addig halogatni, amíg idáig jutunk, mert innen nagyon nehéz lenne Európának újra felállnia – fejtette ki.