Már nem mindenkinek üzlet a magánegészségügy – Novák Katalin volt köztársasági elnök a szektor képviselőjeként vett részt a konferencián

A konferencián a szolgáltatók támogatták a kormányzat által kezdeményezett egységes minőségellenőrzést, de a szabályok tisztázását és a fokozatos bevezetést sürgették, amellett érvelve, hogy az ellenőrzésnek nem csupán a betegek elégedettségére, hanem az ellátás szakmai eredményességére is ki kell terjednie.

Fotó: Koncz Márton / Népszabadság

Novák Katalin rövid interjút adott a Népszabadságnak

Arra a kérdésünkre, hogyan értékeli Magyar Péter bejelentését, amely szerint megszüntetnék a mandátumukat ki nem töltő volt köztársasági elnökök élethosszig járó juttatásait, azt válaszolta, hogy ő nem veszi fel a volt államfőként járó pénzbeli ellátást. „Pont azért is helyezkedtem el a magánszférában, és dolgozom most a magánegészségügyben, mert úgy gondolom, hogy én szeretnék, igyekszem legalábbis a saját munkámból megélni” – mondta a Népszabadságnak. Mint mondta: a törvény által biztosított egyéb lehetőségekkel él, amennyiben azok rendelkezésére állnak. A kétfős titkárságot is említette. A tervezett változtatás közpénzügyi indokoltságát nem kívánta megítélni. „Azt döntse el a jogalkotó. Én követem a jogszabályokat, világéletemben azt követtem” – fogalmazott a volt államfő. Azt is elmondta, hogy nem orvosként, hanem közgazdászként dolgozik az Aranyklinikánál. A 75 és 77 éves szülei által alapított vállalkozás stratégiai vezetését vette át, a mindennapi működtetésért külön operatív menedzsment felel. Arra is rákérdeztünk, el tudja-e választani a köztársasági elnökként kialakított kapcsolatrendszerét a klinika vezetéséhez szükséges szakmai kapcsolatoktól. „Természetesen. Teljesen civil életet élek” – válaszolta.

A vállalati egészségügy húzza a piacot, a lakossági kereslet már gyengül

Korántsem egységes a magánegészségügyi piac helyzete – derült ki a konferencián. A különbségeket elsősorban az határozza meg, hogy az egyes szolgáltatók milyen arányban támaszkodnak a magánszemélyek közvetlen költéseire, a vállalati megrendelésekre és az egészségbiztosításokra. Lancz Róbert, a Doktor24 vezetője szerint társaságuk továbbra is dinamikusan növekszik. A bővülés egyik motorja a vállalati egészségügyi szolgáltatások iránti kereslet. Szerinte a lakosság fizetőképességének korlátai miatt a vállalatok egyre fontosabb finanszírozói a magánellátásnak. A munkáltatók mind nagyobb része ismeri fel, hogy egészségügyi szolgáltatási csomagokkal is hozzájárulhat dolgozói megtartásához. Mint mondta: a Doktor24-nél a közvetlenül fizető lakossági ügyfelek száma is emelkedik. Lancz szerint ebben szerepet játszik, hogy a nagyobb szolgáltatóknál az ügyfelek többféle ellátást vehetnek igénybe, és a vállalati szerződések révén megismert intézményekhez később magánbetegként is visszatérnek.

A növekedés azonban területileg egyenetlen: Budapesten lényegesen dinamikusabb, mint a vidéki városokban. Más tapasztalatokról beszélt Papik Kornél, a Rose Magánklinika vezetője. Szerinte a magánszemélyek fizetőképes kereslete már csökken, és egyre nehezebb piacon kell helytállniuk a szolgáltatóknak. Saját intézményük ugyan betegforgalomban és árbevételben is növekedni tudott, de a verseny erősödését egyértelműen érzékelik.

Hartmann Gábor, a Duna Medical Center orvosigazgatója még visszafogottabban értékelte a helyzetet. Elmondása szerint intézményük túl van egy nehéz időszakon, és bár a forgalom nem csökkent, növekedésről sem tud beszámolni. Kivételt jelent az újraindított szülészeti ellátás, amely kedvező eredményeket hozott. Az is kiderült, hogy a magánegészségügyben ma már nem feltétlenül elegendő a közfinanszírozott ellátás nehézségeiből fakadó keresletre építeni. A vállalati és biztosítói finanszírozás, a szolgáltatók mérete és az ellátások összekapcsolása egyre inkább meghatározhatja, mely intézmények tudnak növekedni.  

Túl sok a szolgáltató, kevés a hatékonyan működő magánkórház

A piac széttagoltságát több felszólaló is problémának nevezte. Hartmann Gábor szerint Magyarországon mintegy 48 ezer magánegészségügyi szolgáltató szerepel a nyilvántartásokban, bár ez a szám önmagában nem mutatja meg a tényleges piaci szereplők számát és méretét. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a magánkórház elnevezés mögött nagyon különböző ellátási képességű intézmények állhatnak. A nagyobb magánkórházak működtetése különösen költséges. Az épületek, a műszerek és a folyamatos szakmai háttér fenntartása jelentős betegforgalmat igényel, miközben a magyar piacon kevés intézmény éri el azt a méretet, amely mellett ezek a beruházások hatékonyan kihasználhatók. Lancz Róbert szerint a magánegészségügy kezd hasonló hibába esni, mint amelyet a közellátás széttagoltsága miatt gyakran bírál. A szolgáltatók külön-külön építenek ki drága kapacitásokat, miközben máshol már meglévő műtők és kórházi ágyak kihasználatlanok maradhatnak. A Doktor24 vezetője ezért a további önálló beruházások helyett a meglévő kapacitások összehangolását és a szolgáltatók közötti együttműködést tartaná célszerűnek. A koncentráció mellett betegbiztonsági érvek is elhangzottak. Így például az, hogy a nagyobb esetszám lehetővé teheti a szakmai tapasztalat felhalmozását, a drága technológiák jobb kihasználását és az összetettebb ellátások megszervezését.  

Fotó: Koncz Márton / Népszabadság

Kóka János: A magánegészségügy jelenlegi szerkezete nem alkalmas a nagyobb szerepvállalásra

A harmadik kerekasztal-beszélgetésen Kóka János, a Doktor24 csoporthoz kötődő üzletember már az egész magánegészségügyi piac szerkezetének átalakítását sürgette. Szerinte a magyar magánegészségügy túlságosan széttagolt ahhoz, hogy nagyobb szerepet vállalhasson az egészségügyi ellátások finanszírozásában és megszervezésében. A környező országokban a legnagyobb szolgáltatók jóval jelentősebb piaci részesedéssel rendelkeznek, Magyarországon viszont a három legnagyobb szereplő együttes részesedése is alacsony. Kóka János szerint is a meglévő vállalkozások összekapcsolására, közös működtetésére és nagyobb szolgáltatói hálózatok kialakítására lenne szükség.

A változást nem kizárólag cégfelvásárlásokkal képzeli el. Olyan együttműködéseket is elképzelhetőnek tart, amelyekben a jelenlegi tulajdonosok egy nagyobb vállalkozás kisebbségi résztulajdonosaivá válnak. Kóka János a 2027-es egészségügyi költségvetést is bírálta. Szerinte a mintegy 510 milliárd forintos többletforrásból a szakdolgozói béremelés levonása után fennmaradó összeg nem jelent olyan fordulatot, amely önmagában megoldhatná a közfinanszírozott egészségügy problémáit. Különösen hiányolta a megelőzésre és az egészségfejlesztésre fordított többletforrásokat. A magánegészségügy egyik lehetséges kitörési pontjának a kiegészítő vállalati egészségbiztosítások elterjedését nevezte. Állítása szerint a magyarországi kiegészítő egészségbiztosítási piac jelenlegi, mintegy 50 milliárd forintos mérete messze elmarad attól, amit az ország gazdasági mérete indokolhatna. Úgy vélte, az állam és a magánszolgáltatók között új megállapodásra lenne szükség. Ehhez azonban a magánszektornak is át kell alakítania saját működését.