A néptáncosnak a báb is a kezére áll

A Fitos Dezső Társulat 2022 óta van jelen a Fonó Budai Zeneházban. A költözésnek volt egy feltétele: a csütörtök délelőtti Ringató marad. A Fitos Dezső Társulat próbáinak ehhez is alkalmazkodniuk kell, ilyenkor a pajta és az előtér között osztják meg a munkát, az időjárástól és a lehetőségektől függően. Kocsis Enikő igazgató-művészeti vezető története többet elárul az együttes otthonáról, mint egy ünnepélyes köszöntő: ebben a házban a hivatásos táncosok, a muzsikusok és a kisgyerekes családok valóban egymás mellett élnek.

Most a falakon is a társulat tagjaival találkozunk. A Csak tiszta forrásból című kiállítás fotóin vízben állnak, csobbannak, a felszínen lebegnek, vagy éppen a víz fölé lendülnek a táncosok. A fekete-fehér felvételek között kék fonalak futnak végig a falakon. Éder Vera és Gálos Mihály Samu képei a társulatot és az újonnan csatlakozott művészeket is bemutatják; a közös motívum, a víz az egész évad gondolatvilágát összekapcsolja.

Éder Vera és Gálos Mihály Samu képei a társulatot és az újonnan csatlakozott művészeket is bemutatják. Fotó: Ilyés Zalán / Népszabadság

A tárlat másik részében színes, kivágott papírfigurák, madarak, lovak, különös mesebeli lények népesítik be a teret. Az egyik képen a francia királylány hatalmas szoknyájában sárkányszerű alak tekergőzik, másutt huszár és boszorkány tűnik fel. Makhult Gabriella grafikái már a november 10-én a Nemzeti Táncszínházban bemutatandó János vitéz világába vezetnek. A kiállítás így egyszerre társulati portré és betekintés egy készülő előadás műhelyébe.

Makhult Gabriella grafikája. Fotó: Ilyés Zalán / Népszabadság

Nem kell mindig ugyanazt az utat bejárni

A kiállítás címét Bartók Béla Cantata profanájához kapcsolva Sipos Imre előadó-művészetekért felelős helyettes államtitkár arról beszélt, hogyan őrizhető meg a hagyomány tisztasága úgy, hogy közben ne zárjuk el a világtól. Kocsis Enikő és Fitos Dezső munkájában a hagyományhoz való hűség és a művészi megújulás egymást erősíti. A néptáncban egy közösség egész élete benne van: ünnepei és hétköznapjai, szerelmei és veszteségei, szokásai, humora, az emberek egymáshoz való viszonya. A társulat vezetői ezt a világot személyes találkozásokon keresztül is megismerték: felkeresték azokat, akiknek a tánc még a mindennapok természetes része volt, beszélgettek és együtt táncoltak velük.

Kocsis Enikő és Fitos Dezső munkájában a hagyományhoz való hűség és a művészi megújulás egymást erősíti. Fotó: Ilyés Zalán / Népszabadság

„Aki igazán ismeri a hagyományt, annak nem kell félnie az újítástól” – fogalmazott Sipos Imre. Fitos Dezsőt idézve hangsúlyozta: ahhoz, hogy a néptáncnak ne csupán a lépéseit, hanem a teljességét értsük, a táncoló embert is ismernünk kell. A tanítást ugyancsak az alkotómunka meghatározó részének nevezte: Kocsis Enikő és Fitos Dezső tanítványaiból formált alkotóközösséget. Enikő egyik mondatát is felidézte: „Amikor egy ügyet szolgálsz, sokkal bátrabb vagy.”

A fotók vízmotívumát az élő hagyománnyal kapcsolta össze: a víz állandóan mozog, formát változtat, alkalmazkodik és utat keres, miközben önmaga marad. „A tiszta forrás nem azt jelenti, hogy mindig ugyanazt az utat kell bejárni, de bármerre is indulunk, tudnunk kell, honnan ered az a tudás, amelyre építünk.”

Kukorica Jancsi több nyelven

Petőfi elbeszélő költeményét a néptánc, a költészet és a bábművészet eszközeivel viszi színre Fitos Dezső és Kocsis Enikő. A társulat több parádés előadásából, köztük a készülő János vitézből is láthattunk ízelítőt – talán annyit elárulhatunk a premier előtt, hogy az árva juhászbojtár nyájában bizony akad egy fekete bárány. A mesejátékban a tánc mellett bábok, multimédiás és grafikai megoldások segítenek megteremteni Kukorica Jancsi kalandjainak helyszíneit. Jancsit Molnár Bálint, Iluskát Fafka Júlia alakítja; a zenét ifj. Csoóri Sándor, Lakatos Róbert, Paár Julianna, Szabó Dániel és ifj. Szerényi Béla jegyzi.

A társulat tagjainak ezért jóval többet kell tudniuk a néptáncnál. Akár a hiphopban is otthonosan kell mozogniuk. A társulat tagjai elsősorban táncosok, de a sokféle színpadi feladathoz más területeken is rendszeresen képezik magukat. Kocsis Enikő elmondta: Paár Julcsi éneket, Pallai Mara, a Budapest Bábszínház művésze beszédtechnikát tanít nekik, a MACIVA révén pedig artistaképzést is kapnak: Kőmíves Tibor hetente tart akrobatikai tréninget.

Emellett bábmozgatást is tanulnak, hogy a mozdulataikkal ne csak egy szereplőt formáljanak meg, hanem akár egy tárgyat is életre tudjanak kelteni. Ez a sokoldalúság a készülő János vitézben is fontos szerepet kap. Az eltérő művészeti területekkel való találkozások az alkotóknak új feladatokat, a táncosoknak új lehetőségeket adnak. A cél, hogy minél több nézőhöz találjanak utat, és a népi kultúra azok számára is hozzáférhető legyen, akiknek a néptánc egyelőre idegen színpadi nyelv.

Kocsis Enikő elmondta: Paár Julcsi éneket, Pallai Mara, a Budapest Bábszínház művésze beszédtechnikát tanít a társulatnak, a MACIVA révén pedig artistaképzést is kapnak. Fotó: Ilyés Zalán / Népszabadság

Enikő ebben az összefüggésben beszélt a Presser Gáborral végzett közös munkáról, a Boban Markovićcsal készített videoklipről és a Parno Graszttal való együttműködésről is. A muzsikusok hozzák a maguk tudását, a társulat a táncot, a találkozásból pedig mindkét fél tanul. A Fonó ehhez mindennapos közeget biztosít: ahogy az igazgató fogalmazott, itt egy kávészünetben is össze lehet futni Dresch Mihállyal vagy ifj. Csoóri Sándorral.

Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója egészen személyes hírrel érkezett az új bemutató elé: éppen a sajtótájékoztató kezdetekor született meg az első unokája. Innen kanyarodott vissza a készülő premierhez, amelyet szintén örömmel és várakozással fogadnak. A társulat öltözőjében tett látogatása után pedig azt emelte ki, mennyire közeli emberi kapcsolatokra épül az együttes munkája.

Ellis Island után színpadra

A 2022-ben hivatásossá vált társulat repertoárján tizennyolc előadás szerepel. Közülük az egyik legrégebbi a Tántorgók, amely az Újvilágba kivándorló magyarok sorsát idézi meg. Október 17-én, a Tulipán Foundation meghívására a New York-i Brooklyn Academy of Music színpadán játszották, az Egyesült Államok fennállásának 250. évfordulójához kapcsolódva.

Kocsis Enikő számára ezzel tizenhat éves álom teljesült: Amerikában mutathatták meg az Amerikába indulók történetét. Az előadás előtt a táncosok elmentek Ellis Island bevándorlástörténeti múzeumába is, arra a helyre, amelyen egykor az általuk megformált kivándorlókhoz hasonló sorsú emberek érkeztek az országba. A társulatvezető beszámolója szerint a produkciót a magyar és az amerikai nézők egyaránt állva tapsolták meg.

A megérkezést követő bányamunka, a megélhetésért végzett fizikai erőfeszítés éppúgy része a Tántorgók történetének, mint az indulás reménye és az otthontól való elszakadás. Fotó: Ilyés Zalán / Népszabadság

A sajtótájékoztatón látott részlet a kivándorlás nehéz munkával teli folytatására irányította a figyelmet. A megérkezést követő bányamunka, a megélhetésért végzett fizikai erőfeszítés éppúgy része ennek a történetnek, mint az indulás reménye és az otthontól való elszakadás.

A felnőtteknek szóló repertoár más darabjai is erős irodalmi és társadalmi alapanyagból dolgoznak. A Bernarda Ballada Lorca Bernarda Alba háza című drámájából merít, és a női sorsokat, az elfojtott vágyakat, a bezártságot állítja középpontba. Ebben az előadásban a társulat női táncosai kapják a főszerepet. Az Irgalom Arany János balladáinak világából bontja ki a bűntudat és a bűnhődés történeteit, a Taven Baxtale! – Legyetek szerencsések! pedig a cigány kultúrából, a vándorlás és a hagyományos mesterségek emlékeiből építkezik. A Hagyományok Háza közönsége az évadban a társulat drámai oldalával is találkozhat.

A babáknak is készül előadás

A korosztályok közötti különbségeket komolyan veszik. Kocsis Enikő szerint a kamaszokat nem lehet azzal megszólítani, hogy egy gyerekelőadást egyszerűen ifjúságinak neveznek, de egy felnőtteknek készült darabot sem érdemes rájuk szabás nélkül eléjük tenni. A Kamaszodók létrehozásakor pszichológus segítségével keresték meg a fiatalokat foglalkoztató kérdéseket. A produkció Üveghegy-díjat és a legjobb közösségi előadásnak járó különdíjat is kapott – idézte fel a társulatvezető.

A legkisebbekhez megint másként kell közelíteni. A Fonóban havonta jelentkező Tündérhinta a csecsemő kortól a négyéves korosztályig készül: mondókákkal, gyermekdalokkal, mozdulatokkal és ritmusjátékokkal. A rövid előadást közös játék követi, a gyerekek színes hintákban is ringatózhatnak. A koreográfiát Fitos Dezső, a rendezést és a dramaturgiát Kocsis Rozi, a zenét Paár Julcsi jegyzi.

A Kamaszodók című produkció Üveghegy-díjat és a legjobb közösségi előadásnak járó különdíjat is kapott Fotó: Ilyés Zalán / Népszabadság

A babaszínházban a fények, a hangok és a színek megválasztása is külön figyelmet igényel, hangsúlyozta Enikő. A ringatás és a ritmus már ismerős tapasztalat a gyerekek számára, ebből lehet elindulni. A társulat gyermektáncházakat is tart a Fonóval közösen, kézműves foglalkozásokkal és énektanítással összekötve. Az adventi időszakban pedig a hároméves kortól ajánlott Karácsonyi álom – A fény meséje kerül a Nemzeti Táncszínház színpadára: Luca-napi boszorkákkal, pásztorokkal és egy megelevenedő adventi kalendáriummal.

Horváth László, a Fonó ügyvezető igazgatója a ház egyetlen hetének programjaiból adott ízelítőt: próbák, táncházak, gyerekelőadások és zenei műhelymunkák követik egymást, sokszor párhuzamosan.

Ebben a sűrűségben készül most János vitéz is. A látványvilágából már a kiállításon lehet ízelítőt kapni, a táncosoknak pedig a premierig a bábokat is kézre kell állítaniuk. Csütörtök délelőtt természetesen a Ringatóhoz igazodva.