A bűn féktelen lavinája – Alföldi Róbert új rendezése a Radnóti Színházban

A Radnóti Színházban a színlapon áthúzzák Gerhart Hauptmann 1911-ben írt drámájának eredeti címét, A patkányokat, és melléírják az Embereket. Ez a változtatás már önmagában sokatmondó. Lehet didaktikusnak is nevezni, de mégsem az. Inkább egy kiindulópont, egy keserű asszociáció. Hogy mennyire váltunk „patkányokká”, na hát erről szól Alföldi Róbert megint egyáltalán nem finomkodó, sok mindent újra az arcunkba vágó rendezése.

A szereplők állandóan rohannak, titkos kapcsolatokat tartanak fenn, menekülnek. De a bűn féktelen lavinája többjüket maga alá temeti. Fotó: Dömölky Dániel / Radnóti Színáz

Fontos momentum, hogy Hauptmann több mint száz évvel ezelőtti művét Bíró Bence nemcsak lefordította, hanem átdolgozta, gyakorlatilag bizonyos részeket újraírt, bár az eredeti történetet megtartotta. Mondhatjuk, hogy áttette a művet a napjainkba és aktualizálta, de szerencsére ennél jóval többről van szó. Olyan figurákat teremtett, akik nagyon ismerősek. Persze maga a történet erősen drámai, de a szituációk, a szereplők magatartása, döntéseik, hazugságaik, árulásaik, érvelésük nagyon is mai. Roppant erőssé vált a színházi szál. Persze szó van politikai változásokról, nemzedéki konfliktusokról, kulturális államtitkárról, egy színházigazgató lejáratásáról és újbóli felemeléséről. Tehát nagyon is most történik minden.

Kálmán Eszter díszlete – egy társasház mindenkit beszorító, szűkös padlása – egyszerre menedék és bűnös dolgok pőre helyszíne. Ő tervezte a jelmezeket is, amelyek szintén rendkívül találóak. A színészeket szinte filmes premierplánban látjuk: óriási intenzitással, gyakran fennhangon, sőt egymást túlkiabálva vannak jelen. Mintha önmaguktól, a gyengeségeiktől szeretnének szabadulni, állandóan rohannak, titkos kapcsolatokat tartanak fenn, menekülnek. De a bűn féktelen lavinája többjüket maga alá temeti. Talán a fiatalok kapnak még némi reményt.

Schneider Zoltán, Katona Péter Dániel és László Zsolt is pontosan, részletgazdagon játszanak. Fotó: Dömölky Dániel / Radnóti Színház

László Zsolt színházigazgatója aztán tényleg mai figura. Kiiktatták, de nem nyugszik bele, mindenáron újra felszínre akar kerülni. Tanárként több szempontból elég ellenszenves, de a tanítványai mégis ragaszkodnak hozzá.

Bata Éva egy takarítónőt játszik. Tragédia érte, ezután próbál mégis boldog lenni, nem válogat az eszközökben, de talán épp ezért nem kerülheti el a végzetét. Tenki Réka kettős szerepet játszik, egyrészt a Grófnőnek hívott nehéz sorsú hölgyet, másrészt a lányát. A színésznő ezt a nem akármilyen feladatot olyan természetességgel és bravúrral oldja meg, hogy ez már önmagában vonzó hívószó arra, hogy valaki megnézze az előadást. A többi szereplő – Fehér Diána Aida, Szirony Kornél eh., Krisztik Csaba, Katona Péter, Gellért Dorottya, Schneider Zoltán, Berényi Nóra Blanka és Martin Márta – pontosan és részletgazdagon játszik.

A Bata Éva (középen) alakította Henriett három évvel ezelőtt elvesztette a kisbabáját, azóta szeretne újra anya lenni, ezért bűncselekménybe keveredik, ami tragédiába torkollik. Fotó: Dömölky Dániel / Radnóti Színház

A végén az egyik fiatal szereplő beszögeli a Radnóti Színház függönyét. Talán azt jelezve: ami eddig történt, akár a mindennapjainkban, akár a színházban, azt hagyjuk magunk mögött, számoljunk le vele. És kezdjünk valami teljesen mást, valami egészen újat. A lehetőség tehát megvan. Hogy mi jön ezután, az végül is rajtunk múlik – vagy valóban a gyerekeinken.

Infó: Gerhart Hauptmann: Patkányok Emberek. Fordította-átdolgozta: Bíró Bence. Rendezte: Alföldi Róbert. Radnóti Színház