Evakuálták az éhező poklot, végéhez közeleg a korlátozott orosz-ukrán tűzszünet vége is

Az ukrán és orosz erők közösen hajtották végre az Oroszország által 2022. február 24-én elindított háború eddigi legnagyobb humanitárius műveletét egy hatnapos tűzszünet keretében. Egy olyan háborúban, amelyben a politikai tárgyalások rendre kudarcot vallottak, sőt, már az ilyen irányú kezdeményezések is, ez a helyi tűzszünet kiemelkedő jelentőségűvé vált több okból kifolyólag is, annak ellenére, hogy egyelőre korlátozott eredmény a konfliktus egészét nézve. Az oleski humanitárius művelet halaszthatatlan volt, az oroszok által megszállt ukrán város lakóinak evakuálása érdekében egymástól függetlenül mozdultak meg jelentős erők: konkrétan Melania Trump, az amerikai first lady, XIV. Le ó pápa, a katolikus egyházfő, valamint az orosz és ukrán emberi jogi intézmények.  

A tűzszünetig vezető út

Az oleski pokol felszámolása több jelentős nemzetközi szereplő fellépésének köszönhetően vált lehetővé. A közvetítés érdemét a különböző források különböző módon értékelik, a Fehér Ház és a Vatikán kommunikációjában eltérő hangsúlyok jelentek meg arról, hogy ki játszotta a döntő közvetítő szerepet. Tény, hogy mind a Fehér Ház, mind a Vatikán szerepe dokumentálható, Melania Trump pedig a közvetítés központi szereplője volt.

A Fehér Ház 2026. október 23-i közleménye szerint Melania Trump kezdeményezte a tárgyalásokat az orosz és az ukrán vezetéssel Orleski helyzetének megoldása érdekében és közvetítőként részt vett a két ország közötti egyeztetések elindításában; de a tűzszünet céljainak meghatározásában; a humanitárius művelet technikai feltételeinek kidolgozásában; valamint az evakuálás időzítésének és lebonyolításának összehangolásában is. A first lady, aki férje „béketeremtéseiben” nem szokott részt venni, mostani közbelépése kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a megszállt ukrán városban élők helyzete rendkívül súlyossá vált, és külső közvetítés nélkül nem lett volna reális lehetőség a humanitárius segítség bejuttatására és a bajba jutottak kimenekítésére.

Melania Trump közvetítésével terjesztették ki a humanitárius tűzszünetet Herszonban

Az ukrán emberi jogi biztos, Dmitro Lubinec nyilvánosan megköszönte neki és munkatársainak a közreműködést. A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov szintén elismerte Melania Trump hozzájárulását a megállapodáshoz. A történet másik fontos szereplője XIV. Leó pápa. A katolikus egyházfő október 16-án telefonon beszélt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, amikoris külön kitért Oleski súlyos humanitárius helyzetére, és tűzszünetet sürgetett annak érdekében, hogy élelmiszer és gyógyszer juthasson el a lakossághoz.

Ezt követően október 19-én Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel is egyeztetett a pápa. De a Vatikán különmegbízottja, Matteo Zuppi bíboros már szeptember végén Moszkvában tárgyalt az orosz hatóságokkal, és felhívta a figyelmet a városban rekedt civilek helyzetére.

A diplomáciai közvetítés mellett a megállapodás gyakorlati kidolgozását a két ország emberi jogi intézményei és tisztviselői vezették. Az ukrán tárgyalócsoportot Dmitro Lubinec, Ukrajna parlamenti emberi jogi biztosa vezette, az oroszt Jana Lantratova, Oroszország emberi jogi biztosa. Ők egyeztették a humanitárius művelet konkrét feltételeit.

Az orosz vezérkar október 27-én hirdette ki a helyi tűzszünetet, amely lehetővé tette a segélyszállítmányok bejutását és a civilek kimenekítését. A tényleges evakuálás október 30-án indult, a műveletben 25 autóbusz és 9 mentőautó vett részt.

Csapdába kerültek a város lakói

Miért kellett kiüríteni Oleskit, miért került a figyelem középpontjába az ukrán város?

A dél-ukrajnai Herszon megyei települést már a háború első napjaiban megszállták az orosz erők. Az egykor virágzó városból 2026-ra éhhalállal fenyegető börtön lett, amelyből lassan eltűnt az élet. Lakói hónapok óta élelem, ivóvíz, gyógyszer és biztonságos menekülési útvonal nélkül éltek, Oleski a humanitárius válság jelképévé vált.

A most kiürített település a Dnyeper folyó bal partján, Herszon városával szemben fekszik, a háború előtt egy körülbelül 24 ezer lakosú, átlagos ukrán kisváros volt. A háború kitörése és a korai orosz megszállás után Oleski a frontvonal közvetlen közelébe került, a Dnyeper folyó pedig egyre inkább katonai választóvonallá vált. A lakosság tömegesen menekülni kezdett, de sokan nem tudtak vagy nem akartak elindulni. Sokan azért maradtak, mert idősek voltak, és nem rendelkeztek olyan családi vagy anyagi háttérrel, amely lehetővé tette volna az elköltözést. Mások betegek voltak, vagy nem tudták hátrahagyni gondozásra szoruló hozzátartozóikat.

Egyeseket a megfelelő okmányok hiánya tartott vissza. Az orosz ellenőrzés alatt álló területeken való áthaladás bizonyos esetekben orosz dokumentumokhoz kötődött, azok beszerzése pedig az elszigetelt városban különösen nehéz volt.

Humanitárius folyosón térhettek haza a rommá lőtt Oleski lakói a belarusz határon át

A katonakorú férfiak egy része attól tartott, hogy az ellenőrzőpontokon feltartóztatják, vagy besorozzák őket. Mások egyszerűen féltek az úttól, hiszen a várost veszélyes katonai útvonalak és aknamezők vették körül.

A helyzetet tovább súlyosbította a kahovkai vízierőmű gátjának 2023. júniusában történt felrobbantása. A katasztrofális áradás Herszon megye több települését is sújtotta, köztük Oleskit is. Mivel a frontvonal maradt, az árvíz után a helyreállítás lehetőségei rendkívül korlátozottak voltak, a város gyakorlatilag elszigetelődött, egyre inkább megközelíthetetlenné vált, ahová az élethez szükséges alapvető szükséges olyan alapvető dolgok sem jutottak be, mint az élelem és gyógyszer, a menekülést pedig nem csak a katonai, adminisztrációs ellenőrzések, hanem a menekülő útvonalak veszélyessége is lehetetlenítette. Az alapvető közszolgáltatások teljesen összeomlottak.

Ukrán becslések szerint az eredeti 24 ezres lakosságból 2026-ra körülbelül kétezren éltek még a városban.

A lettországi emigrációban működő orosz ellenzéki portál, a Meduza szeptemberi tényfeltáró riportja szerint az ukrán önkéntesek mintegy 1500 a városban maradt lakossal számoltak, köztük körülbelül 40 gyermekkel. A Meduza beszámoló kitért arra is, hogy a közeli falvakkal együtt több ezer ember élt hasonló körülmények között.

Az éhség városa

Az evakuálás végrehajtása után a kimenekített lakosok a The Kiyv Postank és a BBC-nek meséltek arról a pokolról, amelyben évek óta éltek. Beszámolóik szerint egyre nehezebb volt élelmiszerhez jutni. A boltok ellátása akadozott, a szállítási útvonalak veszélyessé váltak, és a külső segítség sem tudott rendszeresen eljutni a lakossághoz. Már az is szerencsésnek bizonyult, akinek volt kertje vagy udvara, mert onnan legalább gyomokat lehetett gyűjteni és azokból valami ételfélét készíteni. Az embereknek ivóvízhiánnyal, áramkimaradásokkal és gyógyszerhiánnyal is meg kellett küzdeniük. A krónikus betegek különösen nehéz helyzetbe kerültek. Egy egyszerű gyógyszer beszerzése is megoldhatatlan feladattá vált.

A mindennapokat a katonai támadások és a drónok jelentette veszély kísérte. A lakók sokszor pincékben, óvóhelyeken húzták meg magukat. Az utcára lépés is kockázatot jelentett. A városban és környékén aknák, valamint fel nem robbant lőszerek is veszélyeztették a civileket.

A kialakult helyzetben a puszta túlélés is veszélybe került.

Miért csak most?

Minden valószínűség szerint most már azért kellett az oroszoknak is lépniük, mert túl nagy nyilvánosságot kapott a helyzet. A Human Rights Watch 2026 júliusában tett közzé egy jelentést Oleskiről, az ENSZ emberi jogi megfigyelő missziója is megkongatta a vészharangokat. 2026 októberére Oleski helyzete nemzetközi figyelmet kapott, a humanitárius válság már olyan súlyossá vált, hogy rendkívüli intézkedésekre volt szükség. A tűzszünet hatályba lépése után azért nem kezdődött meg azonnal a humanitárius művelet, mert annak végrehajtásához el kellett végezni az evakuálási útvonalak aknamentesítését is.

Választani lehetett, de még nem tudni a számokat

A civileknek lehetőségük volt eldönteni, hogy elhagyják-e a várost, és ha igen, melyik irányba indulnak. Az evakuáltak előtt több lehetőség állt. Azokat, akik az ukrán ellenőrzés alatt álló területre akartak eljutni, először az oroszországi Anapába szállították, ahonnan repülővel a fehéroroszországi Homelbe vitték őket, majd innen juthattak vissza Ukrajnába. A határ közelében önkéntesek, humanitárius szervezetek és az érkezőket váró családtagok fogadták az embereket.

Voltak akik orosz ellenőrzés alatt álló területekre kívántak távozni, és olyanok is, akik mindenek ellenére Oleskiben maradtak. Számukra az evakuálási művelet keretében élelmiszert és gyógyszereket is biztosítottak.

Sem Moszkva, sem Kijev nem közölt egyelőre végleges adatot arról, hányan választották az egyes útvonalakat. Amerikai tájékoztatás szerint a humanitárius konvoj több mint 750 ember biztonságos kimenekítését tehette lehetővé.

Miért ment bele Oroszország az akcióba?

A humanitárius válság kialakulása egyértelműen Oroszország felelőssége, az orosz hatóságok, ha akartak volna, tudtak volna tenni a humanitárius katasztrófa megelőzéséért és/vagy felszámolásáért. A nemzetközi humanitárius jog szerint a megszálló hatalom felelősséggel tartozik az általa ellenőrzött területen élő civil lakosság alapvető ellátásáért. Ez magában foglalja az élelmiszerhez és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés biztosítását is.

De a Putyin-rezsim hagyta elfajulni a helyzetet, és most sem közölt egyértelmű magyarázatot arra vonatkozóan, hogy milyen katonai vagy politikai megfontolások vezették az evakuálási döntést. A Dnyeper bal partján fekvő Oleski és környéke katonai szempontból stratégiai jelentőségű. Az orosz erők a térségben katonai műveleteket folytatnak, Kijev azzal vádolta az orosz hadsereget, hogy élő pajzsként használják a civileket. Az ukrán álláspont szerint a civilek jelenléte megnehezítheti a katonai célpontok elleni műveleteket, így a civilek bizonyos fokú védelmet jelentenek az ukrán támadásokkal szemben.