Nem mindegy, kik CSATTognak – Aktuális filmszínház az ATV közéleti-politikai vitaműsorában

A hónap közepén visszatért, vagy inkább mondjuk úgy, ismét új fejezetet nyitott történetében a CSATT.

Az ATV közéleti-politikai vitaműsora tizenöt éve feszíti a nézők idegeit kormánypárti és ellenzéki szimpátiájú véleményformálók összeütközésével. Rónai Egon műsorvezetésével indult, nagy egymás szavába kiabálásokkal, előfordult, hogy senki nem tudta kibontani gondolatait. 2018-ban, Simon András csatlakozásával jött egy kis lehiggadás. Különböző kombinációk után pár éve Egri Viktor került a moderátori székbe. Igyekezett visszaszorítani az indulatokat, általában sikerrel. A pankrációból szabályozott viadal formálódott, majd jött egy szerkezeti újítás: a párokat alkotó vitapólusoknak négy témát kellett fontossági sorrendbe állítani, és a helyezéseket megindokolni. Ez folytatódott Egri furcsa távozása után Kóczián Péterrel, aki állva fújta a sípot, és görcsösen fitogtatta a pártatlanságot.

Az idei választások, a Tisza győzelme újabb cezúrát teremtett. Fordult a kocka, az egykori ellenzékiekből lettek a kormányszimpatizánsok és megfordítva. Boros Tamás kapott lehetőséget, hogy újraindítsa a műsort ebben a helyzetben. Jó választás volt. A rezzenéstelen tekintetű médiaegyéniség célratörő határozottságával kézben tudja tartani az egók csapkodását anélkül, hogy túlzottan előtérbe tolná magát. Bár az első adásban ő is megizzadt az érvsuhogtatások, erkölcsi minősítések záporában.

Aktuális filmszínház

A kilengések ellenére egyértelmű, hogy a műsor a jövőben a higgadtabb eszmecsere, a tartalmas párbeszéd irányába szeretne elmozdulni. Üdvözölhető irány, nemzeti egység, árkok szűkítése, temetgetése, rendben, megér egy próbát. Nem biztos azonban, hogy menni fog a korábbi szereplőkkel, vendégekkel. Politikai háttérműsorainknak egyébként is problémája, hogy viszonylag szűk kör vándorol műsorból műsorba, csatornáról csatornára. Nem ritka, hogy aki kora este még a Hír TV Komment vitaműsorában képvisel egy pólust, később mondjuk az ATV Aktuáljában tűnik fel. Így lassan az egész műfaj „aktuális filmszínházzá”, szórakoztatóipari produkciók tárává válik, rangos szakértők pedig celebbé kopnak. Kijelentéseiket szinte előre lehet tudni.

A CSATT folytatása kapcsán azonban másról kell szólni. Ami korábban is felmerült, de a kormányváltás óta nehezen megkerülhető. Biztos, hogy egy liberális szellemű, párbeszédre törekvő műsorban mindenkit oda kell engedni a vitaasztalhoz? Elsősorban olyanokra gondolok (nem mindegyikükre), akik eddig a Fidesz szekerét tolták. És a párttal együtt április óta sem nagyon mutatják az önkritika jeleit. Nem jobboldali értékrendjükkel, erős nemzeti irányultságukkal van baj. Politikai elköteleződésük sem érdekes önmagában, tág értelemben. L. Simon László, Gulyás István meghívása ellen semmi kifogásom. Hiába idegesítenek fel, álláspontjuk kiérlelt, következetes, kijelentéseiken el lehet gondolkozni. Velük érvényesülni is tudott a CSATT új koncepciója. De Duró Dórát is meghallgatnám, mert ugyan ijeszt, taszít, de érdekel is a szélsőjobboldali szemlélet, gondolatvilág. És Duró ezt kulturáltan tudja közvetíteni.

Nem vagyok kíváncsi azonban olyan szereplőkre, akik a Fidesz uszító propagandájának, narratívájának terjesztésében vettek részt. Magyarul: megtévesztésekben, hazugságokban, hamis vádaskodásban, karaktergyilkosságokban. Nem érdekel, mit mond higgadtabb, „szalonképesebb” pillanataiban, aki lesorosozott, lebrüsszelezett, leügynöközött, lehazaárulózott kollégákat, szakembereket, korábbi ellenzéki politikusokat, bárkit minden kormánykritikus kijelentésük, lépésük miatt. Aki részt vett a háborúba sodort Ukrajna, Zelenszkij gyalázásában, aki világgá rikácsolta a hamisított Tisza-programban szereplő hazugságokat, kirekesztő megjegyzéseket tett kisebbségekre. Aki „vendégségben” ugyan képes valahogy kiizzadni magából a kultúrember paródiáját, de saját fórumain, „bajtársai” között minősíthetetlen hangon, mocskos jelzőkkel alázza a másik oldalt, gátlástalanul folytatva a hazudozást, az ávéházást.

Miért fontos leülni velük vitatkozni? Ők azok, akik nélkül nincs normális, plurális közélet? Tőlük várunk őszinte párbeszédet? Hogy kerül a CSATT-ba Bencsik András?!