Dalok lószelídítéshez vagy szerelmi csalódáshoz – Zeneajánló a hétvégére

Sophia Stel – the greatest album of all time

A kanadai Sophia Stel tíz testvérrel nőtt fel a nagyvárosoktól elszigetelve, a Vancouver-szigeten, egy igencsak vallásos családban. Gyerekkorának jelentős részében klasszikus zenén nevelkedett. Csak a tinédzserévei második felében ismerkedett meg behatóbban a mainstream poppal, miután a középiskola után Vancouverbe költözött, és lett némi rálátása az éjszakai életre is. Stel az egyik első olyan előadó, akit a Minden, mindenhol, mindenkor vagy a Holdfény című filmeket is jegyző A24 filmstúdió saját lemezkiadója, az A24 Music karolt fel.

A kanadai lány szerződtetésével láthatóan követik azt az irányt, amely a filmstúdiót rövid idő alatt igazán népszerűvé tette: az alkotó zsigereiben van a kísérletezés és a műfaji határok feszegetése. A triphop és a hyperpop határán mozgó Stel erre tökéletes választás. Bár a the greatest album of all time kissé barkácsoltnak tűnhet az egész lemezen végigfutó gőg és az önmarcangoló bizonytalanság feszültsége miatt, ugyanakkor megerősíti, Stel őstehetség. Ha az A24 legalább olyan jó lemezkiadót csinál, mint filmstúdiót, akkor Sophia Stel még egy albumnyira lehet a tényleges világhírnévtől.

imago mundi – ad astra

Ha jól emlékszem, körülbelül fél éve robogott el mellettem az a vonat, mikor az imago mundi feltörekvő zenekart felkapta a magyar TikTok: legalábbis ami a Hullámforma című daluk fixen fülbemászó refrénjét illeti. Ez a becslés már csak azért is stimmelhet, mert az együttes SZÉTHULLIKAVILÁG címmel idén áprilisban adta ki első nagylemezét, amellyel kapcsolatban akkor úgy fogalmaztak, nem akarnak nagy megfejtésekbe bocsátkozni. Azaz szó eshet minden olyan témáról, ami a fiatalokat érdekli: szerelmek, csalódások, és a saját tapasztalat, ami mindezeknek értelmet is ad. Az ad astra című kislemez még ősszel megjelenik, egy november 14-ei koncert kíséretében, a budapesti Akváriumban.

Shabazz Palaces – It’s a Style Sport

A Shabazz Palaces projekt húzóereje, Ishmael Butler édesapja az afroamerikai történelem kutatójaként a Virginiai Egyetem elismert professzora volt, az amerikai zenész már egészen fiatalon inspirációt meríthetett későbbi, korántsem szokványos hiphop zenéjéhez. Ez a hatás nemcsak a filozofikus dalszövegeken, hanem a stíluson is bőven meglátszott: a Shabazz Palaces világa Butler saját elmondása szerint is erősen építkezik a családi örökségre, azon belül is az afrikai gyökerekre: az alternatív hiphopba belefér a jazz, a funk, a rock, a punk, Ishmael Butler esetében pedig még olykor az afrikai ütőhangszerek is.

Az It’s a Style Sport zenei világa egy futurisztikus, többismeretlenes egyenlet, aszimmetrikus harmónia, és olyan témákról beszél, mint az idősödés, a hiphop eredeti mondanivalója, a siker valódi jelentése, az ígéretek és tettek közötti különbség. A lemez levonja a maga következtetéseit is: mint például az alábbi dalban, amely szerint valójában mennyire abszurd is lehet egy másik ember megismerése.

N8NOFACE – Tomorrow’s World

Nathan Hose, vagyis N8NOFACE története egy több szempontból is szélsőségesen mínuszos gyerekkor után ritka happy end: az amerikai zenész egy drogcsempészek lakta környéken nőtt fel az arizonai Tucsonban. Hose a sanyarú körülmények között is eljutott a zenéhez, és tehetségének köszönhetően olyan zenekarokkal léphetett fel, mint a Cypress Hill vagy a Limp Bizkit.

Ám az előélet nem múlik el nyomtalanul: Hose 17 évig volt drogfüggő. A leszokáshoz pedig az kellett, hogy elhiggye: tisztán is képes alkotni. A Tomorrow’s World szól egy előző élet feldolgozásáról, halálról, traumáról és mindarról, ami azután következhet, ha az ember végre ad magának egy második esélyt.

Caroline Rose – Gentling the Horse at the Walt Whitman Mall

A terápia még mindig olcsóbb, mint a lemezkészítés, de zenészként ezek szerint az utóbbi kézenfekvőbb választás. Főleg, ha az új albumon olyan producerrel dolgozhat együtt az ember, mint a korábban St. Vincenttel, a Franz Ferdinanddal vagy Eddie Vedderrel is alkotó John Congleton.

Caroline Rose a korábbi évekhez képest egy tőle szokatlanul pozitív lemezt készített, már akinek bejön a fekete humor. A Gentling the Horse at the Walt Whitman Mall egy groteszk válasz a fogyasztói társadalom és a megfelelési kényszer alatt roskadozók túlélési stratégiájára. Ez a küzdelem magányos tud lenni, de talán csak látszólag: Rose ugyanis valójában azt firtatja, mégis ki a fene dönti el, melyikünk is a normális egy ilyen világban.

Pet Shop Boys – A Man from the Future

A nyolcvanas-kilencvenes években nem volt olyan diszkó, ahol a Pet Shop Boys egy-egy dala ne találta volna meg a helyét az aranykorát élő szintipop slágerek között. Pedig nem átlagos diszkózene: a sötét, baljós hangzásból ezt még az is tudhatta, aki nem figyelt a dalszövegekre. Persze szóltak szerelemről is a Pet Shop Boys dalai, de a társadalmi egyenlőtlenségekről, a világégéstől való szorongásból, a hedonista életmód árnyoldalairól és az identitás megkérdőjelezéséről is. Valljuk be, a korszak slágergyárosai közül nem sokan inspirálódtak olyan szerzőktől, mint például T. S. Eliot. A nyolcvanas évek könnyűzenéje ezért is volt páratlan: nemhogy elviselte, egyenesen éltette is az ilyen különutasokat. A Pet Shop Boys világszerte népszerűvé vált, még ma is aktívan zenél, a kéttagú formációtól megszokott stílusban. Ha van valaki, aki írna zenét Alan Turingról, a modern számítógép-tudomány egyik atyjáról, tippre az pont ez a zenekar.

A Man from the Future című lemez (amely egy 2014-es anyag feldolgozása) a legendás matematikus életét kíséri végig, iskolás éveitől kezdve egészen addig, hogy a német rejtjelgép, az Enigma egyik megfejtője lett. Több történész szerint Turing zsenialitása évekkel rövidítette meg a második világháborút, mégis meghurcoltatás lett a jutalma, amely a matematikust öngyilkosságba kergette. Nem ezt a Pet Shop Boys lemezt járatják majd a szórakozóhelyeken, de kétségtelen, az album egy nagyon aktuális kérdést dolgoz fel: az ember és gép viszonyát. Ez akár szólhat arról is: egy ilyen kérdésben mindaddig vesztésre állunk, amíg az egyéni érdek egyik kicsit mindig fontosabb a köz sorsánál.