A dupla borítékok sem tudták megváltoztatni az erőviszonyokat, koalíciós tárgyalások kezdődnek Izraelben a patthelyzet feloldására

Befejeződött a szavazatok összeszámlálása Izraelben, a hivatalos végeredményt november 4-én hirdeti ki a Központi Választási Bizottság. Az izraeli törvényhozás, a Kneszet 120 mandátuma három nagy tömb között oszlik meg, a kialakult erőviszonyok közepette a kormányalakítás szinte lehetetlennek tűnik.

A Benjamin Netanjahu miniszterelnök vezette jobb-szélsőjobb- vallási fundamentalista pártok blokkja 53 mandátummal rendelkezik, ami 8 mandátummal kevesebb, mint a kormányalakításhoz szükséges minimális 61. A miniszterelnök pártja, a nacionalista jobboldali Likud maradt a legerősebb formáció, 27 mandátummal. Két szélsőjobb szövetségese, az Itamar Ben Gvir vezette Otzma Jehudit (Zsidó Hatalom) 7, illetve Becalel Szmotrics pénzügyminiszter szélsőjobb Vallásos Cionista Pártja 6 mandátumot ért el.

A Jahadut HaTorah (Egyesült Tóra Judaizmus), az askenázi háredi közösség pártja 7, a szefárdokat képviselő másik ultraortodox párt, a Sasz 6 mandátumot szerzett.

Ki kicsoda? az ellenzéki oldalon 

Minden más, a választáson induló párt Netanjahu és blokkja leváltását tűzte ki célul, de a cionista ellenzék a vártnál és az előrejelzéseknél rosszabbul szerepelt, mindössze 48 mandátumot ért el.

A cionista ellenzék legnagyobb pártja, a Gadi Eisenkot volt vezérkari főnök által 2025-ben alapított új erő, a jobbközép Jasar! (Egyenes! Igazságos) 21 mandátummal rendelkezik.

E tömbben a második erő, a BeJahad (Együtt) még újabb formáció, amely a Naftali Bennett volt miniszterelnök 2025-ben alakult Bennett-2026 és a Jair Lapid vezette korábbi ellenzéki vezetőerő, a liberális centrista Jes Atid pártok egyesüléséből jött létre, és maradt a liberális centrista térfélen. A tiszavirágéletűnek bizonyult 2021-2022 között regnáló rotációs kabinet két miniszterelnökének közös pártja ezúttal messze lemaradva Eisenkot konzervatív alakulatától, 12 mandátumot szerzett.

Az ellenzéki blokkot erősítő baloldali Demokraták mögött sincs túlságosan hosszú múlt, az alakulat az „államalapító atyák” pártjának számító, hosszú ideig az izraeli politikát uraló szociáldemokrata Munkapárt és az ebből kivált radikális baloldali liberális Merec romjain jött létre 2024. júniusában. Az előzetes felmérések által prognosztizált 10-11 mandátum helyett 8-t szerzett meg a párt. Vezetője szintén volt katona, Jair Golán vezérőrnagy, volt vezérkari főnök-helyettes.

A Netanjahu ellenes blokk megkerülhetetlen ereje lett a 7 mandátumot gyűjtő Jiszráel Bejtenu (Izrael, a mi házunk) nacionalista radikális jobboldali párt, amelynek élén az az Avigdor Lieberman áll, akit egy évtizede még szélsőjobb politikusként tartott számon a közvélemény.

Az arab pártok

A harmadik tömböt az arab pártok alkotják, amelyek összességében 19 mandátumot szereztek. Eredményük és az izraeli arab közösség kimagasló választási részvétele egyaránt történelmi, jelen erőviszonyok közepette csak abban az esetben megkerülhetők, ha a Netanjahu leváltásával kampányoló ellenzék pártjai kitartanak amellett, hogy csakis cionista, nem szélsőséges erővel szövetkeznek, és inkább hatalmon tartják Netanjahut és a Likudot, mintsem az arab pártok segítségével buktassák meg. Eisenkot és Bennett elzárkóznak az együttműködéstől, de izraeli elemzők nem zárják ki teljességgel azt, hogy ők és pártjaik végül valamiféle kompromisszumot kössenek az izraeli lakosság több mint 21 százalékát képviselő arab pártokkal.

A mérsékelt iszlamista, fokozatosan és látványosan szekularizálódó, a mostani választáson 8 mandátumot szerző Ra’am párt már a Bennett-Lapid koalíciót is hatalomra segítette 2021-ben, a Manszúr Abbász vezette erővel talán könnyebben ki is egyezne a cionista ellenzék vagy legalábbis a két nagyobb párt. A Ra’am 8 mandátuma azonban kevés, a kormányképességhez szükség lenne a Közös Lista törvényhozóira is, amellyel azonban mindeddig nem volt együttműködés, és ez a távolságtartás mindkét oldalt jellemezte. A lista három tagpártja – az arab-zsidó kommunista Hadas, valamint a két arab nacionalista erő, a Balad és a Ta’al) ezúttal azonban együttműködne, már a választás éjszakáján jelezték, hogy készek segítséget nyújtani Netanjahu és szélsőjobb koalíciós társainak megbuktatásához, támogatják a cionista ellenzéket. amelynek soraiból azonban egyelőre csak Golan kész az előfeltételek nélküli együttműködésre. A baloldali politikus nyilvánosan fel is szólította koalíciós társait az arab pártokkal való közös kormányalakításra.

A rendkívül magas 77,7 százalékos részvétel, valamint az utolsó, 2022- novemberi választások óta megnövekedett összválasztói létszám rányomta bélyegét az erőviszonyokra. Netanjahu jelenleg hivatalban lévő ötpárti jobb-szélsőjobb-vallási fundamentalista koalíciója úgy csökkent 64-ről 53 mandátumra, hogy 83.000 szavazattal többet szerzett, mint 2022. novemberében.

A „hogyan tovább?” és „ki esélyes a kormányalakításra?” kérdésekre egyelőre nincs válasz.

Mi várható az elkövetkező napokban, hetekben?

 A Központi Választási Bizottságnak november 4-ig hivatalos végeredményt kell hirdetnie úgy, hogy figyelembe kell vennie azt a vizsgálatot, amelyet a Belbiztonsági Szolgálat, a Sábák vezető David Zini jelzése alapján a Központi Választási Bizottság vezető bírája rendelt el. A vizsgálatot is a Sábák végzi, A belső hírszerzés állítólag értesítést kapott arról, hogy Katar a Ra’am párt javára beavatkozást követett el a választási folyamatba. A szolgálat, rendőrség és a választási bizottság egyaránt azon az állásponton van, hogy az eredményt befolyásoló rendszerszíntű beavatkozásra utaló bizonyítékról nincs tudomásuk. Ha mégis, akkor az új helyzetet teremtene.

A hivatalos végeredmény kihirdetése után Jicák Herzog államfő megkezdi a konzultációt a pártokkal és azt a miniszterelnök jelöltet kéri fel kormányalakításra, aki a legtöbb jelölést kapta, azaz legnagyobb esélye van többséget összehozni. Az izraeli elnököt nem kötelezi semmi arra, hogy a győztes, de abszolút többséggel nem rendelkező párt jelöltjét bízza meg a kormányalakítással.

A megbízott miniszterelnöknek 28 napja lesz a kabinet Kneszet elé terjesztéséhez, és élhet egy 14 napos hosszabbítási lehetőséggel.

Ha az első jelöltnek nem sikerül kormányt alakítania, az elnök egy második jelöltet nevez ki, akinek 28 napja van, meghosszabbítás nélkül. Ha ő is kudarcot vall, akkor, ha a parlament egyszerű többsége, 61 tagja egy harmadik jelöltet javasolhat, akinek már csak 21 nap áll rendelkezésére. Ha ez sem sikerül, a Kneszetet törvényileg feloszlatják, és új parlamenti választásokat írnak ki.

Amíg nincs új kormány, addig Netanjahu ügyvivő miniszterelnökként, ügyvivő kormány élén vezetheti az országot. Jogkörei ugyan szűkülnek, de ez nem zárja ki, hogy a Donald Trump által meglebegtetett újan Irán elleni támadásban részt vegyen az általa irányított ország. A háborús helyzet pedig sok mindent felülírhat, például az újabb választást is halaszthatja.

A kormányalakítás nagymértékben az cionista ellenzék kompromisszumkészségétől, Avigdor Lieberman pozíciójától és Donald Trump esetleges beavatkozásától függ nagy mértékben.

A Jiszráel Beitenu vezetője, Avigdor Liberman csütörtökön is megerősítette, semmi szín alatt nem lép koalícióra az arab pártokkal. Az ő 7 mandátuma nélkül viszont az arab erőkkel együtt is csak 60 mandátuma lenne az ellenzéknek, így Lieberman – nem először – valóban királycsináló helyzetben van. Ugyanakkor a maga állította csapdába került, hiszen nem pártolhat át szószegés nélkül Netanjahu oldalára sem, hiszen mindenek fölötti vezérelvként azt állította, hogy pártja csakis cionista koalíciót támogat. Ámde a két, Netanjahu blokkhoz tartozó vallási párt sem cionista, és a háredik katonai mentességének védelmezői, ami ellen egész politikai pályafutása során harcolt Lieberman. Ezért nem is veti el a Netanjahu által javasolt jobboldali cionista nemzeti egységkormány gondolatát, amelyhez a Netanjahu Likudja, Eisenkot Jasárja, Bennett Bejachaádja és saját pártja tartozhatna. Azt viszont kikötötte, hogy csak egy Netanjahu nélküli Likuddal kész együttműködni.

Netanjahu egyelőre csak Eisenkotot szólította fel, hogy csatlakozzon hozzá egy jobboldali kormányban, Donald Trump viszont ennél tovább ment. Az amerikai elnök, aki a kampányban kétszer is biztosította támogatásáról „kedves barátját, Bibit”, majd a Likud meglepetéseredményét azonnal az ő támogatásának tulajdonította, máris egy hárompárti rotációjú kormányt javasolt. Elképzelése szerint Netanjahu kezdene, majd Eisenkot, végül Bennett következne miniszterelnökként. Ez aligha nyeri el a potenciális jelöltek támogatását, hiszen Netanjahu a korábbi rotációs kormányát is megbuktatta saját mandátumának lejárta után, Beni Gantz pedig hoppon maradt.

 A Netanjahu blokkban is van ingadozó, magát már az ellenzéknek felkínáló párt. Izraeli sajtóértesülések szerint a háredi Jahadut Hatora azt tervezi, hogy támogatást ajánl Eisenkot miniszterelnökségéhez, amennyiben vállalja, hogy az által vezetett koalíció elfogadja az ultraortodoxok katonai szolgálat alóli felmentését biztosító törvényt. A volt vezérkari főnök Eisenkot egyik központi vállalása volt a háredi mentesség felszámolása, a hadsereg létszámgondjainak orvoslása, elképzelhetetlen, hogy egy ilyen alkuba belemenne.

A kormányt alakítani nem tudó Netanjahu-blokk a választási eredmény el nem ismerésére készül

Gál Mária: Választás Izraelben – A Bibi vagy Tibi dilemma újra aktuális