Csapásra készülve tárgyal a perzsa állam, a Hormuzi-szoros kábelei is célponttá válhatnak

A teheráni döntéshozók egyre valószínűbb forgatókönyvnek tartanak egy újabb, az országgal szembeni fegyveres csapást. Az iráni vezetés nyíltan számol az amerikai és izraeli erőkkel való újabb konfrontációval, és ennek megfelelően hangolja át az állam működését. Maszúd Pezeskján köztársasági elnök a kormányülésen arra utasította a végrehajtó hatalom minden szintjét, tartsanak fenn állandó riadókészültséget a változó körülmények kezelésére. Az államfő külön rögzítette: a tárcavezetőknek és intézményvezetőknek a védelmi intézkedések mellett a költségvetési kiadások szigorú visszafogását kell előtérbe helyezniük.

A háttérben ezzel párhuzamosan intenzív diplomáciai manőverezés zajlik. Abbász Aragcsi külügyminiszter arról számolt be, hogy Teherán folyamatos kapcsolatban áll a közvetítői szerepet vállaló regionális partnerekkel. A konzultációk elsősorban Katar és Pakisztán bevonásával folynak egy esetleges átmeneti megállapodás kidolgozásáról, de a párbeszédbe bevonták Törökországot és Szaúd-Arábiát is. Aragcsi nyilvános megszólalásában rögzítette: miközben a hadsereg maradéktalanul felkészült a védelemre, a teheráni kabinet továbbra is esélyt kíván adni a diplomáciának egy fenntartható béketerv kidolgozására.

A térségi diplomácia felgyorsulását jelzi, hogy Aszim Munir, a pakisztáni hadsereg vezérkari főnöke a napokban Teheránban tárgyalt, Maszúd Pezeskján pedig Moszkvában egyeztetett Tamim bin Hamad Ál Száni katari emírrel. A megbeszélések középpontjában a regionális stabilitás megőrzése áll, ám az érintett országok mozgásterét szűkíti, hogy az augusztusban tető alá hozott mekkai védelmi egyezmény óta a térség hatalmi egyensúlya érezhetően átrendeződött.

Újraépített katonai képességek

Katonai elemzők szerint Teherán kettős stratégiája tudatos tervezés eredménye. Babak Vahdad független szakértő úgy véli, az iráni elit felkészült egy kiterjedt konfrontációra, és úgy kalkulál, hogy a következő összecsapás méreteiben jóval meghaladhatja a korábbiakat. Az iráni haderő emellett részben pótolta technikai veszteségeit, amiben kulcsszerepet játszik a kínai gazdasági és technológiai partnerség. Peking a nyugati szankciók dacára változatlanul vásárolja az iráni kőolajat, és cégein keresztül olyan alkatrészeket juttat el a perzsa államba, amelyek elengedhetetlenek a rakéták és drónok gyártásához.

A feszültség növekedését jelzi, hogy az Associated Press hírügynökség washingtoni forrásokra hivatkozó értesülései szerint az amerikai kormányzat több közel-keleti szövetségesét figyelmeztette: készüljenek fel egy Irán elleni katonai akcióra a november 3-i félidős választások után, valamint az arra adandó teheráni válaszcsapásra. Az amerikai kiszivárogtatások többnapos hadműveletet valószínűsítenek, jóllehet Donald Trump elnök hivatalosan még nem hozta meg a végső döntést a beavatkozás elrendeléséről.

Teheránban mindenesetre jóval keményebb megtorlást ígérnek, mint a február 28-án indított korábbi akciók idején. Az iráni vezetés által mérlegelt válaszlépések között kifejezetten szerepel a Hormuzi-szoros tengerfenéki adat- és energiahálózati kábeleinek megrongálása, ami nemzetközi szinten is súlyos ellátási zavarokat idézne elő. A felek között június 17-én kötött fegyvernyugvás eleve tiszavirág-életűnek bizonyult: alig egy héttel később egy hajót ért dróntámadás miatt elillant a bizalom, július 8-án pedig a Fehér Ház formálisan lezártnak nyilvánította a megállapodást.

Ultimátumok és zátonyra futott alkuk

A háborús fenyegetés árnyékában újabb közvetett diplomáciai csatorna nyílt meg. J.D. Vance amerikai alelnök Kataron keresztül hivatalos üzenetet juttatott el Mohszen Rezáihoz, az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkárához. A New York Times amerikai lap beszámolója szerint a washingtoni fél közvetlen találkozót ajánlott azzal a feltétellel, hogy a nukleáris program korlátozása kerüljön az egyeztetések fókuszába. Bár Donald Trump igyekezett orvosi ellátmányok humanitárius célú eljuttatásaként beállítani a lépést, a megkeresés tényét maga is elismerte.

Teheránban azonban merev elutasítás fogadta az amerikai előfeltételeket. Pejman Szálehi politikai elemző megerősítette: a nemzetbiztonsági testület nem sürgeti a választ, mivel ragaszkodnak az általuk rögzített hét ponthoz. Mohszen Rezái nyilatkozatai alapján ezek közé tartozik az ellenségeskedés leállítása, a befagyasztott vagyon maradéktalan feloldása, az olajexport tengeri blokádjának felszámolása, valamint az ellenzéki fegyveres csoportok amerikai támogatásának beszüntetése. Mivel ezek a követelések szöges ellentétben állnak Washington céljaival, az áttörés esélye minimális.

Belpolitikai kényszerek és hatalmi játszmák

Az amerikai belpolitikai naptár szintén komoly bizonytalansági tényező. A kongresszusi erőviszonyok a november 3-i félidős választásokon dőlnek el, a magas üzemanyagárak és a gazdasági kockázatok miatt pedig a Fehér Ház taktikai okokból halogathatja a közvetlen beavatkozást. Pejman Szálehi ugyanakkor rámutatott: a szavazás kimenetele aligha tántorítja el a döntéshozókat, hiszen egy vereség esetén a mozgásterét vesztő elnök vesztenivaló nélkül vállalhat fel kockázatos katonai műveleteket.

A helyzetet tovább élezi az izraeli kormányválság. A legutóbbi parlamenti választáson a Benjámin Netanjahu vezette jobboldali tömb elveszítette abszolút többségét a kneszetben, jóllehet a Likud továbbra is a legerősebb párt maradt. Az ügyvivő miniszterelnök kényes koalíciós alkuk előtt áll. Teheráni elemzők megítélése szerint egy újabb iráni csapássorozat kifejezetten segíthetné Netanjahu politikai túlélését, hiszen a védelmi fenyegetettség előtérbe állításával nemzeti egységkormány kialakítására kényszeríthetné riválisait.