Fürcht Pál ügyvédje: Kérni fogjuk, hogy az NVVH vonja saját hatáskörébe az aranykonvoj ügyét

Szerdán a fegyelmi vizsgálóbizottság előtt Fürcht Pál hat órán keresztül, 23 oldalas jegyzőkönyvet megtöltő „kimerítő, hosszas” vallomást tett – mondta el Horváth Lóránt ügyvéd, a lemondott főügyész jogi képviselője csütörtökön, sajtótájékoztatón. Közölte: helyszíni megismerésre iratanyagokat kaptak Nagy Gábor Bálint volt legfőbb ügyész, a Nyomozó Főügyészség vezető ügyésze, illetve a nyomozást folytató ügyész tanúvallomásáról is. A jövő csütörtökön a fegyelmi biztos kérdéseivel folytatódó fegyelmi eljárás középpontjában az aranykonvoj-ügy áll, ám más is szóba került.

Fürcht vallomása szerint a Legfőbb Ügyészség az iratanyagok teljes vizsgálata nélkül alakította azt az álláspontját, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) munkatársainak helyszíni jelenléte az aranykonvoj-ügy során jogszerű volt, a nyomozás központi iránya pedig az elfogás jogszerűségének igazolása volt. Állítása szerint, amikor a nyomozás közben felvetette az AH-s kényszervallatás lehetőségét, azt a választ kapta, hogy „ezzel most nem kell foglalkozni”. Fürcht szerint a felső vezetés által diktált nyomozási irányt senki nem kérdőjelezheti meg, és ahhoz igazodott, kiket kell gyanúsítottként kezelni. Az AH szerepének vizsgálata eközben eltolódott, a nyomozást pedig eleve úgy alakították, hogy bizonyos szereplők gyanúsítása ne kerüljön elő szóba.

 

Ki és mi maradt ki?

 

Fücht szerint, bár ő maga kérte a Legfőbb Ügyészség felső vezetőjének kihallgatását, azt megtiltották. Ezt azért tartja különösen problémásnak, mert a Legfőbb Ügyészség vezetői kapcsolatban lehettek az ügy alapjául szolgáló feljelentés készítőjével, részt vehettek a nyomozóhatóság kijelölésében, iránymutatást adhattak és dönthettek arról, hogy kiket kell gyanúsítottként kezelni, később pedig meghatározták a nyomozás irányát. Fürcht azt állítja: a Legfőbb Ügyészség vezetői egyszerre voltak az eseménysor potenciális résztvevői és a nyomozás irányítói is, de a leiratból éppen az ő szerepük maradt ki. Vagyis az irányítói szint nem engedte saját maga tevékenységét vizsgálat tárgyává tenni. 

 

Fürcht Pál szerint Varga Judit nem tudott a végrehajtási visszaélésekről, zárt ülésen is meg akarják hallgatni

 

Fürcht Pál azt állította: az Alkotmányvédelmi Hivatal szerepét először nemcsak jogszerűnek minősítették, az azzal kapcsolatos jogsértések vizsgálatát elhalasztották, a kényszervallatás kérdését pedig nem tekintették „aktuálisnak”.

 

Vizsgálni kellett volna Orbán Viktor szerepét

 

Fürcht szerint 2026. március 3-án Orbán Viktor akkori miniszterelnök adott feladatot a titkosszolgálatoknak az ukrán pénzszállítók elfogására, majd a feljelentés és az ügyészi intézkedés már március 5-én követte azt. Úgy látja ezért, hogy a politikai szintet már a nyomozás korai szakaszában vizsgálni kellett volna, legalább arra kiterjedően, hogy Orbán adott-e közvetlen vagy közvetett utasítást, tudott-e az akcióról, milyen kapcsolat volt a politikai vezetés, az AH, a titkosszolgálati vezetés, a NAV és a Legfőbb Ügyészség között, illetve a büntetőeljárás nem egy politikai célt valósított-e meg. Ám állítja, a nyomozásból a titkosszolgálati vezetés és a felsővezetés szerepe kimaradt, a politikusokig pedig nem jutott el a gyanúsítás, mert a bizonyítási lánc korábban megszakadt. 

 

Fülbe súgott üzenetek

 

Fürcht szerint az AH és a Legfőbb Ügyészség vezetése már a feljelentés elkészülte előtt tudta, hogy az ügyet a NAV fogja vizsgálni, az ügyet a Legfőbb Ügyészség pedig rendkívüli gyorsan továbbította is a NAV-hoz. Ezáltal a nyomozás így már a kezdetén egy előre meghatározott intézményi és ügyészségi keretbe került. Kifogásolta, hogy a későbbi iránymutatásokban azt határozták meg, kik és milyen bűncselekmények kerüljenek előtérbe, miközben az AH, a titkosszolgálati vezetés és a Legfőbb Ügyészség szerepének feltárása nem volt az irányok között.

 

 

Horváth arról beszélt: Fürcht Pál azt állította, hogy a vezetői megbeszélésen formális utasítás – és az azzal szembeni tiltakozási lehetőségek – nélkül, de konkrétan meghatározták a végrehajtandó cselekményeket és belengették az ügy elvételét azoktól, akik nem azonosulnak az iránnyal. Az ilyen fülbe súgott üzenetek és az imígyen beígért retorziók alakíthatták nyomozás menetét. Fürcht úgy véli, az ukrán pénzszállítók miniszterelnöki szintről kezdeményezett elfogását az AH és a titkosszolgálati vezetők szervezték, illetve hajtották végre, az AH-sok az elfogás során is jelen voltak. 

Horváth Lóránt kiemelte: a Legfőbb Ügyészség nyilatkozataival szemben, szerintük nem egyszerű szakmai nézeteltérésről volt szó, hanem az aranykonvoj-ügy feltárásának mélysége áll a konfliktus középpontjában. Elhangzott: azok a szervek, akiknek a nyomozás vagy annak felügyelete lett volna a feladatuk, szerepet játszottak az elkövetésben, miközben a nyomozás a TEK-esek szintén megállt. A vallomások közös eleme, hogy a AH-sok eljárásának pozíciója körül szakmai vita alakult ki, ezért kifogásolták a nyomozó ügyészek azt, ahogy őket kezelték. A szakfőosztály pedig a vallomások szerint nemcsak ellenőrzött, ahogyan tehette volna, hanem bele is szólt a nyomozás irányába.

 

 „A Legfőbb Ügyészségen nem történt rendszerváltás”

 

A 444 kérdésére Horváth Lóránt elmondta: a fegyelmi eljárás legsúlyosabb kimenetele a hivatalvesztés lehet, Fürcht felfüggesztő határozatát viszont a munkaügyi bíróság előtt megtámadták. A Kontroll érdeklődésére arról beszélt, hogy bár azt nem tudja, ügyfelét el akarják-e távolítani, de szerinte „a Legfőbb Ügyészségen nem történt rendszerváltás”, és „ugyanazok a személyek ülnek ugyanazokban a pozíciókban, akik a rendszerváltást megelőzően ott ültek”, így nem is várható tőlük érdemi irányváltás. Azt is elmondta, szerinte a bizonyítékok alapján a fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, mert annak nem volt jogalapja. Orbán Viktorról azt állította, írásban senkinek nem adott az ügyben instrukciót, a szerepét elsősorban tanúvallomások erősítik meg. 

A Kossuth Rádió kérdésére beszélt arról is, hogy az AH tevékenysége kapcsán például a Gundalf-ügy is szóba került, de az nem tárgya közvetlenül az eljárásnak, csak analógiaként utaltak arra, hogy más ügyekben is informális módon adhattak-e instrukciókat. Lapunk kérdésére azt is elmondta, hogy a Fürchth elleni két eljárást egyesítették. Bár a kimenetelét még nem tudja megjósolni, szerinte az ügynek és a vallomásnak az ügyészségen belül egy feltáró folyamatot kell elindítania. Úgy látja, az új legfőbb ügyésznek szinte az első feladata lesz, hogy feltárja a korábban történteket.

Kérdésünkre a Fürcth által kommunikált információkról azt mondta: úgy értelmezik a jogszabályokat, hogy amely eljárásban nyilatkozatot tesz, ott annak az alanya lévén ő azt titokgazdaként nyilvánosságra hozhatja, igaz, bizonyos megkötésekkel. Kérni fogják, hogy a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) az aranykonvoj-ügyet vonja saját hatáskörbe. A vonatkozó jogszabály szerint az NVVH ugyanis a közpénzek mellett a közhatalmi tevékenységgel kapcsolatos ügyeket is vizsgálhatja. „Amikor a politika beleszól egy büntetőeljárásba, egy nyomozati cselekménybe, vagy maga rendezi meg ezeket, az egyértelműen közhatalmi tevékenységnek minősül, és bízunk benne, hogy az NVVH ezt az ügyet átveszi” – fogalmazott. Hozzátéve: az ügyészségnek saját magát kellene vizsgálnia, vagyis inkább külső szervet kéne megbízni, amire az NVVH-t kifejezetten alkalmasnak látják.

Összefésült vádalku választás után: mi köze Fürcht Pálnak a parkfenntartási botrányhoz?