Aleksandar Vučić a hatalma átmentésére készül, de a diákok ma leléptethetik

Nagy műgonddal megrendezett, idillikus vidéki életképekkel árasztotta el a szerb nyilvánosságot az elmúlt hetekben a kormányzati média: a hatalom csúcsán álló Aleksandar Vučić falusi látogatásain népviseletbe öltözött gyermekek táncát tapsolta meg Miroč főterén, burekot kóstolt, sonkát szelt, lekvárt kavart egy rotyogó lábasban, máskor pedig kutyakölykök és lovak simogatásával igyekezett emberi arcát megmutatni. Kérdés, célba értek-e a honfitársaknak szánt megható jelenetek, mert a szerbek jelentős része meg akarna szabadulni Vučićtól, akit minden fellépésén belbiztonságiak sora kísér. A politikus kizárólag hermetikusan elzárt környezetben, kiválogatott helyiek előtt mutatkozott a kampányban, nagygyűléseit pedig kordonokkal védett sportcsarnokokban és köztereken tartotta, ahová szinte kizárólag saját pártjának szervezett szimpatizánsai léphettek be.

Magyar Péter győzelméből is tanulhatnának a szerb diákok

A helyi televíziós csatornák és más médiumok több mint kilencven százaléka közvetlenül a hatalmi gépezet ellenőrzése alatt áll, így a hivatalos kampánynarratívát a legkisebb ellenvélemény nélkül közvetíthették a bulvárlapok és az országos televíziók. A kormánypárti tévék, rádiók, hírportálok, lapok kíméletlen lejárató hadjáratot indítottak az elégedetlen fiatalok ellen: a hivatalos propaganda szerint az utcára vonuló egyetemisták külföldi titkosszolgálatok által irányított bábok, akik az ukrajnai forradalmakhoz hasonló puccsot készítenek elő, és a hagyományos szerb értékek szétzúzására törekszenek. Aleksandar Vučić saját beszédeiben sem válogatott az eszközökben: koholmánynak minősítette a diákszervezetek belső döntéshozatalát, és a közösségi médiás jelenlétük mögött álló pénzforrások leleplezésével fenyegetőzött a hívei előtt.

A háborús propagandától a Milošević-kormányig

Az agresszív és ellenvéleményeket elfojtó retorika szerves része Vučić több mint három évtizedes politikai pályafutásának. A politikus 1992-ben, a boszniai háború idején tűnt fel a közéletben, a Szarajevót ágyúzó boszniai szerb erők hátországában. A kelet-boszniai Paléban a helyi szerb propagandagépezet tudósítójaként dolgozott és képviselte a kormányzati narratívát. Ezt követően csatlakozott Vojislav Šešelj szélsőséges alakulatához, a Szerb Radikális Párthoz (SRS), amely a kilencvenes évek délszláv háborúiban nyíltan a Nagy-Szerbia eszméjét hirdette, és félkatonai egységeket toborzott a horvátországi, valamint a boszniai frontokra.

A diákmegmozdulásokon sokan 3-as számot emeltek a magasba: a diáklista neve előtt e szám szerepe Fotó: Andrej ISAKOVIC / AFP

Florian Bieber, a Grazi Egyetem Délkelet-Európa-kutató Központjának igazgatója rámutatott: Vučić politikai szocializációja a kilencvenes évek szélsőséges és háborús bűnös köreibe ágyazódik. Politikai mentora maga Vojislav Šešelj volt, akit a hágai Nemzetközi Törvényszék később tíz év szabadságvesztésre ítélt erőszakos kitelepítések és emberiesség elleni bűncselekmények felbujtójaként. A radikálisok 1998-ban koalícióra léptek Slobodan Milošević pártjával, Vučić pedig a koszovói háború éveiben a tájékoztatási miniszteri tárcát kapta meg a kormányban. Ebben a tisztségben könyörtelenül fellépett a független sajtó ellen: a kritikus lapokat csillagászati bírságokkal sújtották, az ellenzéki újságírók elleni uszítás pedig olyan tragikus eseményekhez vezetett, mint a neves szerkesztő, Slavko Ćuruvija meggyilkolása.

Pártállami gépezet és geopolitikai egyensúlyozás

A Milošević-rendszer 2000-es bukása után Vučić évekre ellenzékbe szorult a radikálisok soraiban, miközben Šešelj Hágában várta ítéletét. A valódi fordulatot a 2008-as év hozta el, amikor Tomislav Nikolićcsal közösen elhagyták a radikális mozgalmat, és megalapították a Szerb Haladó Pártot. Vučić felismerte, hogy a nyers nyugatellenességgel és a Nagy-Szerbia jelszavakkal nem szerezhet tartós választási győzelmet, ezért az európai integrációt hangsúlyozó arculatot vett fel. Ez a látszólagos megtérés kezdetben komoly bizalmat keltett a nyugati diplomáciában, és megnyitotta az utat a párt 2012-es kormányra kerülése előtt.

Vučić-transzparens egy belgrádi háztetőn – Fotó: Maxim Konankov / NurPhoto via AFP

A hatalomra jutást követően Nikolić töltötte be az államfői tisztséget, ám harcostársa politikai manőverekkel fokozatosan háttérbe szorította őt. Vučić az államigazgatás minden szintjét behálózó pártgépezetet hozott létre: ma már minden kilencedik szerbiai lakos a Szerb Haladó Párt tagja, ami kirívó arány az európai országokhoz képest. A párttagság a közigazgatási állások elnyerésének, a hivatali előmenetelnek és a megélhetésnek a kötelező feltételévé vált. A hatalom a rendőrségre és az igazságszolgáltatásra is rányomta bélyegét, miközben a bírálók megfélemlítésére a vádak szerint alvilági csoportokat és futballhuligánokat is bevetettek, ahogyan arra a Belivuk-féle bűnszervezet pere is rávilágított. A külpolitikában mindeközben éveken át lebegtették az uniós csatlakozást, miközben szoros partnerséget ápoltak Vlagyimir Putyin Oroszországával, Kínával és az amerikai vezetéssel.

Az újvidéki tragédia és az urnák előtti vizsga

A hatalmi berendezkedés sérthetetlenségének látszata azonban a súlyos korrupció miatt megrendült. A Transparency International kimutatása szerint Szerbia ma Európa harmadik legkorruptabb állama Oroszország és Fehéroroszország után. Ez az intézményesült hanyagság vezetett tragédiához 2024. november 1-jén, amikor az újvidéki vasútállomás felújított beton előtetője leszakadt, tizenhat ember halálát okozva. A katasztrófa a felelősök elszámoltatását követelő polgárok hatalmas felháborodását váltotta ki, és az elmúlt évtizedek legkiterjedtebb tiltakozási hullámát indította el országszerte.

A megmozdulások élére álló egyetemisták átfogó társadalmi ellenállássá formálták a felháborodást: kerékpáros mozgósítással, fórumokkal és független kollektív listával léptek fel a parlamenti megmérettetésen. Mivel Vučić második elnöki ciklusa az alkotmányos határok miatt a végéhez közeledett, a politikus megelőző lépést tett: lemondott az államfői posztról, hogy kormányfőként tartsa kezében a végrehajtó hatalmat, megismételve a korábbi évekből ismert szerepcserét. A vasárnapi választás így közvetlen küzdelemmé vált a mindent átszövő pártállami infrastruktúra és a demokratikus változást sürgető új generáció között, amelynek kimenetelét a független elemzők is nyíltnak látják.

Berobbant a szerb tavasz, mindenkinek elege van a korrupcióból

A szerbek reggel 7-től járulhatnak az urnákhoz és este 8-ig voksolhatnak. Elemzők szerint a hatalmat leváltani készülő Diáklista számára az lenne a legjobb forgatókönyv, ha minél többen élnének szavazati jogukkal, Egy 72-73 százalék feletti részvétel nyomán már esélyeik lehetnek a győzelemre. Nagy bizonytalansági tényező, hogy már régóta nem frissítették a választási névjegyzéket. Egy sor olyan személy neve szerepel rajta, aki már nem él, így ez visszaélésekre adhat lehetőséget. Az ellenzéki szerb média a kampányban többször olyan épületeket mutatott be, ahol több száz személy van bejelentve, elsősorban boszniai szerbek, tehát már előre készültek a csalásra.

Valószínűtlen, hogy a következő napokban már megszületik a végeredmény. Várhatóan olyan sok bejelentés érkezik a választási bizottsághoz és olyan mértékű visszaélésekre derülhet fény, hogy várhatóan néhány hét múlva több helyen meg kell ismételni majd a voksolást.