Franciaországban már a választási kampányt is uralják az erőszakos tüntetések

A franciaországi tiltakozási hullám a jövő évi elnökválasztás egyik legfontosabb kampánytémájává vált. Az október 17-i országos demonstrációra a belügyminisztérium szerint mintegy 550 ezren mentek el, a szervezők ennél jóval többre, körülbelül 800 ezerre becsülték a résztvevők számát. A többség békésen tüntetett, több nagyvárosban azonban fosztogatások, gyújtogatások és összecsapások követték a felvonulásokat. Limoges-ban felgyújtották a városházát, Párizsban és másutt üzletek sorát dúlták fel. Az AFP október 17-i beszámolója szerint már a demonstráció napján világos volt, hogy a hatóságok nehezen tudják kezelni az erőszakos csoportokat.

Laurent Nuñez belügyminiszter később maga is elismerte, hogy bizonyos helyszíneken a rendőrség elvesztette az ellenőrzést. Az összesített mérleg több ezer őrizetbe vételről, több száz sérültről és több ezer megrongált vagy kifosztott üzletről szól, bár az egyes időpontokban közölt számok eltérnek. Az AFP-nek ismertetett belügyminiszteri értékelés különösen súlyos rendfenntartási kudarcként írta le a történteket. A kormányra a károk mellett az is nyomást gyakorol, hogy a rendőri fellépésben megsérült fiatalok esetei miatt is vizsgálatokat és magyarázatot követelnek.

Eltérő sérelmek, közös elégedetlenség

A mozgalom iskolai tiltakozásokból terebélyesedett országos társadalmi elégedetlenséggé. Diákok az oktatás állapota és jövőbeli lehetőségeik miatt vonultak utcára; szakszervezetek, egészségügyi dolgozók, tűzoltók és gazdálkodók más-más sérelmekkel csatlakoztak. A bérek és nyugdíjak vásárlóereje, az élelmiszer- és üzemanyagárak, valamint a közszolgáltatások helyzete egyszerre vált tiltakozás tárgyává. Megjelentek a sárgamellényes mozgalom követői is, akik korábban ugyancsak a megélhetési terhek ellen szerveztek tömeges akciókat.

Ez a sokféleség nehezíti, hogy a kormány egyetlen tárgyalópartnerrel jusson megállapodásra. Sébastien Lecornu miniszterelnök szakszervezeti vezetőkkel és politikai szereplőkkel egyeztetett, ám a bérkövetelések és a közszolgáltatások finanszírozásának ügyében nem mutatkozott gyors áttörés. A kabinet rendészeti válasza közben egyre szigorúbb lett: több városban éjszakai kijárási korlátozásokat és egyes belvárosi területeken gyülekezési tilalmakat vezettek be. A Le Monde október 21-i tudósítása szerint Párizsban, Lyonban és más városokban is korlátozták a következő megmozdulásokat.

A francia kormány elismerte, hogy súlyos hibákat vétett, túl kevés rendőrt vezényeltek az utcára a zavargások idején

Emmanuel Macron államfő a rendbontásért szélsőbaloldali csoportokat és hozzájuk csatlakozó bűnözőket tett felelőssé. Lecornu és más kormánytagok különösen Jean-Luc Mélenchon pártját, az Engedetlen Franciaországot (LFI) bírálták, mert annak politikusai kezdettől támogatták a diákok blokádjait. Az LFI ezt politikai megbélyegzésnek tartja, és a rendőrség eljárásának kivizsgálását követeli. A kormányzati állításból önmagában nem következik, hogy a párt szervezte volna a fosztogatásokat.

Az ügy különösen kényessé vált, amikor a Mediapart oknyomozó portál arról számolt be, hogy a belügyi vezetés állítólag az LFI felelősségét alátámasztó jelentést várt el a belföldi titkosszolgálattól. A tárca visszautasította a vádat. A Le Monde a kormány és a radikális baloldal parlamenti vitájáról szóló beszámolójában azt is jelezte, hogy az ügyészségi megállapítások nem támasztják alá maradéktalanul az erőszak egységes, pártpolitikai irányításának képét. Az ügyben ezért a felelősség megállapítása továbbra is vitatott.

Marine Le Pen a bevándorlást teszi felelőssé

A másik nagy politikai értelmezési harc a bevándorlás körül bontakozott ki. Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés (RN) vezető politikusa a zavargásokat a szerinte évtizedek óta elhibázott migrációs politika következményének nevezte. Külföldről Donald Trump amerikai elnök és Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő is a migrációval, illetve az iszlamizmussal kapcsolta össze a francia erőszakot és hasonló bejegyzést tett közzé Magyar Péter kormányfő is. Ugyanakkor nincs olyan kutatás, ami alátámasztaná ezt az állítást.

Macron szerdán elutasította ezt az értelmezést. Azt mondta, nem lát bizonyítékot közvetlen külföldi beavatkozásra az utcai eseményekben, ám a zavargásokról szóló tájékoztatást szerinte külföldi szereplők is manipulálták. Az államfő mesterséges intelligenciával létrehozott, valóságosnak beállított képeket említett, amelyek olyan jeleneteket mutattak, amelyek Franciaországban meg sem történtek. Így a közbiztonsági válság egyúttal dezinformációs vitává is szélesedett.

Mindenesetre a felmérések arról tanúskodnak, hogy Marine Le Pen profitált a leginkább a belpolitikai válságból. Az Ifop ügynökség napokban közölt felmérése, amelyben különféle részvételi modelleket vázolt fel, már 36-38 százalékon mérte a szélsőjobboldali politikust az első fordulóban, amivel messze megelőzi többi riválisát.

A franciaországi válság egész Európát megrázta. Még Ausztriában is pártpolitikai csatát váltottak ki a történtek. Az ellenzéki szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a bevándorláspolitikát hibáztatta, miközben a bécsi külügyminiszter a közösségi médiában terjedő félrevezető információk szerepére hívta fel a figyelmet. Az osztrák ORF összefoglalója szerint a francia eseményekről megszólaló külföldi politikusok egy része saját belpolitikai üzeneteihez igazította a történteket.

Vizsgálatot ígér Emmanuel Macron a franciaországi zavargások után, újabb tüntetések jöhetnek

A 2027-es francia elnökválasztás közeledtével a rendteremtés ígérete és a társadalmi elégedetlenség képviselete egyaránt politikai előnyt hozhat a két szélen. Le Pen pártja a közbiztonság és a bevándorlás kérdését állítja előtérbe, Mélenchon pedig a fiatalok és a közszolgáltatások védelmezőjeként próbál fellépni. A kormány számára az a nehézség, hogy egyszerre kellene rendet teremtenie és választ adnia azokra a panaszokra, amelyek a százezreket az utcára vitték.

Alberto Alemanno, a párizsi HEC üzleti főiskola uniós joggal foglalkozó professzora arra figyelmeztetett: félrevezető volna a tiltakozásokat valamiféle összehangolt európai felkelésként ábrázolni. Szerinte a fiatal nemzedék bizalma rendült meg abban, hogy az intézmények biztonságot, esélyeket és meghallgatást kínálnak neki. Ha a választási kampány kizárólag a felelősök kijelöléséről és az erőszakról szól, éppen ez a társadalmi üzenet veszhet el.