Összefonódások és „ügyes” megoldások a Lázár Ervin Programban támogatott előadások között – először hozták nyilvánosságra a listát

A hazai közoktatás egyik legambiciózusabb kulturális kezdeményezése volt a Lázár Ervin Program (LEP), melynek 2019-es indulása az Emberi Erőforrások Minisztériumához (EMMI) – és akkori vezetőjéhez, Kásler Miklóshoz – köthető. Eredeti és nemes célja, hogy minden magyarországi iskolás gyermek, 1–8. évfolyamig, a szociális helyzetétől és lakóhelyétől függetlenül évente egyszer ingyenesen (vagyis államilag támogatottan) minőségi kulturális élményhez jusson. Kásler Miklós Fekete Péter kultúráért, és Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkárokkal együtt mutatta be a nyilvánosságnak a programot, melynek társadalmi hasznát remélve a Lázár-örökösök is beleegyeztek a névhasználatba.

Az első évben már 6 milliárd forintos költségvetésű, a Klebelsberg Központ égisze alatt futó programba bármilyen előadó vagy színház pályázhatott a megfelelő korosztályoknak szóló előadással. A kiírásban szerepelt a fiatal generációk nemzeti identitástudatának erősítése is – de erről majd egy későbbi cikkben elmélkedünk, vajon mit jelenthet napjainkban a nemzeti identitás, és miként szolgálhatja ezt a célt Pulcinella, a Péter és a Farkas, vagy a Paprika Jancsi és az elveszett fogkefe története.

Aztán az történt, mint a legtöbb állami programmal a NER alatt: a pályázatot kiírták, a döntési folyamat lezajlott, nem átlátható módon, a pénzeket kiosztották, valakik nyertek, többségben ugyanaz a kör, a szélesebb szakma zúgolódására pedig könnyen azt mondták, csak azért morognak, mert nem ők kaptak támogatást.

A végső szervezés és a lebonyolítás a tankerületekre hárult, nekik kellett eldönteni, és a KRÉTA-rendszerből kiválasztani, mit nézzenek a kisdiákok, amiből a Válasz Online alapos cikke olyan kirívó eseteket is említ, mint amikor epilepsziás gyerekeket vittek stroboszkópos előadásra, vagy a gyerekek Donizetti vígoperát nézhettek egy félresikerült nászéjszakáról.

Az is a program köztudott, bár ki nem mondott, soha le nem írt része volt, hogy a magyar gyerekeket az általános iskolai éveik alatt el kellett vinni az ún. kultúrstratégiai intézményekbe (ezek elsősorban a Magyar Állami Operaház, a Budapesti Operettszínház, a Nemzeti Színház, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum). Ezen intézmények bár már abban az időben is kiemelt állami támogatással működtek, a Válasz Online szerint egyes esetekben a pályázatban megszabott fejkvótánál is magasabb támogatást kaphattak – mindig voltak különutasok, az egyenlőknél is egyenlőbbek a rendszerben.

De ha az állam legfeljebb bruttó 3000 forintot adott egy kisdiák után egy színházjegyre, míg a pénztárban, piaci alapon ennek többszörösét elkérhették, a részvétel a Lázár Ervin programban egyszerűen nem érte meg ezeknek a nagynevű intézményeknek. Vagy nagyon elkötelezettnek kellett lenniük a gyerekcsoportok fogadása iránt, vagy ezzel tudtak réseket betömni a programban, illetve feltornászni a nézőszámaikat.

A pedagógusokra ez plusz terhet rótt, ők utazhattak a gyerekekkel munkaidőn túl, olykor több száz kilométert egy egyórás múzeumpedagógiai előadásra, de persze sokan ezt is vállalták, hogy a gyerekeknek jó legyen. És elviekben jó is volt rengeteg gyereknek, akik talán soha nem jutottak volna el ezekbe a színházakba, múzeumokba, a nemzeti kultúra fellegváraiba, esetleg a fővárosba sem.

Ezután jöttek a likviditási gondok, a pénzelvonások, párhuzamosan az ország egyre romló gazdasági helyzetével. A források fokozatosan apadtak, és 2023-ra a program költségvetése már a felére, 3 milliárd forintra zsugorodott. A beszűkült források miatt a megvalósítás is akadozott: 2023-ban a kulturális intézményeknek kiírt pályázatokat csak decemberben bírálták el, a Klebelsberg Központ még a következő év tavaszán is várt a pénzre, így a szerződéseket csak 2024 májusára sikerült megkötni.

A 2024-es év komoly fordulatot hozott: a kormány megszüntette az ingyenes múzeumlátogatásokat (illetve az Országház-bejárás lehetőségét) a Lázár Ervin Program keretein belül, így a program fókusza szinte kizárólag az előadó-művészetre (színház, tánc, zene, cirkusz) szűkült.

A KRÉTA rendszerben az intézmények csak jelentkezni vagy jelentkezést módosítani/lemondani tudtak. A tényleges logisztikát – hogy melyik osztály hova, mikor és milyen busszal utazik – a tankerületek szervezték, sok esetben úgy, hogy az iskolák és a színházak feje felett egyeztettek időpontokat, a pedagógusok pedig kész tények elé lettek állítva. Gyakran előfordult, hogy a korosztályi sajátosságokat teljesen figyelmen kívül hagyták (alsós osztályokat küldtek felsősöknek szóló darabokra, vagy fordítva), mert a rendszerben épp arra a buszra vagy előadásra maradt szabad hely.

Látva a finanszírozási és az adminisztratív nehézségeket, amit a KRÉTA-rendszer rugalmatlansága és a tankerületi szintű szervezési káosz csak felerősítettek, a kormány a 2024/2025-ös tanévtől gyökeresen átalakította a lebonyolítást: a kizárólagos tankerületi koordináció helyett a Déryné Művészeti Nonprofit Kft. lett a szakmai és produkciószervezési partner a Klebelsberg Központ mellett.

Az új, centralizáltabb struktúra stabilizálta a számokat. Az első, 2024/2025-ös tanévében 570 800 diák jutott el kulturális élményhez, összesen 4389 előadás valósult meg országszerte. A korábbi évek működése után a program átlépett a klasszikus, előre meghirdetett pályázati struktúrába: a 2025/2026-os tanévre a szakmai bizottság 174 érvényes pályázatból 115 alkotónak/szervezetnek ítélt meg támogatást, ami 245 nyertes produkciót jelentett.

A 2024-es „modellváltás” után a helyzet azonban kettőssé vált: technikai szempontból gördülékenyebb lett ugyan a program, de a szakmai és politikai viták felerősödtek körülötte, nem csupán a kínálat beszűkülése okán. A szakma jelentős része szerint a Déryné belépésével a források elosztása még inkább a Nemzeti Színházhoz (és annak igazgatójához, Vidnyánszky Attilához) köthető körök és a Magyar Teátrumi Társaság tagszínházai felé lejtett. A független, alternatív vagy a kormányzati kultúrpolitikától távolabb álló társulatok kiszorulásról beszéltek. 2026 szeptemberében végül az Oktatási Hivatal (OH) felbontotta a megállapodását a Déryné Programmal. A Déryné által készített színházi és drámapedagógiai segédanyagok és óravázlatok, melyek mindaddig komoly politikai és szakmai viták kereszttüzében álltak, végül lekerültek a Nemzeti Köznevelési Portálról.

Első lépés a nyilvánosság felé

A korábbi gyakorlattal szakítva, most a Klebelsberg Központ Lázár Ervin Program aloldalán közvetlenül elhelyeztek egy „A program nyerteseinek listája az alábbi linken érhető el” nevű nyilvános hivatkozást az aktuális tanévre vonatkozóan. Persze ez az eggyel korábbi nyertes pályázatok listája (az új, 2026-2027-es tanévre a jelentkezés időszaka 2026. március 23. és április 8. között zajlott), nem az új irányításhoz kapcsolódik – a Klebelsberg Központ élére csak júliusban nevezte ki Sinka Editet Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter.

A jelentkezéseket 9 fős szakmai kuratórium és egy póttag bírálta el, név szerint: a bizottság elnöke Pataki András, a Kulturális és Innovációs Minisztérium művészetért és közösségi művelődésért felelős volt helyettes államtitkára, a bizottsági tagok: Kis Domonkos Márk (a Déryné Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója), Szamosi Szabolcs (a Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. igazgatója), Velekei László (a Győri Balett igazgatója), Fabók Mariann (a Fabók Mancsi Bábszínháza ügyvezetője), Bakos-Kiss Gábor (a Győri Nemzeti Színház igazgatója), Olt Tamás (a Karinthy Színház igazgatója), Hajnal Gabriella (a Klebelsberg Központ korábbi elnöke), Heinczinger Balázs (a Kulturális és Innovációs Minisztérium tanácsadója), a póttag Mészáros Tibor Jászai Mari-díjas színművész volt.

Noha a pályázati kiírásban is kikötik, hogy nem vehet részt az elbírálásban a bíráló bizottsági tag, ha az érintett előadóművészeti szervezetnek ő vagy közeli hozzátartozója a vezetője, a Fabók Mancsi Bábszínháza Nonprofit Kft. négy előadásra kapott támogatást, akárcsak a Karinthy és Karinthy Nonprofit Kft., míg a Győri Nemzeti Színház ötre. Lelki szemeink előtt látjuk, ahogy az érintett bizottsági tagok ilyenkor diszkréten kivonultak a teremből – ahogy saját elmondása szerint Mezey Katalin tette, amikor fia Lackfi János Kossuth-díjáról döntöttek – bár a bírálati jegyzőkönyvek nyilvánossága nélkül nem tudhatjuk, hogy az összeférhetetlenségi szabályoknak legalább formálisan eleget tettek-e.

Fabók Mancsi Bábszínháza: A székely menyecske meg az ördög (Fotó: Fabók Mancsi Bábszínháza)

Korábban a jelentkező művészek és szervezetek közvetlen értesítést kaptak a döntésről, a jóváhagyott produkciók pedig bekerültek a Déryné Program belső digitális rendszerébe. Ehhez a felülethez viszont csak az iskolák és a tankerületek kaptak hozzáférést, hogy kiválaszthassák, melyik előadásra szeretnék vinni a diákokat. A külső szemlélő vagy a sajtó csak a statisztikákat láthatta (például, hogy „129 szervezet 275 programja nyert”), magát a részletes névsort nem.

Most azonban a legnagyobb nyertesek élmezőnye egyértelműen kirajzolódik. A dokumentumban szereplő darabszámok alapján a „toplistát” két kategóriára lehet bontani: a rekorder ernyőszervezetekre és azokra a kőszínházakra/bábszínházakra, amelyek pontosan kimaxolták a pályázatban meghatározott 5 előadásos plafont – egy szervezet vagy együttes ugyanis legfeljebb ennyi darabbal pályázhatott.

Első pillantásra feltűnik, hogy a Nemzeti Táncszínház Nonprofit Zrt. 12 előadással szerepel a listán. Ha alaposan megnézzük a produkciók címeit, azonnal látszik magyarázat: a Táncszínház nem a saját produkcióit versenyeztette, hanem gyűjtő- vagy ernyőszervezetként működik. Mivel ezek a „független” vagy vidéki társulatok a Nemzeti Táncszínház játszóhelyén vagy koordinálásában lépnek fel, a Táncszínház befogadó intézményként – a szigorú ötös limitet megkerülve vagy az alól külön mentességet kapva – képes volt az összes partnerét egyetlen ernyő alatt bevinni a programba a saját neve alatt. Fele ennyi, azaz hat előadásra kapott támogatást a Nemzeti Színház Közhasznú Nonprofit Zrt.. Ez is több ötnél, így náluk is kérdéses, hogy egyedi miniszteri döntés, vagy egyéb technikai ok (például koprodukció) miatt léphették-e át a limitet.

A fenti, feltételezetten „ernyőszervezeti” működés miatt jöhetett létre az a furcsaság is, hogy bizonyos társulatok vagy előadások többször is szerepelnek a listán, különböző beadók alatt. De felvetődik az is, hogy talán így lehetett kicselezni/kimaxolni a pályázati korlátokat, a különböző jogi formák és a Nemzeti Táncszínház ernyője alá való bejelentkezés kombinálásával.

Párhuzamos valóságok

A Budapest Táncszínház, melyet 1991-ben Földi Béla Harangozó-, és Jeszenszky-díjas, Köztársasági Érdemkeresztben részesült koreográfus és táncművész alapított, önállóan is pályázott alapítványi formában (Budapest Táncszínházért Alapítvány) három előadással, köztük a 80 nap alatt a Föld körül-lel. Egy pontosan ugyanazzal a címmel futó előadás a Nemzeti Táncszínház listáján is nyertes lett. A Budapest Táncszínház hivatalos színlapja és a Nemzeti Táncszínház műsorleírása alapján egyértelmű a megegyezés: mindkét helyen Földi Béla a darab koreográfusa és rendezője, a stáb és a szereposztás is azonos.

Miután a darab bekerült a Nemzeti Táncszínház 2026/2027-es Táncmatiné Bérletébe, a Budapest Táncszínház vélhetően azért pályázott vele önállóan is, hogy ha vidéki iskolák vagy más játszóhelyek meghívják őket, akkor utaztatni tudják a produkciót a Lázár Ervin Program keretében. A Nemzeti Táncszínház (NTSZ) pedig azért vette fel a saját 12-es listájára, mert az előadást a Nemzeti Táncszínház épületében (a Millenárison) is játsszák, így a budapesti és környéki iskoláknak a Táncszínház saját maga szervezi és számlázza a diákok fogadását. Bár ez szakmailag és szervezetileg logikus, a pályázati rendszer tisztaságát nézve azt jelenti, hogy ugyanaz a produkció kétszeresen köti le a Lázár Ervin Program költségvetési kereteit, ami a mostani, teljes nyilvánosság nélkül rejtve maradt volna.

A Fitos Dezső Társulat szintén önálló pályázóként is szerepel, Fitos Dezső Társulat Művészeti Közhasznú Nonprofit Kft. néven 3 előadással (Transylvania Express, Kamaszodók, A Falu). Ugyanakkor a Kamaszodók című előadásuk a Nemzeti Táncszínház listáján is ott van. A Nemzeti Táncszínház Kamaszodók színlapja és a Fitos Dezső Társulat hivatalos oldala alapján az alkotói gárda és a produkció azonos, a rendező-koreográfusok Fitos Dezső és felesége, a szintén Harangozó Gyula-díjas Kocsis Enikő. A darab teljes neve valójában Kamaszodók – Élet a falakon túl. A Lázár Ervin Program listáján a Fitos Dezső Társulat saját neve alatt csak röviden Kamaszodókként szerepel, míg a Nemzeti Táncszínház alatt a teljes kiírt címet használták.

Kamaszodók – Élet a falakon túl című előadás. (Fotó: Fitos Dezső Társulat)

A háttérben itt is az értékesítési és játszási csatornák megosztása állhat: A Fitos Dezső Társulat Művészeti Közhasznú Nonprofit Kft. saját jogon viszi el a darabot vidékre, művelődési házakba vagy saját szervezésű iskolai eseményekre. A darabot a Nemzeti Táncszínház játszóhelyén, a Millenárison is játsszák. Ha a budapesti iskolák közvetlenül a Táncszínházon keresztül foglalnak csoportos jegyet a Lázár Ervin Program keretében, akkor a Nemzeti Táncszínház saját keretéből hívják le a finanszírozást. Emellett a Nemzeti Táncszínház még a Fitos Dezső Társulat: János vitéz című darabját is a „nevére vette”, így bár az önálló pályázatuknál megálltak 3 darabnál, az NTSZ ernyőjét kihasználva a teljes Lázár Ervin Programból 5 produkciónyi támogatási lehetőséget tudnak realizálni. Ezzel a módszerrel a Fitos Dezső Társulat ugyanannyi előadást visz a programban, mint a legnagyobb, kőszínházi „elitklub” tagjai (például a Győri Nemzeti Színház vagy a Békéscsabai Jókai Színház).

Feledi János koreográfus neve és produkciói is összesen három helyen bukkannak fel a nyertesek között, ő azonban különböző darabokra nyert támogatást: a Feledi Kulturális és Művészeti Egyesület nevű hivatalos szervezetével önállóan is pályázott egy darabbal (A szerelem arcai), A Nemzeti Táncszínház Nonprofit Kft. által benyújtott és elfogadott 12 darabos óriáslistán további két előadása szerepel: Feledi János – Feledi Project: Pulcinella – Egy commedia dell’arte történet táncos köntösben és Feledi János – Feledi Project: Varázsvilág címmel.

Ez a párhuzamos jelenlét pontosan megmutatja, hogy a most először nyilvánossá hozott lista körül miért volt folyamatos a szakmai zúgolódás. Eddig a zárt rendszerben az iskolák csak annyit láttak, hogy választhatnak a Varázsvilág vagy A szerelem arcai közül, de az nem volt látható egy helyen, hogy a háttérben ugyanaz a szűk alkotói kör kapta meg a támogatási kereteket, több különböző csatornán keresztül. Érdekes a jogi formák keveredése is, miközben hatalmas nemzeti intézmények versenyeznek, a listán rengeteg az egyéni vállalkozó (EV) vagy simán névvel szereplő magánszemély is, akik 1-2 fős színházi vagy hangszeres nevelési programmal kaptak támogatást. Valamennyire az is látszik, legalábbis kikövetkeztethető, kik maradtak ki a támogatott körből – jellemzően a független alkotó-előadóművészek és társulatok, köztük például a Káva Kulturális Műhely is, amely a színházi nevelésben, dráma- és művészetpedagógiában évtizedek óta, országos szinten kiemelkedő munkát végez.

Mivel elvileg 5 előadás volt a pályázati limit, feltűnő, milyen sok nagy vidéki kőszínház és bábszínház lőtte be a jelentkezését hajszálpontosan 5 előadásra. A bábszínházak tarolása (öt különböző intézmény is elérte a maximumot) logikus, hiszen a Lázár Ervin Program jelentős részben az általános iskolák alsóbb osztályait célozza meg, ahol a bábos produkciókra óriási a kereslet. A nagy vidéki nemzeti és kamaraszínházak pedig láthatóan patikamérlegen számolták ki a repertoárjukat, hogy a lehető legtöbb támogatott előadásszámot hozzák el.

Az is tisztán látszik, hogy melyek a legbiztosabb túlélő darabok, amiket szinte mindenki kötelezően elővesz. Az abszolút csúcstartó Vitéz László, a palacsintasütővel még a Halált is péppé verő (konfliktuskezelésből kiemelkedő), kocsmázó, szerencsejátékozó, plebejus vásári komédiahős tíz különböző verzióban szerepel különböző előadóknál.

Kemény Henrik (Fotó: Wikipedia)

Szeretnénk megtudni, vajon hány előadásra szól és mennyi pénzről rendelkezik pontosan a Lázár Ervin Program, ezek milyen arányban oszlanak el a pályázati nyertesek között (csak a fejkvótákat tudjuk: bruttó 3000 forint gyerekenként egy színházi vagy cirkuszi látogatásért, bruttó 2000 forint a bábszínházi előadásokra, ami a nagyjából 700-720 ezer magyar általános iskolásra beszorozva évi 5-6 milliárd forint, amit a központi költségvetés a Klebelsberg Központon és a lebonyolító Déryné Programon keresztül biztosít), ahogy fontos lenne megtudni a korábbi évek nyerteseinek eddig nem nyilvános, részletes listáit is.

Kérdéseinket elküldtük a Klebelsberg Központnak és a Déryné program Lázár Ervin Programjának hivatalos címére is, amint választ kapunk, cikkünket folytatjuk.