Mi van, ha a 61. napon Vlagyimir Putyin újra támad?

Az orosz-amerikai dízel-üzletről sok hír látott napvilágot, azonban először talán a megállapodást mint fogalmat is értelmezni kellene, mert Trump elnök szeret döntéseket és intézkedéseket a saját közösségi oldalán, a Truth Socialön bejelenteni, amin nehéz eligazodni.

Ebben az értelemben egyelőre nem beszélhetünk hagyományos, kétoldalú amerikai–orosz kormányközi megállapodásról. Ami ténylegesen történt, az az, hogy október 9-én az amerikai kormány feloldotta az orosz dízelolaj-importra vonatkozó tilalmat, méghozzá 2027 tavaszáig. Jogi értelemben tehát egyelőre ez az a konkrét intézkedés, amelyről beszélhetünk. Ehhez társultak az orosz bejelentések.

Szegény Lindsey Graham, ha ezt tudná… Donald Trump éppen a nemrég elhunyt republikánus szenátor által javasolt, Oroszország elleni szankciók további szigorítását rúgta fel most.

Oroszországban idén április óta exportkorlátozás volt érvényben a dízelolajra a belföldi piacon kialakult hiány miatt. Október 9-én, Donald Trump bejelentése nyomán az Egyesült Államok feloldotta az importtilalmat, másnap pedig Oroszország bejelentette, hogy részlegesen enyhíti saját exportkorlátozásait, legfeljebb 500 ezer tonna dízelolaj kivitelét engedélyezve. Vagyis az amerikai bejelentést követő napon Oroszország a saját szabályozásában is lehetővé tette bizonyos mennyiség exportját. Ez azonban önmagában még nem jelent különösebben nagy mennyiséget az amerikai vagy a világpiac egészéhez képest. Donald Trump ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy Oroszország rövid időn belül 300 ezer tonna dízelolajat szállíthat az amerikai és a globális piacra. A további mennyiségekről, illetve a jövő évi szállításokról szóló elképzelések azonban egyelőre nem jelentenek jogilag rögzített kötelezettségvállalást.

A másik kérdés, hogy van-e Oroszországnak elegendő kapacitása, hiszen belső ellátási gondokkal küzd.

Először nézzük meg az adatokat! Ez összetettebb kérdés, ha a mennyiségek nagyságrendjéből indulunk ki. Tegyük fel, hogy Oroszország havonta körülbelül 300 ezer tonna dízelolajat szállítana. Az Egyesült Államok napi dízelfogyasztása ugyanakkor 500–600 ezer tonna. Vagyis a 300 ezer tonnás mennyiség az amerikai fogyasztás egészéhez képest gyakorlatilag elenyésző. Ekkora szállítással Trump aligha nyerhet választást. Ráadásul – bár nem vagyok az amerikai energiapiac szakértője, az orosz viszonyokat valamennyire ismerem – az Egyesült Államokban nem dízelhiány van. Az ország nettó dízelexportőr. A problémát inkább az jelenti, hogy magasak a világpiaci olajárak, és ez az amerikai üzemanyagárakban is megmutatkozik. Ami azt a kérdést illeti, hogy Oroszország képes-e teljesíteni a vállalt szállításokat: az ukrajnai háború kezdete óta az orosz olajipart exportkorlátozások és más nehézségek sújtják, és a nyár folyamán Oroszország egyes térségeiben már importra is szükség volt. Kazahsztánból, Belaruszból és az észak-afrikai Magreb-térségből is érkezett dízelolaj. Mindez arra utal, hogy az orosz kínálat nem feltétlenül elegendő a belföldi kereslet teljes kielégítésére.

Tehát a Trump részéről eleve rossz politikai ötletelés mellett a másik, rejtett célja sem fog megvalósulni: ezzel nem fog választást nyerni, hisz nem viszi lejjebb az árakat ez a terv.

Azt is érdemes megvizsgálni, hogy Trump pontosan mit akar elérni azzal, hogy nyomást gyakorol Ukrajnára, és megpróbálja elérni az orosz finomítók elleni ukrán támadások leállítását. Ezek a támadások ugyanis jelentős károkat okozhatnak az orosz finomítói kapacitásokban. A károk mértékéről a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, az IAEA idén júliusban közzétett adatsora szerint az orosz finomítók termelése, vagyis a feldolgozás során előállított olajtermékek mennyisége az idei nyáron mintegy 30 százalékkal elmaradt az előző év nyarán mért szinttől. Ez jelentős visszaesés, bár önmagában nem jelenti azt, hogy a finomítói kapacitás is pontosan 30 százalékkal csökkent volna. Az oroszországi dízelimport szükségessége mindenesetre arra utal, hogy a hazai piacon kínálati problémák vannak. Hogy ebből a helyzetből mennyi dízelolajat tudnak az amerikai piacra irányítani, az már politikai döntés kérdése is. Van még egy szempont, amelyről a nemzetközi sajtó eddig viszonylag keveset beszélt. Oroszországban – ahogyan például Kanadában is – az időjárási viszonyok miatt különbséget kell tenni a nyári és a téli dízelolaj között.

A Trump-Putyin megállapodás alig lesz hatással az amerikai gázolajárakra és a félidős választásokra

Ezzel esetleg tud javítani a saját ellátási pozícióján Putyin?

Elképzelhető, sőt valószínű, hogy az Oroszország által Trumpnak ígért mennyiség a nyári dízelolaj-készletekből származik. Oroszországban ugyanis november 1-jétől a legtöbb régióban át kell állni a téli dízel használatára. A téli dízelt úgy állítják elő, hogy alacsonyabb hőmérsékleten is használható maradjon. Az a 300 ezer tonna, amelyet most exportálhatnak, még rendelkezésre állhat, de ebből nem következik, hogy ugyanezt a mennyiséget a következő hónapokban is könnyedén biztosítani tudják. Nem mellékes, milyen csekély mennyiségről beszélünk a globális olajpiac szempontjából. A 300 ezer tonna dízelolaj nagyjából egy nagyobb tartályhajó rakományának felel meg. A legnagyobb nyersolaj-szállító tankhajók, az úgynevezett VLCC-k – a Very Large Crude Carrier kategória hajói – akár mintegy 300 ezer tonna nyersolajat is szállíthatnak. Vagyis egyetlen nagy tartályhajónyi mennyiségről van szó.

Milyen árat fizet ezért az Egyesült Államok? Még ha nem is jelentős összeg, de az állítás igaz lehet, hogy Amerika ezzel gyakorlatilag pénzügyileg támogatja az oroszok háborúját. Hogyan hangzik ez az ön fülének?

Én elsősorban a számokat nézem. Az Egyesült Államokban az üzemanyagárak alakulását nagyjából 52–55 százalékban a nyersolaj világpiaci ára határozza meg. Vagyis amit az amerikai fogyasztó a benzinkúton a dízelolajért fizet, annak körülbelül a fele a nyersolaj árához kapcsolódik. A fennmaradó részt többek között a finomítás, a szállítás és az adók teszik ki. Ebből a szempontból tehát ez a szállítmány sem jelent csodafegyvert. Sajnos a Hormuzi-szoros térségében zajló konfliktus miatt világszerte magasak az olajárak. A G7-országok október 2-án megállapodtak arról, hogy további 100 millió hordónyi olajat szabadítanak fel a stratégiai tartalékokból, és juttatnak a világpiacra annak érdekében, hogy mérsékeljék az árakat. Ez nagyjából 13,5 millió tonnának felel meg. Ehhez képest a szóban forgó 300 ezer tonnás szállítmány elenyésző. Így ez a lépés gesztusnak sem feltétlenül szerencsés, miközben a gazdasági haszna és a választásokra gyakorolt hatása is korlátozott lehet.

Rónay Tamás: A szorult helyzetbe került Donald Trump feladta a nem létező elveit néhány tonna gázolajért

S akkor ez számokban hogy néz ki ön szerint?

A szállítmány értéke sem különösebben jelentős. Természetesen attól függ, milyen áron számolunk: világpiaci áron a 300 ezer tonna dízelolaj nagyjából 400–450 millió dollárt érhet, az amerikai belpiaci árakkal számolva pedig körülbelül 550–600 millió dollárt. Ez tehát nem olyan nagyságrendű összeg, amely önmagában érdemben befolyásolná a háború menetét vagy kimenetelét. Nyilván az én bankszámlámon sokat jelentene, de a globális energiapiac és a háború finanszírozása szempontjából más léptékekkel kell számolnunk.

Az energetikai infrastruktúra elleni támadások esetleges tűzszünetéről is leginkább a Truth Social-posztból értesülhettek a felek. Vajon Putyin olvassa-e? Persze, telefonon beszéltek, de ennek ellenére úgy tűnik, ő nem tartja magát Trump javaslatához.

A támadások nem álltak le. Trump közép-európai idő szerint tegnap este jelentette be, hogy energetikai tűzszünet lépett életbe. Azt azonban nem részletezte, pontosan mit jelent ez. Később egy magát megnevezni nem kívánó fehér házi tisztviselő az amerikai médiának úgy pontosította az elhangzottakat, hogy a felek megállapodtak: nem támadják egymás olajipari infrastruktúráját. Csakhogy mind az ukrán, mind az orosz fél részéről tudjuk, hogy Trump erről sem Kijevvel, sem Moszkvával nem egyeztetett. Ráadásul ez a vállalás korántsem lenne egyenlő a két fél számára. Ukrajnának mára egyetlen olajfinomítója maradt, az is alig működik, miközben Oroszországban több tucat nagy olajfinomító üzemel. Vagyis az olajipari infrastruktúra kölcsönös támadásának beszüntetése nem jelentene egyenlő feltételeket a két ország számára. Arról egyelőre nincs információ, hogy Ukrajna az elmúlt napokban orosz olajinfrastruktúrát támadott volna. Azt viszont tudjuk, hogy Oroszország támadta az ukrán energetikai infrastruktúrát: Harkiv térségében nyolc rakétát lőttek ki egy hőerőműre.

Mennyire lehet csábító Putyin számára az amerikaiak által felkínált gazdasági ösztönzés, amelyről annyit sejtünk, hogy részben felszabadítanák a befagyasztott orosz vagyont?

Nem szeretnék a Truth Socialből tájékozódni. Ha a 400-600 millió dolláros dízelbevételhez még hozzájönne a befagyasztott orosz vagyonok felszabadítása, az sem komoly összeg, bár az orosz elit minden bizonnyal értékelné ezt a lépést. És ennél is fontosabb lehet, ha az Egyesült Államok esetleg a technológiai szankciók egy részét hajlandó lenne feloldani. Például az olajipar elleni technológiai szankciókat. Azt tudjuk, hogy az orosz sajtóban spekulálnak erről a szakemberek, mert a megrongálódott finomítók javításához nyugati technológia kellene, amihez viszont a szankciók miatt nem férnek hozzá. Moszkva számára igazán ennek lenne nagy értéke. Kijavíthatná a megrongálódott finomítókat.

Trump „gazdasági ösztönzőkkel” venné rá a Putyin-rezsimet a korlatozott energetikai tűzszünetre

A 260 milliárd euró óriási összeg, legalábbis ennyiről tudunk itt Európában.

A befagyasztott orosz vagyonnak a jelentős része Európában van, nem az Egyesült Államokban.

Ellenben az EU első reakciói Trump számára korántsem voltak kedvezőek. Aligha lesz ebben egyetértés Brüsszel és Washington között… Kiéleződnek a transzatlanti kapcsolatok? Kaja Kallas külügyi főképviselő már jelezte, sőt a brit és kanadai kormányfő is, hogy a tűzszünet rendben van, de ennek nem lehet ilyen ára.

Igen, teljesen más nagyságrend, hiszen a befagyasztott orosz vagyon jelentős része Európában van, nem az Egyesült Államokban. A külügyminiszterek most zajló tanácsülése alapján egyelőre azt tudjuk, hogy az európai országok túlnyomó többsége elítéli ezt a lépést, és gyakorlatilag senki sem támogatja. Az európai álláspont szerint ugyanis ez ellentétes a szankciós rendszer alapelveivel, és a szankciók kijátszásának tekinthető. Ellenben az is érdekes, hogy az Egyesült Államokban jogi vita tárgya lehet, vajon az adott jogszabályi keretek között egyetlen elnöki döntéssel feloldható-e egyáltalán az importtilalom. Ebben a kérdésben még jogi viták várhatók. És szinte biztos, hogy Európa nem fog csatlakozni ehhez a lépéshez, így az európai szankciók továbbra is érvényben maradnak.

Nincs jele valódi orosz hajlandóságnak

Az ukrán elnök az ABC Newsnak azt nyilatkozta, hogy amennyiben 60 napon át tényleges tűzszünetet rendel el Putyin, akkor megtarthatják a Trump által áhított elnökválasztást.

Oroszország hétfő délután jelezte, hogy nem tartja elképzelhetetlennek a 60 napos tűzszünetet. Én azonban nem látom jelét annak, hogy Oroszország valóban hajlandó lenne felfüggeszteni az Ukrajna elleni támadásokat. Volodimir Zelenszkij nyilatkozata, miszerint 60 nap alatt választásokat lehetne tartani, elsősorban a törvényi minimumra utal. Csakhogy Ukrajnában jelenleg az a jogi helyzet, hogy hadiállapot idején az alkotmány értelmében nem lehet választást tartani, és az alkotmányt sem lehet módosítani, s eközben számos gyakorlati és politikai akadályba ütköznének. A háború miatt ugyanis jelenleg korlátozott a belpolitikai pluralizmus. Ez hadiállapot idején nem szokatlan: egyes médiumok működését betiltották, és bizonyos pártok sem működhetnek. Vagyis háborús körülmények között nincs teljesen szabad politikai verseny. Ha most hirtelen véget érne a hadiállapot, az elnökkel szemben álló politikai erőknek mindössze 60 napjuk lenne arra, hogy gyakorlatilag a nulláról megszervezzék a kampányukat. Fel kellene állítaniuk a kampánystábokat, meg kellene találniuk a jelölteket, biztosítaniuk kellene a médiamegjelenést, és le kellene bonyolítaniuk a kampányt. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen, a hadiállapot megszűnése után mindössze 60 nap alatt megszervezett választás valóban demokratikus és a politikai verseny szempontjából egyenlő feltételeket biztosító lehetne. Ráadásul számos további problémát is meg kellene oldani. Hogyan szavazhatna a több millió, Nyugat-Európában élő ukrán menekült? És miként voksolhatnának a megszállt területeken élő ukrán állampolgárok? A választások megtarthatóságáról folyó vita ezért inkább a politikai bűvészkedés kategóriájába tartozik. Arról nem is beszélve, hogy további veszélyeket rejtene a hadiállapot megszüntetése. Ha ugyanis véget érne, megszűnhetne a mozgósítás jogi alapja is, ami az ukrán hadsereg jelentős részének szétszéledéséhez vezethetne. Mi történne akkor, ha Oroszország 61 nap múlva ismét támadást indítana? Tartós fegyverszünet és megfelelő biztonsági garanciák nélkül az ukrán vezetés részéről felelőtlen döntés lenne megszüntetni a hadiállapotot.

Az orosz elnöknek is éppen Zelenszkij elmozdítása volt a célja. Az amerikai elnök kijelentései megint csak az orosz- vagy Putyin-párti politikáját erősítik meg?

Módszertani megközelítéstől is függ ennek a megítélése. Attól, hogy egy amerikai elnöki döntés Putyinnak is kedvez, még nem következik, hogy az orosz elnök iránti politikai elfogultság motiválta a döntést.

Milyen helyzetbe hozzák Ukrajnát ezek a trumpi megnyilvánulások?

Rövid távon ez nem hoz érdemi változást Ukrajna helyzetében. Az a néhány százmillió dolláros többletbevétel, amelyhez Oroszország így juthat, nem jelent különösebben nagy összeget. Oroszország számára a háború fenntartása naponta több milliárd dollárba kerül. Probléma akkor merülhet fel, ha az Egyesült Államoknak sikerülne rávennie Ukrajnát arra, hogy függessze fel az orosz olajipari infrastruktúra elleni támadásokat. Ebben az esetben a Putyin-rezsim időt nyerne arra, hogy helyreállítsa a megrongálódott létesítményeket. Idén tavasszal és nyáron az ukránok átlagosan háromnaponta támadtak meg egy-egy orosz olajfinomítót. A károk érdemi helyreállításához azonban nemcsak időre, hanem alkatrészekre és megfelelő technológiára is szükség van. Önmagában tehát az idő nem elegendő.

Az energetikai infrastruktúrát érintő tűzszünet tehát önmagában pozitív és üdvözlendő fejlemény, hiszen akár a béke felé vezető út egyik állomását is jelenthetné. Némi jóindulattal sincs ennek realitása ön szerint?

Egyelőre semmilyen jelét nem látjuk annak, hogy Oroszország erre készülne. Moszkva konzisztensen arra törekszik, hogy a tél beköszönte előtt minden korábbinál súlyosabb károkat okozzon az ukrán energetikai infrastruktúrában.

Zelenszkij első nyilvános reagálása Trump felvetéseire alapvetően pozitív volt, mert az amerikaiakra szüksége van. De nyilván tisztában van a realitásokkal, hogy kevés az esély a megállapodásra. E szerint Trump elképzelése idealisztikus?

Az idealizmus nem a mi szakmánk. A jelenlegi körülmények között amúgy sem hagyatkozhatunk pusztán az idealizmusra.