Giorgia Meloni átírta az olasz választási szabályokat, de aggódhat szövetségesei miatt

Giorgia Meloni nagy politikai győzelmet aratott csütörtökön: az olasz képviselőház titkos szavazáson, 227 igen és 164 nem voks mellett elfogadta a választási rendszer átalakítását. A miniszterelnök a parlamenti többség megszilárdítását ígéri, ellenfelei viszont attól tartanak, hogy a kormány az előtte álló választásokhoz igazította a játékszabályokat. Az új törvény körüli vita azért is különösen éles, mert a jövő évi voksolás kimenetele ma jóval bizonytalanabb, mint néhány hónappal ezelőtt. A Stabilicumnak nevezett reformot a kormányoldal három bizalmi szavazással készítette elő. Ezzel elérte, hogy a koalícióban meglévő nézeteltérések ne forduljanak nyílt lázadásba. Meloni politikai súlyát mutatja, hogy a szövetségesei végül felsorakoztak mögötte, jóllehet a változtatások egyes részletei, különösen a jelöltek kiválasztásának szabályai, a kormánypártokon belül is ellenállást váltottak ki.

A győztes jutalmat kap

A reform megszünteti a 2017-ben bevezetett Rosatellum vegyes rendszerét, amelyben a mandátumok mintegy harmadát egyéni körzetekben, a többit pártlistákról osztották ki. Helyette arányos listás választást vezet be, ám jelentős kivétellel: a legalább 42 százalékot szerző párt vagy választási szövetség többségi prémiumot kaphat. A négyszáz tagú képviselőházban hetven, a kétszáz választott tagú szenátusban harmincöt mandátumról van szó. A kormány így kerülne el hosszas koalíciós alkudozást. Olaszországban a második világháború óta egymást váltották a rövid életű kabinetek, és a pártszakadások többször is megváltoztatták a parlamenti erőviszonyokat. Meloni ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a választók által támogatott kormányalakító erőnek kiszámítható időt kell kapnia programja végrehajtására. Az ellenzék válasza az, hogy a stabilitás fontos, de a választói akarat arányos megjelenítésének is vannak alkotmányos korlátai. A szabályozás a képviselők kiválasztását is átalakítja. Visszahozza az egyéni jelöltekre leadható preferenciális szavazatokat, ugyanakkor a listák vezető helyein a pártok által kijelölt jelöltek előnyt élveznek. A kompromisszum a választóknak is ad beleszólást, de a befutó helyeket továbbra is a pártvezetők ellenőrzik. A kisebb, parlamenten kívüli szervezeteket az induláshoz előírt magas aláírásszám is sújtja: a tervezetben 450 ezer hitelesített támogatói aláírás szerepel, elektronikus gyűjtés nélkül. Elly Schlein, a Demokrata Párt vezetője szerint a kormány a megélhetési gondok és az egészségügy helyzete helyett saját politikai túlélésével foglalkozik. Giuseppe Conte, az Öt Csillag Mozgalom elnöke a végrehajtó hatalom megerősítését és a politikai verseny torzulását bírálja. Az ellenzék alkotmányossági kifogásokkal is készül: az olasz alkotmánybíróság korábban már korlátozta a mandátumprémiumokat, amikor azok túlzottan eltávolították a parlamenti helyek arányát a leadott szavazatokétól.

A reform az ellenzéknek is kedvezhet

Az új szabályok nem garantálják Meloni újraválasztását. A jobbközép koalíció támogatottsága a felmérésekben a döntő 42 százalék közelében mozog, de a balközép és baloldali pártok lehetséges együttműködése is versenyképes. Ha az ellenzék közös választási szövetséget épít, ugyanazt a mandátumbónuszt szerezheti meg, amelyet a kormányoldal a stabil kormányzás eszközeként vezetett be. A pártoknak a voksolás előtt tisztázniuk kell szövetségeiket. Ez különösen nehéz feladat az ellenzék számára, ahol a Demokrata Párt, az Öt Csillag Mozgalom és a kisebb baloldali, zöld vagy liberális alakulatok több kérdésben eltérő álláspontot képviselnek. Meloni koalíciója egységesebbnek tűnik, de a Liga és a Forza Italia gyengülése, valamint az új szereplők megjelenése ott is próbára teszi az együttműködést. Roberto Vannacci volt tábornok a Ligából kiválva februárban megalapította a Futuro Nazionale (Nemzeti Jövő) pártot. A bevándorlásellenes, radikális jobboldali mozgalom gyorsan megerősödött: több felmérés 7-7,5 ázalék körül méri, megelőzve Antonio Tajani Forza Italiáját is, vagyis a FN érdemi tényezővé vált. Ez kényes helyzetbe hozza Matteo Salvinit, akinek pártja korábban éppen Vannacci népszerűségét használta fel az európai parlamenti választáson. Ha a Futuro Nazionale önállóan indul, a kormányoldal szavazatai megoszolhatnak; amennyiben csatlakozik a szövetséghez, akkor a politikai követelései és a koalíción belüli súlya nőhet. A Forza Italia mérsékeltebb szavazói számára az utóbbi megoldás sem feltétlenül vonzó. Vannacci nélkül nehezebb lehet elérni a többségi prémium küszöbét, vele együtt viszont Meloni szövetsége még jobbra tolódhat.

Régi olasz dilemma, új kockázatok

Olaszország többször próbálta választási szabályokkal megoldani a kormányok ingatagságát. A 2005-ös, Porcellum néven elhíresült rendszer győztesnek járó prémiumát az alkotmánybíróság 2014-ben részben alkotmányellenesnek találta. A Matteo Renzihez kötődő Italicum több elemét 2017-ben kifogásolta a testület, ezt követte a vegyes Rosatellum. Az új reform ebből a hosszú kísérletsorozatból következik, ezért a várható jogi kifogások sem tekinthetők mellékesnek. A mostani küszöb és a mandátumbónusz közötti kapcsolatot külön is vizsgálhatják. Kérdés, megfelelő felhatalmazás-e a 42 százalék az abszolút parlamenti többséghez. A másik, hogy az új pártok indulásának nehezítése és a listavezetők számára fenntartott előnyök mennyiben egyeztethetők össze a szabad és egyenlő választás követelményeivel. Attól, hogy egy ellenzéki politikus bírósághoz kíván fordulni, még nem biztos, hogy a törvény megváltozik; az alkotmányossági vita azonban a kampány része lehet. A parlament mandátuma rendes körülmények között 2027-ben jár le. Rómában ugyan felmerült az előrehozott választás lehetősége is, de erre egyelőre nincs biztos menetrend. Meloni kétségtelenül megnyerte a törvényhozási ütközetet, a következő választás azonban már más logika szerint zajlik: a kormány és az ellenzék egyaránt a 42 százalék elérésére rendezkedhet be. Meloni feladata a jobboldali tábor egyben tartása.