A barikádoktól a láthatatlan házimunkáig: női hősöket állít reflektorfénybe a metrókban is látható kiállítás
Lengyel és magyar alkotók plakátjai láthatók a budapesti metróvonalakon és a budapesti Lengyel Intézetben az 1956-os magyar és lengyel szabadságmozgalmak 70. évfordulójához kapcsolódóan. A grafikák nemcsak a konkrét történelmi eseményeket idézik fel, hanem a nők társadalmi szerepére, látható és láthatatlan küzdelmeire és áldozatvállalására is fókuszálnak.
Az M2-es, M3-as és M4-es metrók kocsijaiban egy hónapon át láthatjuk a Láthatatlan frontvonalak 56–26 című kiállítás lengyel és magyar alkotóinak plakátjait, melyek az 1956-os forradalom és szabadságharc, illetve napjaink női hőseit mutatják be. Ha viszont a teljes kiállítási anyagra vagyunk kíváncsiak – tizenhét lengyel és tizenhárom magyar művész harmincnégy plakátjára –, akkor érdemes ellátogatni a budapesti Lengyel Intézetbe, ahová mi is elnéztünk, hogy a tárlat koncepciójáról kérdezzük a kurátort, Sz. Eszteró Anett grafikusművészt.
– A kiállítás apropója az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulója volt, hogy bemutassuk a nőknek e történelmi eseményben játszott szerepét, és emellett megmutassuk, hogyan vesznek részt a jelen társadalmi változásokban – mondta Sz. Eszteró Anett.
Az 1956-os forradalomra reagáló művek között láthatunk olyat, amely a magyar–lengyel kapcsolatról szól: Icsa Vivien plakátján például egy cérnával varrt galamb szerepel, melynek egyik fele fehér-piros, a másik piros-fehér-zöld cérnából áll össze. A képek egy része viszont a történelemkönyvekből kihagyott narratívákat idézi meg, például a harcok alatt az otthonokban segítő, támogató nőket.

A nők 1956-ban is a barikádokon harcoltak, sérülteket ápoltak és segítettek a családjaiknak a mindennapi életben – emlékeztet Sz. Eszteró Anett grafikusművész, a kiállítás kurátora. Fotó: Koncz Márton / Népszabadság
A történelmet többnyire férfiak írják, férfiakról
– A történelemoktatásból háttérbe vannak szorítva a nők, és általában a férfiakra fókuszálunk a fegyveres konfliktusok, harcok kapcsán. Miközben ezekben az eseményekben a nők is részt vettek, ahogy 1956-ban is, mikor barikádokon harcoltak, sérülteket ápoltak és segítettek a családjaiknak a mindennapi életben – mondja a kurátor.
A tárlaton viszont találunk olyan plakátot is, mely egy konkrét eseményre utal, az 1956. december 4-i, Hősök terére szervezett nőtüntetésre, mikor is több ezer nő – asszonyok és fiatal lányok – gyűltek össze, hogy néma demonstrációval emlékezzenek az 1956-os forradalom véres leverésére. A megmozdulás nemcsak Budapestre korlátozódott: azokban a napokban az ország más helyszínein is tartottak hasonló női demonstrációkat.

Icsa Vivien plakátján egy cérnával varrt galamb szerepel, melynek egyik fele fehér-piros, a másik piros-fehér-zöld cérnából áll össze. Fotó: Koncz Márton / Népszabadság
Forradalmi nőalak – cumisüveggel és porszívóval
A jelen tárlaton a kortárs valóságra reflektáló művek is a női gondoskodás fontosságára hívják fel a figyelmet, arra a számos láthatatlan munkára, melyet a háztartásban kell elvégezni. Thury Lili grafikáján például sepregető, szennyest cipelő, gyereket nevelő, bevásárló és emailekre válaszoló nőket látunk, míg Kaja Renkas képén egy többkarú nő jelenik meg, akinek kezeiben orvosi táska, rádió, telefon, csörgő és bevásárlószatyor is van.

Várnay Zsuzsanna képén a forradalmi nőalakot „kisatírozza”, a kezébe pedig egy cumisüveget és egy porszívót helyez. Fotó: Koncz Márton / Népszabadság
Várnay Zsuzsanna képén Eugene Delacroix A szabadság vezeti a népet című festményének részletét látjuk, melyen az alkotó a forradalmi nőalakot „kisatírozza”, a kezébe pedig egy cumisüveget és egy porszívót helyez. Ezen plakátok között szintén találunk konkrét történelmi eseményre utaló két plakátot, melyek a Strajk Kobiet nevű mozgalmat idézik meg, mely 2016-ban indult Lengyelországban az abortuszjogok korlátozása elleni tiltakozásként, és a mai napig is a reprodukciós szabadságért és az egyenlőségért küzd.
Infó: Láthatatlan frontvonalak 56–26. Kurátor: Sz. Eszteró Anett. Lengyel Intézet (1065 Budapest, Nagymező utca 15.), Megtekinthető december 31-ig. További képek a Deák Ferenc téri és a Blaha Lujza téri aluljáróban, valamint az M2-es, M3-as és M4-es metrók kocsijaiban december 16-ig.
Ezt is ajánljuk
Ez meg ki? – Zenei gyorstalpaló a februári Grammy-díj elé
„A végére már nagynéninek hívtak” – Fődi Kitti tizennégy kamasz egy évéről
Turi Tímea: A kultúra nem luxuscikk, hanem közügy
Taknyolás, gányolás, buherálás: kiállítás nyílt arról a bizonyos szoci magyar firnyákról
Több mint háttérzene a GTA VI-ban: „Amikor egy ismeretlen dal szól, autóban menekülsz a rendőrök elől, nézed a naplementét, és a dal hozzátapad az élményhez”









