Baranyi Krisztina: Pitiáner pénzügyi markecolás, amit a kormány és főváros művel a kerületekkel
A főpolgármester iránti bizalom nagyon megroppant. Már nincs meg az a támogatói tömb, ami az előző ciklus végén megvolt – állítja Baranyi Krisztina IX. kerületi polgármester. Interjú.
Úgy tűnik a kormány felsorakozott a főváros mögött: már meg is jelentek a parkolás fővárosi átvételéhez szükséges törvénymódosítások. Bevégeztetett?
Semmiképpen, megyünk ebben tovább. Minden önkormányzat arra számított, hogy a kormányváltással vége a mostoha bánásmódnak és közös ügyeinkben partneri viszonyt tudunk kialakítani. A törvényileg garantált egyeztetési fórumok, mint amilyen az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa (ÖNET), vagy éppen a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa (FKT) részletes szakmai viták terepeként szolgálnak, amelyek végén konszenzusos döntések születnek. Végre emberszámba veszik az önkormányzatokat. Hiszen minden döntést, legyen az pénzügyi vagy hosszabb távú stratégiai ügy könnyebb elfogadtatni akkor, ha előtte meghallgatják az álláspontunkat. A várakozások után különösen csalódást keltő volt, hogy a jogszabály annak ellenére megjelent, hogy a kerületeket képviselő BÖSZ (Budapesti Önkormányzati Szövetsége) a parkolás újratárgyalását kezdeményezte. Az önkormányzatok működését befolyásoló kormánydöntések éjszakai salátatörvénybe rejtett megjelentetése nagyon emlékeztet minket a fideszes időkre.
Azzal vádolta a főpolgármestert, hogy tízmilliárd forintért elárulta a kerületeket, de közben a kerületek is a kieső bevétel miatt aggódnak. A parkolás ügye tehát nem elvi, hanem inkább pénzügyi kérdés?
Ez menet közben vált nyilvánvalóvá. A főváros vezetése először a hatékonyság növelését hozta fel érvként, mondván ezt lehetne nagyobb haszonnal is működtetni, majd azt, hogy nagy rendszerekben kell gondolkodni, lévén a parkolás forgalomszabályozási kérdés is. A kerületek által kikényszerített válaszokból azután lassan kiderült, hogy igazából csak a pénzünkre van szükségük. Talán még ezt is el tudta volna fogadni a legtöbb polgármester. Bár az újdonság, hogy a gazdag kerületeknek kell megmenteni a szegény fővárost. Ráadásul nem is igaz minden kerületre. Van olyan önkormányzat, mint például a VIII. kerület, amelynek jövőre működési problémát fog okozni a parkolási bevételek elvonása. Ha olyan nagy a szükség, hogy a főváros pénzügyi stabilitása a tőlünk elvont néhány milliárdtól függ – bár ezt én vitatom – akkor nyilvánvalóan el fogják ezt a pénzt venni tőlünk függetlenül a parkolás üzemeltetés eddigi eredményeitől, az önkormányzatok autonómiájától vagy a demokrácia csorbításától.
Főváros-kormány paktum: Budapest ott van, ahol a part szakad
A kerületek szerint a főpolgármester rosszul mérte fel a helyzetet: kevés pénzért sokat veszített. De mit? Hogyan tudnak keresztbe tenni a fővárosnak a kerületek?
Több kerület is azt számolgatja, hogy 2019-től mennyit költött olyan feladatok, lakosságnak nyújtott szolgáltatások ellátására, amit a főváros helyett végzett el. Több helyen már testületi határozat is van arról, hogy ezeket ki fogják számlázni a fővárosnak. Ezek összesítve a 10 milliárdot is bőven meg fogják haladni. Az első ciklus alatt se volt pénz, akkor is súlyos elvonások sújtották a fővárost, miközben rengeteg megalapozott lakossági panasz érkezett, így a kerületeknek kellett a főváros helyett helytállni, akkor is, ha fővárosi tulajdonban lévő térről, útról, parkról volt szó. Szépen csendben megcsináltuk, mert az senkinek sem jó, ha a lakosság érzékeli a córeszt, ahogy azt Pikó polgármester szokta mondani.
Miért mélyült a parkolási ügy a főpolgármester és a kerületek közötti bizalmi válsággá?
Ennek megértéséhez érdemes két lépést visszalépni. Az előző ciklusban polgármesterekből állt nagy részben a Fővárosi Közgyűlés. A színfalak mögött, a zárt üléseken kizárólag várospolitikai kérdések merültek fel, korrekt szakmai viták zajlottak mindenféle politikai felhang nélkül és szinte kivétel nélkül konszenzusos döntések születtek. Ez erős bizalmi falat épített a főpolgármester köré, akit a NER még nálunk is keményebben szorongatott. Úgy véltük, hogy bármilyen kérdés merül is fel, képesek leszünk egységes, konszenzusos döntést hozni, senki nem érzi magát becsapva, meglopva. Ezt rúgta most fel a főpolgármester. Ráadásul egy kényes ügyben. A parkolási maffia felszámolása Budapesten javarészt a 2019-ben megválasztott polgármesterek győzelme volt, sokat tettünk azért, hogy ez tevékenység megtisztuljon. Mindenki a legjobb tudása szerint zárta el a csapokat, kiszorítva az egyéni, üzleti és pártérdekeket. Ebben a kiemelt figyelmet kapó ügyben szúrta hátba a polgármestereket Karácsony Gergely. Az évekig épített emberi és a politikai bizalmat ásta alá ezzel a döntéssel, miközben pontosan tudta, hogy egy jobbító szándékú szervezeti- működési átalakításnak nem állnánk ellen. Ha ez az einstand, vagy éppen a BKK államosítása az Orbán-kormány alatt történt volna, már a Karmelitát ostromolnánk a főpolgármester vezetésével. Nehéz azt lenyelni, hogy a kerületek zöme az elmúlt hat évben politikai tőkét, pénzt nem sajnálva segítette a fővárost a túlélésben, majd a kormányváltás után az első adandó alkalommal hátba szúrt minket.

Fotó: Ladóczki Balázs / Népszabadság
Jelen állás szerint támogatná Karácsony Gergelyt a következő önkormányzati választáson?
Nem tudom mi lesz három év múlva, de most úgy érzem, hogy a bizalom nagyon megroppant. Nincs egység a főpolgármester mögött. Már nincs meg az támogatói tömb, ami az előző ciklus végén megvolt.
A többi polgármester is hasonlóan érez?
A parkolás újratárgyalásáról szóló döntést azon kerületek polgármesterei is támogatták, ahol nincs is parkolás üzemeltetés. A három éve tetszhalott BÖSZ feltámasztása is ezt az általános elégedetlenséget mutatja. Nem érzik úgy a polgármesterek, hogy az FKT ülésén őket is képviselné a főpolgármester.
A parkolási ügy mentén a különböző pártállású polgármestereket sikerült egységfrontba kovácsolnia. Ennek köszönhető, hogy a BÖSZ társelnökévé választották?
Nem én kovácsoltam egységfrontot, hanem a mindannyiunkkal szembeforduló főpolgármester. A megválasztásomban inkább annak lehetett szerepe, hogy FKT tag vagyok, bár szavazati joggal nem rendelkezem, de közvetlenül tudom tolmácsolni a polgármesterek véleményét. Nyilván az is számított, hogy szót emeltem a minket ért érdeksérelem miatt. Fontos az is, hogy az FKT képviselet a BÖSZ elnöksége által elfogadott álláspontra vonatkozik, így minden eltérő adottságú önkormányzat érdekei megjelenhetnek.
Karácsony Gergely: Nem tehetünk úgy, mintha egy szigeten élnénk
Kerületi polgármesterek az FKT és a kormány ellen?
Ez nem szabadságharc. Csupán azt szeretnénk, ha a működő demokráciákban bevett módon a kerületi önkormányzatok érdekeit is figyelembe vennék a döntéshozatalkor. Legyen mód az érdekérvényesítésre. Mint minden főváros, így Budapest is rendelkezik akkora lobbierővel, hogy a lehető legtöbb pénzt hozza el a közösből. Ez nem öncél, hanem eszköz arra, hogy Budapest megkapja azokat a forrásokat, amelyektől a Fidesz megfosztott bennünket és végre olyan világvárossá váljon, amilyen az adottságai alapján lehetne.
Makacsul tartja magát a hír, hogy Magyar Péter kormánya a következő választásig újraszabná Budapestet és a kerületek ellenében megerősítené városvezetést. Látja ennek valamiféle előjelét?
Nem hiszem, hogy ez most konkrét cél lenne. Inkább csak egy ötlet, amit felszínre hozott a választás utáni országalakító hevület. Ha a kormány egyszer elmélyed abban, hogy mi is az önkormányzatok feladata és szerepe, akkor egyértelművé válik számára, hogy miért van szükség önálló önkormányzatokra bizonyos lakosságszám felett. A fővárosi kerületek lélekszámban vetekszenek a magyar városok többségével. A hatékony városüzemeltetés elképzelhetetlen a kerületek nélkül. A kerületek teremtik meg a városi élet hétköznapi kereteit, hogy működjön a bölcsőde, az óvoda, tiszta legyen az utca, jó étel legyen a menzán, ne hagyjuk magukra az időseket és az elesetteket. A napi gondokra egyetlen központ sem tud gyors és helyi viszonyokat tükröző választ adni. A kerületekben talán kevésbé érezhető a patrióta szemlélet, mint a vidéki városokban, de azért létezik, elég csak a Fradira gondolni. Jogköri vitákat az önkormányzatok finanszírozásának rendberakása után lehet folytatni, nem helyette.
Az átalakításnak lehet olyan iránya, amelyben a kerületek önálló önkormányzatok maradnak, csak éppen a központi akarat helyi végrehajtó és konzultációs szerveiként, napi ügyintézőként működnek…
A kerületek nem hoznak Budapest egészére vonatkozó rendeleteket, cserébe ne a főváros döntse el, hogy hogy ingyenes legyen-e a parkolás a helyieknek, vagy hány fős legyen az óvodai csoport. Ahhoz, hogy az itt élőket a lehető legjobb színvonalon ki tudjuk szolgálni helyi szintű döntésekre van szükség. A centralizálás ebben az országban még soha nem vezetett jóra. A központosítás mindig hanyagságot, elhanyagoltságot, pazarlást és lopást hozott.

Fotó: Ladóczki Balázs / Népszabadság
A most társadalmi egyeztetésre bocsátott jogszabálycsomagban több építési tárgyú törvényt is módosítana a kormány. Az új szabályozás szerint a főváros szabhatja majd meg a beépíthetőség legkisebb és legnagyobb mértékét, hogy milyen magas épületek épülhetnek a kerületekben, mennyi legyen a parkolóhely. A beruházókkal kötendő településrendezési szerződésekbe is be kell majd venni a fővárost. Mit szól ehhez?
Ez egyike a Vitézy Dávid miniszter úr korábbi rossz tapasztalataiban gyökerező nem végiggondolt és nem egyeztetett intézkedéseknek. Minden alkalommal Újbuda példáját hozza fel, ahol szerinte az önkormányzat a kerület számára előnyös, jelentős hasznot hozó településrendezési szerződéseket kötött hatalmas lakóparképítésekre, nem törődve azzal, hogy a beköltözőket a fővárosi közlekedési cégnek kell majd kiszolgálni, ahogy a többi infrastruktúrát is fővárosi forrásokból kell megépíteni. Jelenleg is vannak háromoldalú szerződések, mint például az óbudai nagyberuházás esetében. A megállapodásoknak tükrözniük kell azt, hogy a projekt megvalósulása melyik önkormányzatnak milyen terhet jelent vagy hasznot hoz. Ha csak a helyieknek jelent ez többletterhet, mert egy infrastruktúrával jól ellátott területen valósul meg a beruházás, akkor csak a kerület kapjon ellentételezést. A IX. kerületben kiemelt figyelmet kap az épített örökség megőrzése. Egy olyan szabályozás, akár a lakhatási válság enyhítése, akár más okból, amely ezen lazítana, könnyebb beépíthetőséget tenne lehetővé, számunkra elfogadhatatlan. Mindez szolgálhat jó célokat is, csak megint oda lyukadunk ki, hogy senki véleményét nem kérdezték meg erről előre.
Mi lehet a következő nagy összecsapás a kerületek és a FKT között? Milyen ügyek kerülhetnek terítékre jövő heti ülésen?
Egyelőre semmilyen tájékoztatást nem kaptam a tárgyalni kívánt témákról, holott elvileg a testület tagja vagyok. Én mindenesetre ismét előhozom a parkolás ügyét, mivel nem tartom helyénvalónak, hogy a BÖSZ döntését semmibe vették. A főpolgármester szerint a döntés megszületett, ezen már nem lehet változtatni. Csakhogy a törvénymódosítások csak a szabályozási kérdéseket rendezik, a parkolási bevétellel nem foglalkoznak. A kormány ezt teljes egészében áttolja a fővárosra. Az, hogy a kerületeket és a fővárost néhány tízmilliárd forintért szembe állítják egymással, biztosan nem szolgálja Budapest érdekét.
Már az első FKT ülés előtt felmerült az idegenforgalmi adó átirányítása a kerületektől a fővároshoz, de akkor nem tárgyalták. Most az asztalra kerülhet a kérdés?
A főpolgármester már a BÖSZ ülésén előhozta az idegenforgalmi adó és a forrásmegosztás ügyét, mindkettő arról szólna ismét, hogy a kerületektől elvennének pénzt és átadnák a fővárosnak. Lépjünk el most attól, hogy a legtöbb idegenforgalmi adót beszedő kerületek szenvedik el a turistahadak okozta kényelmetlenségeket, a fővárosnak pedig a turisztikai célok megvalósítására sincs pénze. Ahogy látom az FKT két dologgal foglalkozik. Egyrészt a nagyívű, sok éves, akár évtizedes távlatokban, főként uniós forrásból megvalósuló beruházásokkal: híd, villamospálya, felüljáró, gyorsforgalmi út vagy éppen Diákváros. Másrészt azzal, hogy miképpen lehet megoldani a főváros pénzügyi gondjait rövidtávon kormányzati pénz nélkül a kerületek megkopasztásával. Pitiáner pénzügyi markecolás, ami a pillanatnyi túlélést biztosít a fővárosnak, de közben megmérgezi a kerületek-főváros kapcsolatot. Arról nem esik szó, hogy a Tisza ugyanúgy bánik a fővárossal, ahogy korábban a Fidesz. A kormányzati és főváros sikerkommunikáció 120 milliárd forintos adományról szól, holott az legfeljebb is 30 milliárd, hiszen a többit rögtön vissza is kellett fizetni az államkincstárba szolidaritási hozzájárulásként. De még ez a 30 milliárd is pántlikázott, csak tartozásokra, kintlevőségekre számlára költheti Budapest, semmi másra. Egyelőre azt sem látni, hogy zárja a főváros az évet. Az általam vezetett fővárosi pénzügyi bizottság ülésén sorra tárgyaljuk azokat az előterjesztéseket, amelyek faktorálásról, NAV járulékok és számlák jövő évi átütemezéséről, a cégek megtakarítási intézkedéseiről szólnak. Még legalább 10-15 milliárd forint hiányzik az évzáráshoz. A helyzet nem oldódott meg, csak kitolták a csődöt.

Fotó: Ladóczki Balázs / Népszabadság
Ha ez ennyire rossz üzlet, akkor miért ment bele a főváros?
A kormányváltást követő hónapokban is születtek a főváros igazát bizonyító Alkotmánybírósági döntések, így joggal remélhettük, hogy a főváros visszakapja, ami neki jár, de szeptember elején még semmi jele nem volt annak, hogy a kormány akár 10 forintot is ad a fővárosnak. Alig több mint egy hónappal azelőtt, hogy a fővárosnak be kellett fizetnie 91 milliárd forintot az államkasszába, ami azonnali csődöt jelentett volna, még érdemi egyeztetés sem volt. A főváros sorra küldözgette a táblázatait, a Pénzügyminisztérium meg hümmögött. Egy hónappal a csődnap előtt a városházán még mindenki arra számított, hogy Karácsony Gergely főpolgármestersége alatt omlik össze a város, miközben kormányváltás volt. Ezen a ponton a városvezetés már bármilyen alkuba belement volna. Ahogy kiderült olyanba is, amilyenbe a Fidesszel soha.
Karácsony Gergely átalakítaná az iparűzési adóbevétel kerületek közötti felosztását is. Miért lenne ez fontos a fővárosnak?
A forrásmegosztás képlete régóta vita tárgya. Senki nem vitatja, hogy néhány kerület jobban jár, mások kevésbé. De nem véletlen, hogy ezt kérdést soha nem nyitották ki. Sokkal több kárt okozna az újratárgyalása, mint amennyi hasznot hozna azoknak a kerületeknek, amelyek ágálnak ez ellen. Ez egy olyan méhkas, amihez csak nyugodtabb politikai hangulatban és kiegyensúlyozottabb pénzügyi alapok birtokában lenne szabad hozzányúlni. Amikor a közös torta növekszik és kerületek sem érzik veszélyben saját bevételeiket. A kerületek közötti megosztás újratárgyalása semmi hasznot nem hozna a főváros számára, legfeljebb összeugrasztaná a polgármestereket. Nem ez fogja megoldani a főváros pénzügyi helyzetét. Budapest egy világváros, amely olimpiát akar rendezni.
Jól érzékelem, hogy nem túl nagy híve az olimpiarendezésnek?
Fatalista álláspontra jutottam. Úgy tűnik, olimpia nélkül itt már soha nem lesz normális HÉV, utak, metró, új Duna-híd. Akkor felőlem legyen. De ha ott tartunk, hogy 2036-ig kell várni egy útra, akkor hogyan akarunk olimpiát? Az elmúlt évtized elhanyagolása miatt hihetetlen mennyiségű pénzek hiányoznak a fővárosi infrastruktúra-kasszából. Csak a fővárosi utak egy kopóréteges felújítására önmagában 300 milliárd forint kellene és akkor még nem beszéltünk az út alatti közművekről. S ezzel az irdatlan sok pénzzel még csak a Demszky Gábor által elvégzett útfelújítási szintre jutnánk el, vagyis már ahhoz is százmilliárdokra lenne szükség, hogy a 2008-as minőséget elérjük, nemhogy meghaladjuk. A parkolási történettel elvileg erre vesznek el tőlünk összesen évi 10 milliárd körüli bevételt, amiből 30 év alatt már meg is lenne a kopóréteg. Feltéve, hogy ezalatt már sehol nem kopik tovább.
Hét ország álmodik a 2036-os olimpiáról, Budapestnek már a saját terve is kihívás
A Fővárosi Közgyűlésben gyakran összecsaptak Vitézy Dáviddal, az FKT üléseken tovább mélyülhet az ellentét?
Nem feltétlenül. Vitézy Dávid kompromisszumképes. Sőt, az első ülésen a parkolási ügyet teljes egészében áttolta a fővárosra, nem vállalt semmilyen konfrontációt. Nem vonom kétségbe, hogy jót akar a fővárosnak és szeretné felgyorsítani a fejlődését. De ebből még nem következnek automatikusan jó döntések. A későbbiekben rajta múlik, hogy a kerületek álláspontja megjelenik-e az FKT döntéseiben. Nem a főpolgármesteren.
Az önkormányzatok jó része többet várt a Tisza-kormánytól: maradt a szolidaritási hozzájárulás, nem kapták vissza a gépjárműadót, sőt, az elvett hatásköröket sem. Ön is kevesli, amit kaptak?
A Covid idején elvont gépjárműadó mindig is címkézett pénz volt, az önkormányzatok útfelújításra fordították. Az állam nem roppant volna bele, ha visszaadják, a településeknek viszont nagy jól jött volna. A szolidaritási hozzájárulás általánosan 15 százalékos csökkentése, ami a IX. kerület esetében csupán 11 százalék, a minimálbér-növekedés költségét sem fedezi. Bár a pontos számokat sem ismerjük, így tervezni sem tudunk. De talán nem is ez a csalódottság oka. Jóval inkább az, hogy az önkormányzatok azt hitték, a kormányváltással végre együttműködéssé alakul az Orbán-kormány idején kialakult alá-fölé rendeltségi viszony. Elvégre közösen felelünk a közszolgáltatásokért. Meg kellene erősíteni az önkormányzatokat, nem ellenségként kezelni. Ehhez képest maradt a főnök-beosztotti viszony. Azt hittük jobb lesz, de nem lett, sőt…
A központi költségvetés tervszámaiból úgy látszik, hogy jövőre 22 milliárd forinttal több adóbevétel marad a fővárosnál és 18 milliárddal több a kerületeknél. Hogyan készül a jövő évre a IX. kerület?
A 18 milliárd 23 kerület között oszlik meg. A IX. kerületben a helyi adóbevétel várhatóan nem lesz több jövőre, hosszú évek trendjét megtörve már az idén kevesebb jön be ebből. A szolidaritási hozzájárulás csökkentése egyelőre csak ígéret. A befizetendő összeg számítását szolgáló képlet a régi. A normatíva semmit nem fedez a bejelentett béremelésekből. Valójában nem tudjuk mi vár ránk. A miniszteri egyeztetéseken szinte semmi érdemi információ nem hangzik el. A telefonokat mindig le kell tenni a titkárságon, mintha olyan nagy titkok derülnének ki, miközben előfordult, hogy a miniszter asszonynak 15 perce volt az önkormányzati szövetségek vezetőire. Nem akarok pesszimista lenni és azt mondani, hogy jövőre rosszabb lesz mint idén, de biztosan azt se mondhatom, hogy jobb lesz.

Fotó: Ladóczki Balázs / Népszabadság
Vitézy Dávid bejelentette a Diákváros-projekt újraindulását. Egyeztettek már erről?
Az FKT ülésén rákérdeztem, hogy mikor kezdődik a kiviteli tervek készítése. Vitézy Dávid erre azt válaszolta, hogy a Snohetta által készített mestertervet át kell dolgozni, mert néhány részlet nagyon megdrágítják a beruházást. Ezt követően rendelik meg a végleges tervet. Ez sok év és borzalmas sok pénz, szóval nem holnap lesz kész. A Diákvárosra nagy szüksége van Budapestnek és örülök, hogy uniós forrást is igénybe lehet venni a megvalósításhoz. Viszont a kormánynak meg kellene értenie, hogy az uniós forrásokból induló nagyberuházások nem írják felül azt mindennapi tapasztalatot, hogy város egyre lepusztultabb. Évtizedes projektek mellett azonnali beavatkozásra lenne szükség. A berobbant szociális közbiztonsági krízis felszámolására nem elég a rendőrök kivezénylése, bár a Belügyminisztérium dicséretére legyen mondva, hogy teljesítette a kerületeknek tett vállalásokat. A lakossági bejelentések száma valóban csökkent, de ez csak a felszín. Ezek az emberek, a kristályozók, a palackozók, a hajléktalanok nem tűntek el, csak átköltöztek máshová. A valódi megoldás csak állami szinten érhető el, ennek koordinálása lenne Bódis Kriszta feladata, de még csak a krízisbuszig jutott.
Ezt is ajánljuk
Közleményt adott ki a BRFK, amelyben elmagyarázza, hogy miért perelte be Laponyi Zsoltot
Ruszin-Szendi Romulusz szerint továbbra is fontos a fiatalok hazafias nevelése, erre ugyanannyit szán a tárca jövőre, mint az idei évben
A csőd szélére jutott Dunaújváros önkormányzata, Magyar Pétertől várnak segítséget
Elbocsátási hullám a közmédiánál – A propagandistáktól szabadulnának, mégis ők diktálhatják, ki kerüljön utcára
Vizsgálja az ÁSZ, hogy Zuglóban közpénzből kampányolt-e Tóth Gabi a fideszes Radics Bélának









