Külföld

Ruandába küldenék a kitoloncolásra váró menedékkérőket az európai országok

Öt uniós tagállam közös központot hozna létre az afrikai államban azok számára, akiknek elutasították a menedékkérelmét, hazájukba azonban nem tudják visszaküldeni őket. A bécsi bejelentést hétfőre várják, az első áttelepítések 2027-ben kezdődhetnek. A terv komoly jogi és emberi jogi aggályokat vet fel.

Ruandába küldenék a kitoloncolásra váró menedékkérőket az európai országok
Bár Paul Kagame igazi autoriter vezető, mégis szívesen látott vendég Európában: szeptemberben Emmanuel Macron francia elnök vendége volt Fotó: Ludovic MARIN / AFP

Ruandában létesülhet az első olyan, Európán kívüli központ, ahová az uniós országok a sikertelen menedékkérelmük után kitoloncolásra várókat szállítanák. A kezdeményezés mögött Ausztria, Németország, Dánia, Görögország és Hollandia áll. Az öt ország illetékes miniszterei hétfőn Bécsben találkoznak, ahol várhatóan hivatalosan is ismertetik az előkészületek eredményét.

A Der Standard értesülései szerint több részt vevő fél is megerősítette, hogy a választás Ruandára esett. A Reuters hírügynökség szintén hétfőre tervezett bejelentésről számolt be. A megállapodás végleges szövege azonban még nem ismert.

Az öt állam korábban a „megvalósítók csoportjának” nevezte magát. A tervezett rendszer lényege, hogy azokat a személyeket, akiknek már jogerősen elutasították a menedékkérelmét, de valamilyen akadály miatt nem lehet őket visszaküldeni származási országukba, egy Európán kívüli harmadik államba szállítanák. A részt vevő kormányok ezzel a kitoloncolások hatékonyságát kívánják növelni.

 

Száz emberrel indulhat a program

 

Az első ruandai központ kísérleti jelleggel működne. A tervek szerint kezdetben mintegy száz embert fogadna, várhatóan húsz-húsz személyt az öt részt vevő országból. A görög migrációs miniszter, Thanosz Plevrisz korábbi nyilatkozata alapján nyitott intézményről lenne szó, ahol a lakók szabadon ki- és beléphetnének. Ha hazájukba továbbra sem tudnának visszatérni, Ruandában maradhatnának, és munkát is vállalhatnának.

A Der Standard szerint a felek az év végéig szeretnék írásban is rögzíteni a megállapodást. Az első áttelepítésekre 2027 tavaszán vagy nyarán kerülhetne sor. A görög Kathimerini október végi beszámolója szerint Plevrisz már korábban jelezte, hogy a megállapodás megkötése akár januárra is áthúzódhat.

A kezdeményezők a ruandai központot mintának szánják, és később más harmadik országokban is hasonló intézményeket hoznának létre. A program támogatói abban bíznak, hogy a tényleges Európán kívüli elhelyezés lehetősége visszatartó erőt jelenthet azok számára, akik szabálytalan útvonalakon próbálnak eljutni az unióba. Migrációkutatók azonban kétségbe vonják, hogy ez a módszer számottevően mérsékelné az érkezők számát.

A politikai egyeztetések a november 16–17-én tartott bécsi migrációs konferenciához kapcsolódnak, amelyet a Nemzetközi Migrációpolitikai Fejlesztési Központ, az ICMPD szervez. A rendezvényen európai, afrikai és ázsiai országok képviselői vesznek részt. Mette Frederiksen dán miniszterelnök hétfőn Bécsbe látogat, ahol Christian Stocker osztrák kancellárral is tárgyal.

 

Jelentős jogi aggályok

 

A tervezett rendszer érzékeny kérdése, hogy az érintetteket olyan országba is átszállíthatnák, amelyhez semmilyen személyes kapcsolatuk nem fűződik. Egy afgán állampolgár például Ruandába kerülhetne, miközben korábban soha nem járt ott. A kiskorúakat a tervek szerint kizárnák az ilyen áttelepítések köréből.

A részt vevő uniós államok a Der Standard szerint továbbra is felelősek maradnának az átszállítottakért. Az elképzelések között szerepel, hogy nemzetközi szervezetek, köztük az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága ellenőrizzék az emberi jogi előírások betartását. Ennek gyakorlati feltételeiről, az érintettek jogorvoslati lehetőségeiről és az ellenőrzés módjáról egyelőre nem hoztak nyilvánosságra részletes szabályokat.

Az Amnesty International és más jogvédő szervezetek régóta bírálják a menekültügyi feladatok harmadik országokba történő kiszervezését. Ruandával kapcsolatban különösen a politikai szabadságjogok korlátozására, az önkényes fogva tartásokra és a kínzásokról szóló beszámolókra hívják fel a figyelmet. Az Európai Parlament kutatószolgálatának a visszatérési központokról készített elemzése is hangsúlyozza, hogy az ilyen intézmények működéséhez jogilag érvényes kitoloncolási határozatokra, megfelelő bánásmódra és független ellenőrzésre van szükség.

 

Drága előzmények

 

Ruanda korábban már szerepet kapott egy hasonló brit elképzelésben. London azt tervezte, hogy az Egyesült Királyságba érkező menedékkérőket az afrikai országba szállítja, ahol ügyüket elbírálták volna. A brit legfelsőbb bíróság azonban jogellenesnek találta a konstrukciót, a programot pedig később elvetették. A Der Standard szerint az előkészületek és a megállapodás költségei megközelítették a 850 millió eurót.

A mostani európai terv lényeges különbsége, hogy elvileg kizárólag olyanokra vonatkozna, akiknek menedékkérelmét már véglegesen elutasították. Ez azonban önmagában még nem oldja meg azokat a jogi problémákat, amelyek a biztonságos célország kijelölésével és az áttelepítettek további sorsával kapcsolatosak.

Olaszország Albániával kötött megállapodása szintén azt mutatta meg, hogy a menekültügyi eljárások és a migráció kezelésének külföldre telepítése jelentős kiadásokkal és bírósági vitákkal járhat. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök ennek ellenére kitartott a program mellett.

Az öt ország ruandai kezdeményezésének várható költségeit egyelőre nem közölték. A finanszírozásról, a központ működtetéséről és a hosszabb távú felelősség megosztásáról így még számos kérdés nyitott. A bécsi bejelentés ezért fontos politikai lépés lehet, ám a tényleges működés megkezdéséig a részt vevő kormányoknak a jogi és pénzügyi akadályokat is rendezniük kell.

Ezt is ajánljuk

Szerkesztői válogatás