Így várjuk a világvégét – Zeneajánló a hétvégére

Noga Erez – People I Hope You Know the World is Ending

 

Nem hiszem, hogy érdemes másképp beszélni a biztos világvégéről, mint egy kis humorral vegyített cinizmussal: a kortárs könnyűzene egyik legértékesebb figurája, Noga Erez legújabb dala is így tesz. Még bő három hónap van az új lemezig, addig meg a People I Hope You Know the World Is Ending című új szerzeménnyel az izraeli énekesnő bedob a társalgásba egy olyan kérdést, amely joggal foglalkoztathat most mindenkit, közben meg senki nem mer beszélni róla. Egy ilyen érzelmekkel terhes téma, a kollektív szorongás, a politika abszurditásának feldolgozásához pedig az Erez-féle, kísérletező popzene teremti meg a lehetőséget, hogy mindeközben legalább egy maroknyi esélyünk legyen az ép eszünk megőrzésére.

 

 

Django Django – Doveland

 

Városi legenda ihlette a brit Django Django zenekar úgy lemezét, meg az erős stílusváltás. Az együttes eddig az elektronikus zene, a folk és a rock szertelen vegyítéséről volt ismert, a Doveland viszont egy látványos fordulat most a karrierben: személyes, visszafogott építkezés történik itt, ez az együttes számára is ismeretlen terep pedig tökéletesen illik az ihlet forrásához. Doveland ugyanis olyan, mint Atlantisz, egy olyan város az Egyesült Államokban, amelynek semmi nyoma, hogy valaha létezett volna, mégis többen meg vannak róla győződve, hogy ők márpedig emlékeznek rá. A Django Django új lemeze viszont nem konkrétan a városról, hanem a körülötte élő megannyi kérdésről szól: hogyan keressünk valamit, aminek még a létezésében sem vagyunk biztosak?

 

 

L’Eclair – Echo

 

Mi történik a bolgár zenei hagyományokkal, ha az alkotók Svájcban bontakozhatnak ki? Erős túlzással a L’Eclair új kislemeze erről szól: a bolgár származású testvérpár művészetére ugyan nagy hatással volt a szülőföldön töltött gyerekkor, de az Echo című lemezen maximum a ritmusokkal való fesztelen kísérletezésben érhető tetten. A funk, az afrobeat, az elektronikus zene és az 1970-es években, Nyugat-Németországban kialakult kísérleti rock- és elektronikus zenei mozgalom, a krautrock találkozik ezen az anyagon.

 

 

TRÍADA – Exuvia

 

A háromtagú argentin TRÍADA zenekar egy interjúban nemrég úgy fogalmazott, nekik se mindig egyszerű azon a műfaji sokszínűségen kiigazodni, amelyet képviselnek. A feltörekvő zenekar ötvözi többek között a bossa novát, a tangót, az argentin népzenét egy kis jazzel és végre nemcsak feldolgozásokat hallhatunk tőlük, hanem saját dalokat is. A TRÍADA zenekarnév sem véletlen: a triád a zeneelméletben három hangból álló akkordot jelent, így egyszerre utal a zenére és a három alkotó összetartozására, ami meg is látszik ezen a zeneileg kifogástalan lemezen.

 

 

Cristobal Tapia de Veer – Nuisance Bear

 

Ez a lemez egy kicsit kilóg a fentiek közül, hiszen valójában egy filmzenéről van szó, de legalább így szót ejthetünk a kortárs zeneszerzés egyik legeredetibb alkotójáról. Cristobal Tapia de Veer munkássága a Fehér lótusz című sorozat főcímdalával keltette fel igazán a világ figyelmét (és egyébként a szakmáét is: ez a szerzeménye Emmy-díjat is hozott az alkotó számára). Ha a zene alapján kell jellemezni a Tapia de Veer világot, akkor ez a világ bizarr, nyugtalanító, ahol a veszély nem ajtóstul ront a házba, hanem türelmesen kivár, talán addig, amíg már a szorongás is bőven elég ahhoz, hogy bekebelezze az embert, nincs szükség semmiféle szörnyetegre. Ehhez szokatlan ritmusok, már-már zajszerű elemek váltakoznak Tapia de Veer zenéjében. Ez a hangzásvilág a Fehér lótusz mellett az Utópia című sorozat zenéjét is meghatározta, és most a Nuisance Bear című dokumentumfilmben is visszaköszön.