Megbénult a közélet és a gazdaság, Spanyolországban tizennégy év után először tartottak általános sztrájkot

Részben megbénult a közélet és a gazdaság Spanyolországban, miután szerdán országos általános sztrájkot tartottak az elmélyülő lakhatási válság és a megélhetési költségek elszabadulása miatt. A dél-európai országban tizennégy esztendeje nem szerveztek ilyen egész napos munkabeszüntetést, amely azonnali fennakadásokat okozott a közlekedésben és az ipari termelésben is. Madridban több forgalmas útvonalat lezártak a tüntetők, országszerte sztrájkőrségeket állítottak fel a nagy gyárak és logisztikai központok előtt, és leállt a munka több jelentős kereskedelmi kikötőben, köztük Algecirasban is. Barcelonában reggel csupán vészhelyzeti menetrend szerint közlekedtek a buszok és a metrók, délutánra pedig leállt a tömegközlekedés.

Az úttorlaszokkal és gumiabroncsok elégetésével kísért megmozdulások több helyszínen összecsapásokba torkolltak a tiltakozók, az autósok és a rendfenntartók között. Az RTVE spanyol közszolgálati műsorszolgáltató beszámolója szerint több városban összesen több tucat demonstrálót vettek őrizetbe, a szakszervezetek pedig túlzottan kemény rendőri fellépést kifogásoltak.

Ellentétes mérlegek a részvételről

A munkabeszüntetést a két legnagyobb érdekképviselet, a CCOO és az UGT, valamint a bérlők szövetsége és számos civil szervezet hirdette meg. A szakszervezetek sikerként értékelték az akciót, jelentős részvételről számolva be. Érvelésükhöz az országos áramfogyasztási adatokra hivatkoztak: a CCOO az X közösségi oldalon azt hangsúlyozta, hogy az energiafelhasználás vasárnapi szintre esett vissza, így az ipar és a stratégiai ágazatok gyakorlatilag leálltak. Ezzel szemben a spanyol munkaadói szövetség, a CEOE élesen bírálta a sztrájkot, és azt állította, hogy a részvétel minimális maradt, mindössze egyszámjegyű százalékos arányt ért el.

A tiltakozáshullámot két egymást erősítő gazdasági tényező robbantotta ki. Egyfelől a lakhatási helyzet vált tarthatatlanná a drasztikusan megugró bérleti díjak és a kínálat szűkössége miatt, másfelől a munkavállalók reálkeresete is zsugorodik. A kiharcolt, átlagosan háromszázalékos béremelések ugyanis elmaradnak a legutóbb 4,9 százalékon mért inflációtól, ami mind szélesebb rétegeknek nehezíti meg a mindennapi megélhetést.

Beragadt lakásépítések és élesedő kampány

A spanyol ingatlanpiacon 2015 óta folyamatos és meredek drágulás figyelhető meg. Abban az országban, ahol hagyományosan a saját tulajdonú otthon volt a jellemző, a 2008-as pénzügyi válság után a bankok visszafogták a hitelezést, az építkezések megtorpantak, így a nagyvárosokba áramló fiatalok tömegesen kényszerültek a bérlakáspiacra. Az El Mundo spanyol napilap által idézett adatok szerint a városfejlesztési tervekben szereplő közel tízmillió új lakásból mintegy 6,9 millió sorsa függőben van, és még a kivitelezés megkezdésére vár, ami tovább fűti az árakat.

A megmozdulás időzítése különösen kényes belpolitikai pillanatban érte az országot, hiszen alig tizennyolc nappal a november 29-i előrehozott parlamenti választások előtt került rá sor. Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök kormánya jogos társadalmi követelésként támogatja a demonstrálók céljait, ám a munkaadók és a konzervatív ellenzék azzal vádolja az érdekképviseleteket, hogy nyílt választási kampányt folytatnak a baloldal mellett. A közvélemény-kutatásokban a jobbközép Néppárt mögött álló kormányfő azt követően írta ki az előrehozott voksolást, hogy az ellenzék elgáncsolta a bérlővédelmi szabályok szigorítását célzó törvényjavaslatát.

Kétélű fegyver a kormányfő számára

Bár a turizmus és az építőipar fellendülése, a rekordmagas foglalkoztatottság, valamint a 2,8 százalékos gazdasági növekedés sokáig erősítette Pedro Sánchez pozícióit – ahogyan az is, hogy az iráni válság kezelésében Donald Trump amerikai elnökkel szemben határozta meg önmagát, miközben az országot a labdarúgó-világbajnoki diadal eufóriája is fűtötte –, az utóbbi időszakban fordult a politikai széljárás. A kormányfő környezetét érintő korrupciós ügyek és a Ceuta térségébe nyáron tömegesen érkező migránsok körüli viták muníciót adtak a szigorúbb bevándorláspolitikát követelő konzervatívoknak.

Az utcai tiltakozások közvetlen szikráját egy nyolcvanhét éves idős asszony kilakoltatása adta, aki hét évtized után kényszerült elhagyni otthonát, mert már nem tudta kifizetni a megemelt lakbért. Hiába próbál azonban a miniszterelnök a bérlők szövetségeseként fellépni, a tiltakozó mozgalom megosztott vele kapcsolatban: sokan emlékeztetnek rá, hogy Sánchez 2018 óta van hatalmon, és a lakhatási válság éppen az ő kormányzása alatt mélyült el. Miközben a kormányfő állami árszabályozással mérsékelné a bérleti díjakat, Alberto Núñez Feijóo, a Néppárt vezetője súlyos hibának nevezte a sztrájkot, és a kínálat bővítésével, valamint a beruházások ösztönzésével orvosolná a lakáshiányt.