Ellentétek Berlinben: Ukrajna miatt sem lesz könnyű megállapodni a hétéves uniós büdzséről

A kölcsönös udvariasság mellett az EU következő hétéves költségvetését érintő nyilvánvaló érdekellentétek is kirajzolódtak Friedrich Merz német kancellár és Magyar Péter miniszterelnök közös sajtótájékoztatóján. Bár a kétoldalú kapcsolatok új korszakáról beszéltek, Ukrajna finanszírozásában már korántsem mutatkozott ekkora egyetértés. Az ellentétek feloldása azért lenne sürgető, mert az EU vezetőinek reményei szerint az idei év végéig lezárják a 2028 és 2034 közötti uniós költségvetésről szóló tárgyalásokat. Ennek elfogadásához valamennyi tagállam beleegyezése szükséges.

Merz álláspontját világos politikai megfontolás magyarázza. Nemcsak amiatt ragaszkodik ahhoz, hogy minden tagállam vegye ki a részét Ukrajna támogatásából, mert Kijev megsegítése az EU biztonságának alapját is képezi. Pénzügyi érdekekről is szó van: Németország nem kívánja tovább vállalni, hogy aránytalanul nagy részt vállaljon Ukrajna támogatásából. Berlin álláspontja szerint az orosz agresszióval szembeni ukrán ellenállás egész Európa biztonságát szolgálja, ezért a költségekből is valamennyi tagállamnak részt kell vállalnia. A kancellár a sajtótájékoztatót megelőzően António Costának, az Európai Tanács elnökének küldött levelében az ukrán finanszírozási hiány méltányos megosztását sürgette, és úgy vélte, a többi pénzügyi megállapodás előfeltételévé tenné a közös kötelezettségvállalást.

Magyar Péter ezzel szemben arra figyelmeztetett, hogy a közös költségvetésnek elsősorban az uniós polgárok, vállalkozások, gazdák és diákok érdekeit kell szolgálnia. A magyar kormányfő szerint rossz üzenete lenne annak, ha az agrár- és kohéziós támogatásokról folyó tárgyalásokat közvetlenül Ukrajna finanszírozásához kötnék. 

Mennyire feloldhatatlan ez a vita? Meghiúsulhat-e az EU következő hétéves költségvetésének december végéig történő elfogadása az Ukrajnának nyújtandó támogatással kapcsolatos vita miatt? A nézetkülönbséget némiképp árnyalja, hogy Ukrajna pénzügyi támogatása valójában már a jelenlegi uniós költségvetésnek is része, és a következő hétéves pénzügyi keret tervezetében is helyet kapott. Az Európai Bizottság 2025 júliusában előterjesztett javaslata akár 100 milliárd euró mozgósításával számol Kijev számára 2028 és 2034 között. Ezt külön tartalékból biztosítanák. Merz kezdeményezésének politikai jelentőségét tehát elsősorban az adja, hogy valamennyi tagállam részvételét ki akarja kényszeríteni egy tartós finanszírozási megállapodásban.

 

Vétójogok és pénzügyi nyomás

 

A német kezdeményezés erejét az uniós döntéshozatal szabályai adják. A hétéves pénzügyi keretet a Tanács csak egyhangúlag fogadhatja el, az Európai Parlament egyetértésével. Ez azt jelenti, hogy Magyarország önmagában is megakadályozhatja a megállapodást. Ugyanakkor Németország pontosan ugyanezzel a joggal rendelkezik. Merz ezért képes komoly nyomást gyakorolni azokra a tagállamokra, amelyek elutasítják az Ukrajnának szánt újabb kötelezettségvállalásokat.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Magyarország ellenállása esetén Berlin automatikusan megvonhatná a magyar uniós támogatásokat. Ilyen közvetlen büntetési mechanizmus nem is létezik. A következmény inkább más jellegű lehet: elhúzódhat a teljes költségvetési alku. A tartós patthelyzet senkinek sem lenne jó. Egy ilyen  fejlemény a német érdekeket is sértené, hiszen Berlinnek ugyanúgy fontos az európai versenyképesség, a kutatás és a közös védelem finanszírozása.

Merz tárgyalási stratégiája kockázatokat is rejt magában. Ha az ukrán támogatásról nem sikerül külön megállapodni, a vita magával ránthatja azokat a programokat is, amelyeknek semmi közük a háborúhoz. Ráadásul az egyhangúság követelménye miatt a német nyomásgyakorlás könnyen ellenkező hatást válthat ki. Robert Fico szlovák miniszterelnök már zsarolásnak nevezte a kancellár fellépését. Magyar Péter ennél jóval óvatosabban fogalmazott.

 

Mivel érvelhet Budapest?

 

A magyar kormány helyzetét két, egymástól elkülönülő érdek határozza meg. Egyrészt helyre akarja állítani az Orbán-kormány idején megromlott kapcsolatokat Berlinnel és Brüsszellel, másrészt meg kell védenie az ország pénzügyi mozgásterét. Magyar Péter a sajtótájékoztatón arra hivatkozott, hogy kormánya súlyos állapotban lévő államháztartást örökölt Orbánéktól, s ebből nem tud újabb jelentős, Ukrajnának nyújtandó támogatásokat finanszírozni.

Bár ez kétségkívül így is van, ezzel az érvvel önmagában aligha tudják meggyőzni Friedrich Merz kormányát. Az uniós finanszírozásra több lehetőség is adódik: közös költségvetési forrásból, hitelfelvétellel, garanciavállalással vagy a tagállamok közvetlen befizetéseiből lehet bevételre szert tenni. Ezek pedig más és más módon jelentenek terhet a nemzeti költségvetések számára. A magyar kormánynak ezért mindenekelőtt azt kell tisztáznia, melyik konstrukció jelentene tényleges többletkiadást, és melyiknél lehetne korlátozni a vállalt pénzügyi kockázatot.

Budapest másik érve Merz felvetésével szemben az európai biztonsághoz nyújtott korábbi hozzájárulása. Magyar Péter a külső határok védelmére fordított összegeket, a nyugat-balkáni katonai szerepvállalást, a balti légtér védelmét és az ukrán menekültek befogadását sorolta fel. Ezek tényleges biztonságpolitikai feladatokat jelentenek, és nem elképzelhetetlen, hogy e magyar szerepvállalásokat figyelembe veszik majd a tagállamok közötti, a terhek megosztásáról szóló tárgyalásokon. Ugyanakkor Merz kifejezetten arról beszélt, hogy az egyes tagországoknak az ukrán állam működési kiadásainak enyhítésében vagy az ország újjáépítésének finanszírozásában kell részt venniük, így ez sem tűnik döntő érvnek a magyar kormány kezében.

Ezért egy olyan magyar javaslat lenne észszerű, amely nem általánosságban utasítja el az ukrán segítségnyújtást, hanem annak formájáról és megosztásáról kezdeményez egyezkedést. Budapest vállalhatna például meghatározott humanitárius, egészségügyi vagy újjáépítési feladatokat, miközben mentességet vagy könnyítést kérne egyes közvetlen pénzügyi kötelezettségek alól. A kérdés az, hogy Berlin az ilyen hozzájárulást egyenértékűnek tekintené-e a közös finanszírozásban való részvétellel. Mindenesetre jó kiindulási alap lenne egy esetleges kompromisszumhoz.

 

Van tér a kompromisszumra

 

A legkézenfekvőbb megoldás egy differenciált teherviselési rendszer lenne. Ebben a gazdagabb tagállamok nagyobb részt vállalnának, a költségvetési nehézségekkel küzdők pedig átmeneti könnyítést vagy hosszabb teljesítési határidőt kaphatnának. A méltányosság így nem feltétlenül azonos összegű vagy azonos jellegű hozzájárulást jelentene.

További megoldás lehetne, ha az Ukrajnának szánt támogatásokat külön kezelnék, így azok nem csökkentenék a mezőgazdaságra és a felzárkóztatásra fordítható uniós pénzeket. Ez Magyarország számára azért lenne különösen fontos, mert a kormány mindkét területen meg akarja őrizni a jelenlegi támogatások szintjét. Az Európai Bizottság eredeti javaslata már számol egy külön ukrán támogatási kerettel, de arról még nem született megállapodás, pontosan miből teremtenék elő a pénzt, és hogyan döntenének a felhasználásáról. Berlin és Budapest között akkor születhetne kompromisszum, ha tisztáznák, mennyit kellene az egyes országoknak vállalniuk, és milyen garanciák biztosítanák, hogy a támogatásokat megfelelően használják fel.

Elképzelhető az is, hogy bizonyos országok külön megállapodásban finanszírozzák Ukrajnát. Az önkéntes vagy kormányközi együttműködés mérsékelhetné a vétók veszélyét, viszont éppen Merz alapvető célját gyengítené: azt, hogy az egész Európai Unió közösen viselje a terheket. A német kancellár számára ezért ez inkább tartalékmegoldás lehet, ha a huszonhetek között tartósan nem sikerül megállapodni.

 

Két kormány, közös kényszer

 

Berlinnek számolnia kell azzal is, hogy Magyar Péter politikai helyzete alapvetően különbözik elődjéétől. Az új magyar kormány az uniós együttműködés helyreállítását ígéri, de választóinak azt is bizonyítania kell, hogy képes megvédeni a magyar gazdasági érdekeket. Ha az Ukrajnának szánt pénzek miatt csökkennének a hazai fejlesztési vagy mezőgazdasági támogatások, az különösen nehezen lenne megmagyarázható a költségvetési megszorítások idején.

Merz viszont abból indul ki, hogy Ukrajna támogatása egész Európa biztonságát szolgálja, ezért annak finanszírozásából valamennyi uniós tagállamnak részt kell vállalnia. A német kancellár azt szeretné elérni, hogy Kijev hosszú távon is számíthasson az európai segítségre, és előre tudja, mekkora összegből gazdálkodhat. Ehhez olyan megállapodásra lenne szükség, amely több évre biztosítja a támogatásokat, így az uniós vezetőknek nem kellene minden alkalommal újabb, nehéz tárgyalásokon megegyezniük a pénzügyi segítségről.

A berlini tárgyalás megmutatta, hogy a magyar–német kapcsolatok javulása ellenére a két kormány több fontos kérdésben továbbra is másként gondolkodik. A következő hónapok nagy kérdése az lesz, Németország ragaszkodik-e ahhoz, hogy minden uniós tagállam pénzzel támogassa Ukrajnát, vagy elfogadja, ha egyes országok más módon járulnak hozzá a segítségnyújtáshoz. Magyarország számára az utóbbi jelenthetné a kedvező megoldást. Budapest így elkerülhetné, hogy újabb jelentős kiadások terheljék meg az amúgy is nehéz helyzetben lévő költségvetést, miközben a Berlinnel és Brüsszellel javuló kapcsolatait sem veszélyeztetné.

Jön a 180 fokos fordulat, Magyar Péter hatalmas tétekben játszik a berlini útján