Félő, hogy Trump Európára irányítja a választási kudarc miatti dühét

Az amerikai hírportál szerint számítani lehet arra, hogy a demokrata törvényhozók a kongresszus mindkét házában megszerzett többségük birtokában elszántan vizsgálódni fognak mindennel kapcsolatban, ami a Trump-adminisztráció elmúlt két évében történt. Valószínűleg vizsgálatok indulnak majd az iráni háborúval, az FBI működésével és természetesen Donald Trump családi üzleti ügyeivel kapcsolatban. A Politico cikkének szerzője, Jamie Dettmer csokorba szedte a drasztikus politikai változások várható kül- és belpolitikai hatásait.

Élesebb viták, új követelések várhatók

Egyes megfigyelők szerint ez nemcsak lehetséges, hanem kifejezetten valószínű is. „Nem harmonikusabb transzatlanti kapcsolatokra, hanem élesebb vitákra és arra kell felkészülnünk, hogy Trump még több követeléssel áll majd elő Európával szemben” – vélekedett Wolfgang Ischinger veterán német diplomata, aki hosszú éveken át volt a Müncheni Biztonsági Konferencia elnöke.

A demokratáknak több lehetőségük lesz Trump kihívására: egyrészt a költségvetési eljárásokon keresztül, másrészt a felügyeleti meghallgatások és vizsgálatok során. Emellett valószínűleg szigorúbb feltételeket szabnak majd a Fehér Ház által szorgalmazott jogszabályoknak. Ugyanakkor az elnök jelentős alkotmányos mozgástérrel rendelkezik a külpolitika, a diplomácia, a nemzetbiztonság és a kereskedelempolitika terén. Trump pedig eddig is gátlástalanul élt ezzel a hatalommal: elnöki rendeleteket adott ki, és újszerű, vitatott jogi manővereket alkalmazott a kongresszus megkerülésére.

„(Trump) irányítja a fegyveres erőket. Ő dönt a vámokról és a kereskedelmi megállapodásokról. Övé a nyilvános megszólalás hatalmas erejű fóruma. Még ha a demokraták mindkét házban többséget szereznek is, ő akkor is megvétózhatja a törvényjavaslatokat” – nyilatkozta a Brussels Playbooknak Phil Gordon, Kamala Harris korábbi alelnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója.

Így további konfrontációkra lehet számítani. Trump valószínűleg bizonyítani akarja majd, hogy továbbra is ő a főnök, az univerzum ura – erre pedig a nemzetközi színtéren nyílik a legnagyobb lehetősége. Európa már régóta a célkeresztjében van –, ahogy a MAGA-mozgalom elkötelezett híveinek célkeresztjében is, akik krokodilkönnyeket hullatnak a kontinensért, azt hangoztatva, hogy meg akarják menteni Európát önmagától. Erre most már csak két évük maradt.

Ukrajna nem számíthat gyors változásra

A vezető demokraták többsége következetesen támogatta az Ukrajnának nyújtott segélyeket, érveik szerint ezzel a globális demokráciát és a nemzetközi jogot védik, miközben a nemzetbiztonsági érdekeket is szolgálják. Ám ne számítsunk „azonnali megváltásra Zelenszkij számára” – figyelmeztet Bronwen Maddox, a brit Chatham House agytröszt igazgatója. „Még ha a demokraták úgy is döntenek, hogy több mindent – ​​köztük pénzt – küldenek Kijevnek, hónapokba, sőt akár évekbe is telhet, mire ennek kézzelfogható eredménye lesz” – tette hozzá.

Ukrajnának pedig most azonnali segítségre van szüksége – különösen Patriot rakétákra a légvédelemhez –, hogy átvészelhesse a telet Oroszország folyamatos légitámadásai közepette.

Továbbra is fenyeget egy „trumpista” békeegyezmény

Donald Trump a béke elnökeként tünteti fel magát, fennen hangoztatva, hogy nyolc nemzetközi konfliktust is lezárt. Szerinte Ukrajna esetében lett volna a legkönnyebb tető alá hozni egy békemegállapodást, és egyre gyakrabban okolja Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt azért, hogy ez eddig nem sikerült.

Kurt Volker volt amerikai diplomata úgy véli, Trump figyelmen kívül hagyja majd Kijev és az európai szövetségesek tiltakozását, és elkezdi feloldani a Moszkva elleni szankciókat, valamint üzleti megállapodásokat köt Oroszországgal. Volker szerint „könnyen elképzelhető, hogy ezt egyoldalúan lépi meg: utasítja az amerikai pénzügyminisztériumot, hogy ne alkalmazza a szankciókat, és megpróbál újabb energiaügyi megállapodásokat kötni Oroszországgal. Már beszélt is Putyinnal arról, hogyan lehetne visszajuttatni az amerikai nagyvállalatokat az orosz piacra.”

Ami azonban a NATO-t és az Európában állomásozó amerikai erők csökkentésére vonatkozó fenyegetések beváltását illeti, Volker úgy véli: Trumpnál a fenyegetőzés súlyosabb, mint a tényleges tett. „Ami a NATO-t illeti, nem hiszem, hogy jelentős változás várható a szövetségből való kilépés vagy a katonai jelenlét csökkentése terén. Trump ebben a kérdésben teljesen egyedül áll az Egyesült Államokban: sem a demokraták, sem a republikánusok, sem a kongresszus, sem pedig a média nem támogatja.”

Bizonytalan az Irán elleni háború és az energiaválság lezárása

Ha Trump nem köt békemegállapodást Teheránnal a Hormuzi-szoros újbóli megnyitása érdekében, akkor folytatódni fog az elhúzódó energiaválság – amely az egekbe emeli az energiaárakat Európában, és tovább súlyosbítja a megélhetési válságot –, s ez torzító hatással lesz az európai politikára. Ami a légi közlekedést és a légitársaságokat illeti, Michael O’Leary, a Ryanair vezérigazgatója arra figyelmeztetett: megállapodás híján az ágazat „jövő márciusra vagy áprilisra valódi válsággal fog szembesülni”.

Irán ügyében Trumpnak nincsenek jó választásai. Vagy újraindítja a katonai műveleteket abban a reményben, hogy az irániak meghátrálnak, vagy összeomlik a teokratikus rezsim; vagy ő maga hátrál meg; esetleg egyszerűen kivonul a helyzetből, és kijelenti: oldják meg a problémát mások – például az európaiak vagy az ázsiaiak. Mindazonáltal a katonai műveletek újrakezdése, ami a félidős választásokon a republiánusoknak nagy kárt okozó magas energiaárak további drasztikus emelkedésével járna, rendkívül népszerűtlen lenne az Egyesült Államokban.

Meglehet, hogy a belpolitikai káosz miatt alig marad idő másra

Fennáll annak a lehetősége is, hogy az Egyesült Államokat annyira leköti majd a washingtoni politikai belharc, hogy sem Trumpnak, sem a demokratáknak nem marad idejük másra – beleértve a külpolitikát is.

Kamala Harris korábbi alelnök a múlt hónapban arra figyelmeztette párttársait, hogy ne próbálják meg újra impeachment eljárás alá vonni Trumpot; szerinte ez „nem jó ötlet”. Rahm Emanuel, Chicago korábbi polgármestere pedig arra kérte demokrata társait, hogy kerüljék a „sárdobálást”, és a törvényhozási prioritások terén inkább a megfizethetőségre, a szövetségi minimálbér emelésére, és a hatalmi ágak mindegyikére vonatkozó új etikai szabályok kidolgozására összpontosítsanak.

John F. Harris, a Politico munkatársa szerint azonban a politikai „vérontás” várhatóan mindenhová begyűrűzik. Ráadásul a leghevesebb összecsapások némelyike ​​éppen a pártokon belül zajlik majd, mivel „mindkét nagy pártnak égető kérdésekben kell döntenie arról, hogyan mutatkozzanak be a választóknak a Trump utáni politikai korszakban”.

Donald Trump szerint nem ő veszített a félidős választásokon, hanem a republikánusok, hajlandó együttműködni a demokratákkal