David Bowie álarcai – emlékezés a tíz éve elhunyt énekesre

Igen komoly életművel van dolgunk, az elemzésével igazából nem lehet elkészülni soha – kezdte előadását Gimesy Péter művészettörténész-filozófus a Budaörsi Kultúrpont által szervezett eseményen, melyen David Bowie munkásságát elemezte, és rögtön számokkal kezdte: a zenész huszonhat lemezt adott ki, több mint százhatvan emberrel zenélt együtt, és több mint négyszáz dal köthető hozzá. Gimesy az elemzést a kezdetektől indította, mondván a David Robert Jones néven született alkotó a Bowie nevet James Bowie, XIX. századi amerikai katona és a testvére által kitalált Bowie-kés hatására vette fel, az eltérő pupillájú és színű szeme pedig egy iskolai verekedés következménye. – Bár több hónap kezelés után elérték, hogy a fiú ne vakuljon meg, egyik szemén kitágult a pupillája, és földönkívüli tekintete lett – mondta az előadó.

Fotó: DR / Collection ChristopheL / AFP

Első két lemeze is a David Bowie címet kapta, de a második hozta el az átütő sikert, melyen az egy asztronautáról szóló Space Oddity című szám szerepel. Ezt Stanley Kubrick 1968-as sci-fije, a 2001: Űrodüsszeia ihlette meg, és a dalhoz készült 1969-es klipben az énekes mint Tom őrnagy (Major Tom), az űrben rekedt űrhajós tűnik fel, aki nem tud visszatérni a Földre. A dalhoz később készült egy másik videó, melyben Bowie már vörösre festett hajjal énekelt, ez már későbbi énje, a Ziggy Stardust nevű androgün, földönkívüli rocksztár, akinek felemelkedését, bukását és halálát énekelte meg azonos című 1972-es albumán. Az új imidzshez extravagáns külső is dukált: a vörös hajhoz vörös csizmát vagy kézzel faragott és festett cipőt vett fel, és látványos ruhákat – például egy flitteres kezeslábast –, melyet Jamamoto Kanszai japán divattervező álmodott meg. Ziggy-nek pedig még kísérőzenekara is lett, a Spiders From Mars (Pókok a Marsról), melynek énekes Bowie volt, így amikor a fellépéseken Ziggy-ről énekelt, akkor valójában magáról dalolt. 

Az alterego olyan sikeres lett, hogy Bowie azt „átvitte” az Egyesült Államokba, és az Aladdin Sane című lemezén is szerepeltette – ennek borítóján látható a híres, vörös villámmal az arcán. A rajongók imádták Ziggy-t, de Bowie meg akart tőle szabadulni, ezért egy 1973-as, londoni koncertjén kijelentette, hogy ez volt az utolsó show. 

– Bowie azonban nem sokáig várt, a sovány, fehér hercegként (The Thin White Duke) tért vissza, aki csak paprikán, tejen és kokainon élt, nagyon lefogyott, és Gitanes cigarettát szívott – mesélte Gimesy. Az új figurát szintén szerette a közönség, Bowie fellépett vele a Soul Train című műsorban is, ahol a Fame című dalát énekelte, és szintén lesoványodva, sápadt arccal jelent meg mint földönkívüli A Földre pottyant férfi című 1976-os sci-fiben. És ha már a mozit említjük: innentől fogva Bowie számos filmben szerepelt, ő volt a Koboldkirály az 1986-os Labirintus (nálunk: Fantasztikus labirintus) című filmben, Poncius Pilátus az 1988-as Krisztus utolsó megkísértése című drámában vagy Andy Warhol a Basquiat életét megörökítő 1996-os A graffiti királyában. 

A szerző felvétele

Bowie következő korszaka Berlinhez kapcsolódott, ahová Iggy Poppal együtt utazott, és ahol egy ideig együtt éltek 1976 és 1977 között a Hauptstraße 155 szám alatt, illetve producere és kísérőzongoristája is lett a rockénekesnek, később pedig a város ihlette meg a ”Heroes” című lemezét ami a későbbiekben Berlin Trilógának nevezett három albumának középső része lett. Az előadó kiemelte, hogy a ”Heroes” című szám dalszövegében Bowie utalt a stúdióhoz közeli berlini falra, amelyre rálátott az épületből, 1987-ben pedig a Reichstag mellett, egy háromnapos fesztiválon a Fal felé fordulva adta elő ezt a dalt. Bowie a berlini korszakában kivált reneszánsz ember volt: rajzolt, festett, múzeumba járt és komponált – és ahogy Gimesy fogalmazott: egy nyugodt NSZK-s polgár életét élte.

1980-ban újabb átalakuláson ment keresztül: Pierrot, vagyis szomorú bohóc lett, így jelent meg a Scary Monsters (and Super Creeps) című lemezének borítóján és az Ashes to Ashes című videóklipben is, melynek dalszövegében Major Tom űrhajós alakjához is visszatért. Ezután következett az a populárisabb korszak, melyre Bowie úgy hivatkozott, hogy a „Phil Collins éveim”, ekkor adta ki a Let’s Dance című albumának két folytatását, a Tonight és a Never Let Me Down című lemezeket.

A kilencvenes évek újabb alakváltást hozott: megalakult a Tin Machine nevű négytagú rockegyüttese, majd 1997-ben elindította az Earthling Tourt, melynek keretében fellépett a Sziget Fesztiválon is. A 2003-as Reality nevű turnéja viszont hirtelen megszakadt: Bowie szívrohamot kapott egy koncertje végén, így nem folytatta a körútját. 

2013-ban azonban visszatért, és megidézte múltat: a The Next Day lemezének borítóján a ”Heroes” albumának fiatalkori portréja szerepelt, de azt kitakarta egy fehér négyzet és a korong címe. Gimesy szerint ennek a lemeznek a hangulata már előkészítette az utolsó, Blackstar című 2016-os albumát, melynek Lazarus című klipjében Bowie betegágyban jelent meg, bekötött arccal, a szeme helyére varrt gombokkal – a valóságban az orvosok ekkor már közölték vele, hogy a rákja gyógyíthatatlan.

Fotó: David Bowie / YouTube

A Blackstar című videójában pedig ismét visszanyúlt a kezdetekhez: a régi énjét, a Holdon túl ragadt Major Tomot látjuk benne, aki, miután egy földönkívüli felnyitja a sisakját, egy gyémántokkal kirakott koponyát talál, majd Bowie-t látjuk mint prédikátort, aki arról beszél, hogy mennyi szerepet játszott, és mi lehet ezeken túl.

Gimesy kitért arra, hogy Bowie Lazarus klipje 2016. január 7-én jelent meg, a Blackstar album a művész hatvankilencedik születésnapján, január 8-án jelent meg, két nappal azelőtt, hogy elhunyt. A kutató szerint érdemes megjegyezni, hogy Bowie a lemezen hallható I Can’t Give Everything Away című száma is búcsúnak tekinthető, melyben mintha már egy másik, életen túli világból szólna a hallgatóhoz: Ebben Bowie arról énekel, hogy mindent nem árulhat el, ő egy másik szférában folytatja, mindezt immár maszkok nélkül.