A képzésekre sem tudják elengedni a munkatársakat, súlyos szakemberhiány bénítja meg a gyermekvédelmet

Kritikus a képzések és a továbbképzések helyzete, az intézmények visszajelzése alapján „a probléma nem most keletkezett”, de „felsővezetői szinten dőlt el, hogy a főigazgató asszony mit továbbított az államtitkárság felé, milyen formában, de biztos vagyok benne, hogy történtek jelzések.” Többek között ezt mondta a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) személyügyi főosztályának vezetője a Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság egyik ülésén. Fockter Judit, aki az előző kormány idején is betöltötte ezt a pozíciót, arról beszélt, hogy jogszabály szerint a gyermekvédelmi intézmények vezetőinek, mint munkáltatóknak, a dolgozók számára kötelező képzési tervet készíteniük. A Nemzeti Szociálpolitikai Intézet által meghirdetett kötelező programok közül lehet választani, de az SZGYF akkreditáltatott választható szakmai képzéseket. Csakhogy az ezeken való részvétel „nagy kihívás elé állította és állítja ma is a létszámhiánnyal küzdő intézményeket”, gyakran „a szolgálatok biztosítása csak úgy oldható meg, ha nem jelenik meg a szakember a képzésen”.

Elmondta azt is, hogy négy akkreditált képzésük van, például az agressziókezelésről, a szökésprevencióról, a droghasználat megelőzéséről, kezeléséről. „2022-ben, amikor indult, 285 fő vett részt országosan az akkreditált képzéseken, az agressziókezelési képzésükre hétszeres volt a túljelentkezés.” Arra a bizottsági kérdésre, hogy ebben az esetben miért nem hirdettek pótnapokat vagy online kurzusokat, azt válaszolta: „Az SZGYF dolgozói tartották a képzéseket,… de „nem volt egy kialakult csapat, amelyik képzett volna. Egy kollégáról tudok, hogy ő szervezi.”

Nagy szükség lenne szupervízióra, mentálhigiénés és pszichológiai támogatásra is, de a létszámhiány és az ehhez tartozó költségek miatt a munkáltatók és a gyerekközpontok ezekre sem tudják elengedni a munkatársakat – számolt be a főosztályvezető.

A túlterheltség miatt nincs idő a fejlődésre

A vezetők és a dolgozók részéről is hatalmas a szakmai igény a fejlődésre, különösen a traumatudatos és konfliktuskezelési felkészítésre, de a rendszerszintű problémák ezt teljesen ellehetetlenítik. A meglévő dolgozók a végtelenségig túlterheltek – mondta a főosztályvezető, a tartósan távol lévőket helyettesítik, illetve az üres álláshelyeken is ők teljesítenek. Rengeteg a túlmunka, emiatt a munkatársaknak nincs is szabadidejük és energiájuk képzésekre járni, az pedig csökkenti a motivációt, ha a szabadidő rovására történik a tanulás. A kötelező pontszerzésen felüli, valós szakmai támogatást nyújtó képzések legnagyobb gátja a teljes forráshiány az intézmények költségvetésében, erre egyáltalán nincs elkülönített forrás vagy szabad keret.

„Az OGYSZ-nél látszik, hogy a gyermekvédelem iránt érzéketlen második vonal ugyanott van”

Beszámolt arról is, hogy a 36 intézményben országos átlagban 16 százalék az üres álláshelyek aránya, 57 üres pszichológus- és pszichológiai tanácsadó-státusz hiányzik. Vannak megyék, ahol hónapok óta nincs jelentkező, így „kényszerű” megbízási szerződésekkel tudják részben lefedni a feladatot. Hasonló a helyzet a fejlesztőpedagógusok, gyógypedagógusok, logopédusok terén is. „Hiányuk miatt a gyermekek törvényben előírt fejlesztése is sérül.” Gyermekfelügyelők és a gyermekvédelmi asszisztensek is hiányoznak, szinte minden intézménynél 10–30 közötti üres státusz van.

Ez azonnali ellátási veszélyt jelent és csoportbezáráshoz vezet, nyáron Békés megyében kényszerültek ilyen megoldásra. Már az irodai, HR, gazdasági és fizikai státuszokat is nehéz betölteni – tette hozzá.  A kiválasztási folyamatban gyakran alkalmatlan jelentkezőkből kell kiválasztani azt, akit a „legjobbnak gondolnak a feladatra”.

Magukra vannak hagyva a szakemberek

A jelöltek 10 százaléka nem felel meg a kötelező pszichológiai alkalmassági vizsgálaton, a behívott jelentkezők egyharmada a személyes interjúra el sem megy, vagy miután a sikeres eljáráson már átesett, közvetlenül a munkába állás napja előtt jelzi, hogy mégsem kezdi meg a munkát. De aki elkezd dolgozni, annak sem biztató a jövője, az új belépők rövid időn belül egyedül találják magukat a műszakokban, akár egyszemélyes éjszakai műszakokban, tíz belépőből öt-hét már próbaidő alatt kilép.

A legsúlyosabb magatartás-problémás vagy speciális ellátási szükségletű kamaszok között az új dolgozók fizikailag és mentálisan is folyamatosan veszélyeztetve érzik magukat, ami megriasztja és távozásra készteti őket. A folyamatos és kiszámíthatatlan műszakrend hatása is hasonló, a 12 vagy 24 órás folyamatos munka, a kötelező éjszakázás, hétvégézés gyorsan kimeríti a dolgozókat, amit a sok túlóra és helyettesítés csak fokoz. Közben nincs rendszerszintű szupervízió vagy mentális támogatás, ami segítene feldolgozni a napi stresszt, így a dolgozók magukra maradnak a problémáikkal. Hozzátette: a felelősségteljes és rendkívül megterhelő munkáért kínált ágazati bérszint egyáltalán nem versenyképes.

Jóvátételi alap segítheti a gyermekvédelmi rendszer áldozatait

Az ülésen megkérdezték a főosztályvezetőt, az SZGYF-ben miként beszélték meg a problémákat, és ki továbbította azokat a minisztérium felé. Erre többek között azt válaszolta, az értekezletek nem korlátozódtak „ilyen kisebb témákra”, hanem általános témákat beszéltek meg. „Voltak értekezletek, csak nem volt ennyire így megszabva, hogy mindenki mindent hallott. Nem hallott mindenki mindent, és ezért is van kevés információm ezekről a kérdésekről.” Arra a kérdésre, hogy miért nem beszéltek a problémákról a sajtónak azt mondta: „nekünk az összes sajtóközleményünket be kellett küldeni a Gondoskodáspolitikai Államtitkárságra, ahol ők engedélyeztették, és nem tudom a menetét, hogy kivel azt, hogy milyen sajtóközleményt adhatunk ki és mit nem. Az SZGYF saját hatáskörben nem adhatott ki sajtóközleményeket.”