Majtényi László: A legnagyobb tragédiának azt tartom, hogy ezek az alkotmánybírák most átállnak a Tisza oldalára

Alkotmányos forradalom

Nyár elején ön is csatlakozott azon jogászokhoz, akik sürgették a NER-hez kötődő közjogi vezetők távozását. A folyamat elindult; elégedett az eddig történtekkel?

Erre két válasz van; közügyekben aktív állampolgárként persze nem vagyok elégedett. Aki ugyanis igazi rendszerváltást akart, és úgy gondolja, hogy április 12-én forradalom történt, amely a közjogi változtatásokban is jelentős legitimációs tényező, annak nincs az a tempó, amellyel elégedett lehetne. Ez az állampolgári attitűd.

Tehát rendszerváltásnak és forradalomnak tartja április 12-ét?

Igen, sajátos forradalomnak. Nem olyan típusúnak, amely barikádokon győz. De ha az április 12-i éjszakai, országos örömünnepre gondol, akkor a jogállami forradalom kifejezés, amit én 1989–90-re mindig is használtam, erre – amit a magam részéről generációs forradalomnak nevezek – is érvényes lehet. De erről a forradalom utókora dönt. A magyar történelem a hasonló békés forradalmi átalakulásokban kifejezetten gazdag: ilyen volt 1848. március 15-e, de az 1956-os forradalom is addig, amíg a hatalom nem nyúlt a fegyverekhez. A 48-as forradalom teljesen alkotmányos volt, Batthyány Lajost az uralkodó nevezte ki miniszterelnöknek, s az alkotmányos útról nem a forradalom lépett le, hanem a Habsburg-kamarilla, amikor Jellasics bánt ráküldte a magyarokra. Még a sztálinista kvázialkotmányosság értelmében is alkotmányos forradalom volt ’56, hiszen vezetője Nagy Imre jogszerű miniszterelnök volt. Nem beszélve 1989–90-ről, amely teljesen békésen zajlott, az állampárt tárgyalásos formában átadta a hatalmat. Ha azt nézzük, milyen nemzetközi minták vannak az ilyen átalakulásokra, és milyen nehézségei vannak az ezt követő elszámoltatásnak, személyi változtatásoknak, büntetőeljárásoknak, akkor kevésbé lehetünk elégedetlenek.

Még a folyamat elején tartunk…

Lehet morogni, hogy csak a kis halak kerülnek horogra, még nem a legnagyobb ügyeket vizsgálják – de ez is tipikus. Az Egyesült Államok legnagyobb maffiavezérét, Al Caponét is sima adócsalási ügyben ítélték el. A türelmetlenséget értem, érzelmileg osztom is, de racionálisan nem kifogásolható a folyamat üteme.

 

A közjogi vezetők menesztése

 

Már a választások előtt megjelent az az elvárás, hogy a közjogi vezetőket egy csomagban, egyetlen alkotmánymódosítással vagy országgyűlési döntéssel kellene elküldeni.

Én is ennek voltam a híve. Míg az első kérdése kapcsán nem fogalmaztam meg kritikát, itt határozott ellenvéleményt kell mondanom. Ezek a közjogi vezetők nem csak a korrupcióért felelősek, de a szabadságjogokkal történt egészen durva visszaélésekért, az alkotmányosság teljes figyelmen kívül hagyásáért – az én megfogalmazásomban: egy zsarnoki rendszer kiépítéséért. A diktatúrát megkülönböztetem a zsarnoki rendszertől; az előző nyílt fizikai elnyomást és az erőszak rendszerszintű alkalmazását jelenti, ami nem volt jellemző az elmúlt 16 évre. A kérdésre visszatérve: szakmailag és politikailag is jobb lett volna egy csomagban meneszteni ezeket a vezetőket. Egy forradalomnak mindig radikálisnak kell lennie. A forradalmak egyik abszolút jellemzője, amit Kis János úgy fogalmazott meg, hogy „jóhiszemű eljárás”, amihez más szavakkal hozzátenném az „őszinte beszédet”. A Tisza részéről nem volt minden beszéd őszinte, és nem volt minden eljárás jóhiszemű. Felfoghatatlan például, hogy az Alkotmánybíróságnak (AB) miért nem egy az egyben rakták ki szűrét. Nemzetközileg teljesen bevett gyakorlat, hogy vannak korhatárok bizonyos állami funkciók betöltésénél, vagyis teljesen észszerű, hogy valaki 70 éves koráig lehessen alkotmánybíró…

 

 

Ahogy 2011 előtt nálunk is ez volt a gyakorlat…

De a Tisza részéről a 70 éves korhatár bevezetése nem volt őszinte és jóindulatú megnyilvánulás, és felemás eredményre vezetett. Alkotmánybíró maradt például Kozma Ákos, aki korábban ombudsman volt, és kifejezetten csúfot űzött az ombudsman intézményéből – ami nekem szívügyem. Csak egyetlen, nagyon pregnáns példát említek: Kozma rendszeresen elcsámborgott a börtönökbe és az állami gondozott gyermekeket nevelő intézményekbe, ahol vigyázzban, sorban álltak a gyerekek, miközben ő slim fit öltönyében virított és jattolt a smasszerekkel. De nem egyedül rá gondolok. Vannak néhányan az eddigi AB-tagok között is, így Hörcherné Marosi Ildikó vagy Schanda Balázs, akik szakmailag alkalmasak lennének; mégis, ők mindannyian egyetemes felelősséget viselnek a magyar alkotmányosság felszámolásáért, így azonnal útilaput kellett volna kötni a talpukra.

Az említett jogászi levél úgy fogalmaz: nem lenne kívánatos, ha „trükkös” megoldásokkal távolítanák el ezeket a vezetőket. Az AB esetében a korhatár bevezetését trükkös megoldás volt?

Trükkös, rosszízű és nagyon gyenge hatékonyságú, hiszen ma is többségben vannak az Ab-n azok a bírák, akik a hitvány működésért felelősséggel tartoznak. A legnagyobb tragédiának azt tartom, aminek számos jele van, hogy ezek az emberek most készséggel átállnak a Tisza oldalára. Pedig az AB-nek épp az a feladata, hogy a mindenkori hatalommal szemben alkotmányos ellensúlyt képviseljen. Még a legkiválóbb kormány intézkedései között is akadhatnak alkotmánysértő lépések. Ha az AB lefekszik a hatalomnak, az rosszabb annál is, mintha úton-útfélen akadályokat görgetne elé. Én nem tartottam attól, amitől egyébként sokan féltek, hogy a régi AB-tagok akadályozzák majd az új kormány működését, sokkal veszélyesebbnek tartom azt, hogy esetleg kiszolgálják az új rendszert is. Hogy egy másik szívügyemet említsem: Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke bármely hatalmat bármikor készségesen kiszolgál. Miközben a Tiszának és magának Magyar Péternek is elszámolni valója lenne vele, hiszen például az ún. Tisza-applikáció ügyében is az előző hatalom kiszolgálójaként járt el. Meg is ígérték a kipenderítését, de mintha elfelejtették volna. Vagy ott van a mai ombudsman, Juhász Imre, aki 12 évig volt AB-tag, és ombudsmani ügyekben is komoly személyes felelőssége van, mégis, Magyar Péter soha egyetlen szóval nem említette, hogy távoznia kellene. Pedig az ombudsmani intézményrendszerből az ENSZ szakosított intézménye által megerősítetten ő és elődei függetlenségét vesztett romhalmazt csináltak, ezért abszolút alkotmányos indokai lennének az intézményi megújításnak. Nem hiszem, hogy az EU nem tolerált volna el egy olyan alkotmányos reformot, amely az AB eredeti hatásköreit az alkotmányellenes alkotmánymódosítás vizsgálatával kiegészítve visszaállítja és újraszervezi. Indokolt lenne az ombudsmanok hatáskörét, hivatalait is – kiegészítve a gyerekjogi biztos hivatalával – újraalakítani.

Az AB éléről menesztett Polt Péter milyen eséllyel fordul jogorvoslatért az európai intézményekhez? Ő Baka András példájára is hivatkozik, akit 2011-ben mandátuma közben távolítottak el a Kúriára átnevezett Legfelsőbb Bíróság éléről.

Bár Poltot a szerintem hibás 70 éves szabály alapján távolították el, nem tartom valószínűnek, hogy a hivatalba visszahelyezésére vonatkozó igénye sikeres lenne.

 

A személyek is számítanak

 

Ha a 17. alaptörvény-módosítással nem is, az újonnan megválasztott AB-tagokkal elégedett?

Itt is két megközelítés van: ha a leváltott tagokkal vetem össze őket, ég és föld a különbség. A távozóknál jobbak az újak. Hende Csabát összehasonlítani Sonnevend Pállal, olyan mintha a homokozóbeli dombot vetném össze a Kékessel. Nem ismerem mindegyiküket, de azért legalább egy nevet mondanék: felkészültsége, alapjogi elkötelezettsége alapján Tóth Gábor Attilának mindenképpen helye lehetne az AB-n. Vele óvni lehetne a Sólyom-bíróság emberi jogi aktivista hagyományát. Nem voltam boldog Ligeti Miklós jelölésétől sem, akit nagyon sokra tartok a korrupcióellenes tevékenysége miatt, de Ligetire senki nem gondolt alkotmánybírójelöltként.

 

 

Ligeti így nem lesz gátja a Tisza esetleges korrupciójának…

Ma a Tisza nem korrupt, de Magyarországon (máshol se nagyon) soha nem volt korrupciómentes kormányzat. Mostantól a Fidesz züllött hagyatékának feltárásában nem lesz feladata. Természetesen nem állítom, hogy szándékosan be akarták tapasztani a száját, de a demokrácia ügyét máshol hatékonyabban képviselhette volna. Ligetit NVVH elnökként vagy legfőbb ügyészként inkább el tudtam volna képzelni. Bár voltak egyéb furcsaságok, az új hatalom irányába helyezkedő Péterfalvi a közelmúltban kitüntette őt az információszabadság napján. Ligeti, meglepetésemre, ezt elfogadta, és köszönőbeszédében azt mondta, hogy Péterfalvival együttműködve, egymástól kölcsönösen tanulva végezték a munkájukat. Csak törölgettem a szemem, hogy jól látok-e, amikor ezt olvastam.

A legfőbb ügyész, Nagy Gábor Bálint volt az egyetlen a közjogi vezetők közül, aki önként távozott, bár lemondása vélhetően az ún. aranykonvoj-ügy miatt történt. Baka András parlamenti beszédéből az is kiderült, hogy az ügyészségen rendkívül súlyos problémák vannak. Ön szerint az ügyészségen belülről kellene utódot találni, ahogy az államfő gondolja, vagy kívülről?

Nagyon sokan bírálták Bakát, hogy rossz jelöltet választott, de én ezt másként látom. Egyfelől, alkalmasnak tartom őt az államfői posztra. 2010 utáni szerepe miatt Baka András az egyik lehetséges legjobb választás volt. Látszik, hogy nem a kormányzat kiszolgálójaként dolgozik majd, amit én nagyon nagyra értékelek. Nem mintha bármi bajom lenne a Tiszával, sőt. Ha a rendszerváltás utáni legfőbb ügyészeket nézzük, kiemelkedőnek Györgyi Kálmánt tartom, aki az egyetemi katedráról érkezett a pártállami ügyészségre, és egy pillanat alatt átfordította azt jogállami működésbe. Tehát jó érvek szólnak amellett, hogy az ügyészségen belülről kell jelöltet keresni, de talán még jobban lehet érvelni egy rátermett, kívülről jött büntetőjogász mellett.

És hogyan látja az ügyészség helyét az alkotmányos rendszerben: jó-e a mai abszolút független szervezet, ami Európában is példátlan, vagy az ügyészségnek inkább a kormány alá rendelten kellene működnie?

Az ügyészség jogállásában van egy fikció. Úgy néz ki, mintha egy önálló hatalmi ág lenne, de valójában politikai értelemben a legfőbb támasza volt a Fidesz önkényének. A bíróságokat ugyanis nem sikerült soha teljesen pacifikálni, miközben az ügyészség az első füttyszóra mozdult. A legjobb megoldás szerintem az lenne, ha az európai fősodorhoz hasonlóan a legfőbb ügyész az igazságügyi miniszter egyik helyettese lenne, de közben meg kellene teremteni a valódi ügyészi függetlenséget. Az eljáró ügyészek, ügyészségi vezetők dönthetnének szakmai alapon, miközben lehetne őket utasítani, de kizárólag nyilvánosan, jogi indokkal, írásban, s nem telefonon. A kormányzati büntetőpolitikának lehetne ugyan ráhatása az ügyészségre, de nem a konkrét ügyekre. A mai, kamu hatalmi ági funkciót semmiképpen nem tartanám fönn.

 

Baka András nem az új hatalom kiszolgálója

 

Az új köztársasági elnök, Baka András személyével elégedettnek tűnik.

Mindenesetre bizakodom, bár senkiről nem tudjuk, mit fog csinálni. Örültem a kiválasztásának, és az eddigi tevékenysége is rendben van. Jó beszédeket mondott például. Nem bliccel, nem utánoz senkit; nem akar második Göncz Árpád vagy Sólyom László lenni, megy a maga feje után. Önállóan jelöl. És egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy ideiglenes, átmeneti elnök, aki az új alkotmány hatálybalépéséig tölti be hivatalát. Egy ilyen feladatot ugyanis életre-halálra kell csinálni, különösen egy olyan időszakban, amikor a poszt fontossága kiemelkedő. Baka nem az új hatalom kiszolgálója.

 

 

Ezt bizonyítja, hogy a Tisza ellenkezése ellenére fenntartotta jelölését a legfőbb ügyészi posztra, illetve az is, hogy jelezte, kifogásai vannak az alkotmánybírósági törvény módosításával, amit ennek ellenére aláírt. Azóta már vétózott is: az egészségügyi törvényt visszaküldte a parlamentnek.

Boldog vagyok, hogy a Tisza és Magyar Péter megmentett az önkénytől, a Fidesz – győzelme esetén – Belarusz 2.0-t csinált volna az országból. De most új helyzet van, és ebben az új helyzetben egy demokrata és az alkotmányosságnak elkötelezett ember nem hagyhatja szó nélkül a hatalom bármely tévedését. Messzemenőkig egyetértek azokkal (pl. Helsinki Bizottság) akik kifogásolták az Alaptörvény-módosításokat, az új AB-tagok korábbihoz hasonló, egypárti jelölését. Szerintem rossz médiatörvényt fogadott el a Tisza, amely nem írta felül az 1996-os szabályozási logikát. E logika a mindenkori kormánypárt és az ellenzék között osztja fel a média irányítását, ami korrupt és rossz működéshez vezetett – én csak tudom, emiatt mondtam le az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elnöki tisztségéről. Alapvetően szakmai irányítás alá kellett volna helyezni a médiahatóságot, hiszen lesz például egy Sajtóalap, amelyből az olyan orgánumokat támogatják majd, mint az öné. De ha ezek az orgánumok jól végzik a munkájukat, rendszeresen borsot törnek majd az új kormányzat orra alá…

És akkor miért is támogassa őket egy pártdelegált?

Igen. Ugyanakkor a szörnyű médiatörvényhez képest a médiatanácsba, illetve a közszolgálati testületbe a Tisza által delegáltak jó szakemberek, akikről nem feltételezem, hogy az őket jelölő párt óhajait teljesítenék.

Baka Andrással egy új elnöki szerepfelfogás körvonalazódik. Szükség van-e egyáltalán ilyen szerepfelfogásra a magyar közjogi rendszerben? Hiszen egy gyenge köztársasági elnökről van szó, alig vannak önálló jogosítványai; megvétózhatja a jogszabályokat, felszólalhat, törvényt kezdeményezhet, de ezeken kívül nincsenek igazán jogkörei.

Igen, a köztársasági elnök királypótlék is. De, és ezt példák mutatják, eszköztelensége közkeletű tévedés. Fatális tévedésnek tartom például, hogy az államfő hatalmát kiterjesztenék, ha nem a parlament, hanem közvetlenül a nép választaná meg. Előnye van annak is, ha a parlament választja, és szólnak érvek a közvetlen választás mellett is. Bár az utóbbinak ellentmond, hogy az általam legjobb elnököknek tartott Gönczöt és Sólyomot a nép szerintem nem választotta volna meg. Ilyenkor a jólfésült filmszínészek kerülhetnek előtérbe, de vannak olyan jó példák is, mint a szlovák Zuzana Čaputová. Az elnöki hatáskörök kiterjesztését a legélesebben ellenzem, ezt a kérdést a rendszerváltó magyar alkotmányosság jól kezelte. Épp azokban az országokban van probléma, ahol a köztársasági elnök és a miniszterelnök a végrehajtó hatalomért vetélkedik. De az sem igaz, hogy az elnök egy fölösleges, díszítő funkció, aki aláírja az eléje tett papírokat. Göncz nagyon jól megtalálta az elnöki szerepét, és Sólyom – bár sokkal jelentékenyebb művet alkotott AB-elnökként – államfői működését is alapvetően pozitívnak tartom. Ennek a kulcsa pedig az, ami éppen nem kíván további hatásköröket, hogy a magyar közjogi rendszerben a köztársasági elnök morális autoritás. A politika piszkos ügyei fölött álló morális autoritásra óriási szükség van – ezt tudta Göncz és Sólyom is, és nagyon bízom abban, hogy Baka is tudja. Említette, hogy az államfő törvényt is kezdeményezhet, amit a parlamentnek nem kell elfogadnia, de ha az elnök beterjesztene például egy új választási és pártfinanszírozási törvényt, arra elég nehéz lenne azt mondani a többségnek, hogy ez nekünk nem kell. De akár a gyerekvédelemben vagy a közoktatásban is élhetne ezzel a jogkörrel. Legalább ilyen fontosnak tartom a korlátlan parlamenti beszéd lehetőségét: az államfő morális tekintélye ebben a szerepkörben is megnyilvánulhat. Ne szóljuk le az elnök jelenlegi hatalmi jogköreit, amelyek különösen válsághelyzetek idején nagyon jelentősek lehetnek.

 

Alkotmányozás a nép színe előtt

 

Mit tart a miniszterelnöki, illetve a képviselői mandátum időbeli korlátozásáról, amit a Tisza a közelmúltban fogadott el, amire végképp nincsenek nemzetközi példák?

Egyrészt megtárgyalhatónak tartok egy olyan logikát, hogy ne büdösödjenek oda a bársonyszékbe se a kormányfők, se a képviselők. És nagyon helytelenítem például, hogy egy ombudsmant újra lehet választani, hiszen ilyenkor ciklusa végén gyakran a kormányhoz dörgölőzik. Másrészt, mindenképpen kell új alkotmány, amely egyrészt eredeti, azaz eloldozza magát az 1949. évi sztálinistától, másrészt helyreállító, azaz – ideértve az első alkotmánybíróságot – a jogállami forradalom alkotmányos művének folytatója. De pillanatnyilag csak alkotmányos tűzoltásra lenne szükség. Például a Fidesz 15. alaptörvény-módosítása a gyermekek jogaira hivatkozva kiiktatta az emberi méltóságot a korlátozhatatlan alapjogok közül. Ennek reparáláshoz képest a ciklusok korlátozása nem tartozik a sürgős alkotmányos feladatok közé. Nem is tartom szerencsésnek, inkább populista lépésnek nevezném, amely, bár ez nem ügydöntő, idegen a magyar hagyományoktól is. Volt olyan magyar országgyűlési képviselő, Madarász József, aki a 100. születésnapján is képviselő volt, és több mint ötven évig ült a T. Házban.

 

 

Ezeket a kéréseket egy új alkotmány tisztázhatná majd. Vannak is ígéretek a Tisza részéről, hogy ez még ebben a ciklusban megtörténik. És megfogalmazódott a nép részvételének igénye is, Fleck Zoltán például deliberatív, részvételi demokráciáról beszél.

Az én eszményem nem a népi, nem a civil, hanem a nép színe előtt zajló alkotmányozás. Ugyanakkor akadnak fontos kérdések, amelyek a közösségi megnyilvánulást különösen igényelhetik. Ilyen szimbolikus kérdés a köztársasági államforma. Továbbá ilyen lehet a helyi közigazgatás, az önkormányzatiság átalakítása, illetve az elnökválasztás módja. Nekem még az is tetszene, ha a Párizsi Alapelveknek megfelelően szakértők által nyilvános eljárásban kiválasztott és a népet képviselő ombudsman-jelöltekről elektronikus népszavazást is tartanánk. Egy amerikai alkotmányjogász, Bruce Ackerman nevéhez fűződik az az elképzelés, hogy a társadalomnak vannak kegyelmi pillanatai, ún. alkotmányos ablakok, amikor képes olyan alkotmányt elfogadni, amely valódi támogatottságot élvez – nem az egyik vagy a másik oldal alkotmánya lesz, hanem az egész társadalomé. Magyarországnak soha nem volt olyan alkotmánya, amelynek előkészítésébe bevonták volna a népet, és amelyet népszavazáson is megerősítettek meg. Most nyitva van az alkotmányos ablak, és ezt az alkalmat nem szabad elszalasztani. Az idő nem az alkotmányozásnak dolgozik. Noha ennek is vannak érvényességi kockázatai, helyeslem, hogy az új alkotmányt népszavazás erősítse meg, de a szöveget nem a nép írja. Olyan köztársasági alkotmányra van szükségünk, amely végleges, azaz alkotmányos korszakot nyit meg, békét hoz.