Szavazás Kubáról és az új világrendről

Jelentős szavazásra kerül sor október végén New Yorkban. Az ENSZ tagállamai október 28-án, szerdán döntenek az Egyesült Államok Kuba elleni szankcióinak elítéléséről. A világszervezetben jelenleg képviselt 193 ország 1992 óta nyilvánít évente véleményt a washingtoni külpolitika sokak által bírált intézkedéséről. Ahogyan korábban, úgy a legutóbbi öt alkalommal is a tagállamok elsöprő többsége, általában 165 és 184 ország között szavazott a határozati javaslat mellett. Ebben felszólítják az összes államot, hogy tartózkodjanak a Kuba elleni gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargó alkalmazásától.

Vannak, akik szerint az ENSZ annyira sokat veszített korábbi befolyásából, hogy már nincs hatással a világpolitika történéseire. Mások nem ennyire kritikusak a világszervezettel. Ők úgy látják, hogy a tagállamok támogatását élvező határozatok, bár nem kötelező érvényűek, de a többség demonstrálásával képesek jelezni folyamatokat és érzékeltetni aktuálisan zajló változásokat. Pontosan ez várható a Kubát érintő szavazás nyomán.

64 éves lett az amerikai embargó

A nagyjából Magyarországgal azonos méretű karibi szigetországot 1962 óta megszakítás nélkül próbálja megtörni a világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalma. A gazdasági és politikai blokád 64 éve alatt persze alapjaiban változott meg a világ, de az amerikai gazdasági blokád lényegében változatlan maradt.

Barack Obama elnöksége idején elindult a két állam óvatos közeledése, és valamelyest enyhült a szigetországra nehezedő nyomás. Ez azonban csak átmeneti fellélegzést engedett a szigetországnak, amelyik régóta nem jelent tényleges fenyegetést az Egyesült Államokra sem katonai, sem ideológiai vonatkozásban. Donald Trump ellenek ellenére már az első elnöki ciklusa alatt visszafordította az elődje által indított enyhülési folyamatot.

Kuba mostanra olyan nehéz helyzetbe kényszerült, hogy a mindennap túléléséért küzd. Évtizedeken keresztül a nagy nemzetközi szállodaláncok fejlesztéseiből, a leginkább spanyol és kanadai idegenforgalmi befektetésekből, a cukor és dohányipari termékek eladásából származó bevételek adtak minimális mozgásteret az ország vezetésének. Az amerikai nyomásnak engedve mostanra távoztak a szállodaláncok, a befektetők nem akarták kitenni magukat a másodlagos szankcióknak. Ma már ott tart Kuba, hogy a kereskedelmi szállítmányok után a humanitárius és egyéb segélyszállítmányok sem jutnak el Havannába.

2026. június 9. A Vedado negyedben található, turisták által látogatott hely szinte üresnek tűnik a Havannába érkező látogatók hiánya miatt. (Fotó: PORCIUNCULA / AFP)

A helyzetet ismerő szakértők szerint katasztrofálisak az állapotok az ország mindennapi létezéséhez elengedhetetlen energetikai infrastruktúrában. Villamos áram csak naponta néhány órában jut el a fogyasztókhoz, általánossá vált a gyógyszerhiány, a gyógyászati eszközök utánpótlása nélkül esetlegessé vált a kórházak működése. Az eleve szegényes élelmiszerellátás egyre megoldhatatlanabb nehézségekkel szembesíti a lakosságot. A merészebben fogalmazók olyan humanitárius katasztrófától tartanak, amin nem lesz képes enyhíteni sem a latin amerikai szolidaritás, sem a ritka európai és kínai támogatás.

Orbánnak egyszerűbb volt

Ilyen körülmények között minden eddiginél többet jelenthet az ENSZ tagállamainak a gazdasági szankciókat elítélő kiállása. Ezen belül is kiemelkedően fontos lesz az, hogy miként szavaznak az Európai Unió országai. Az EU tagállamok hagyományosan a Kubát sújtó amerikai szankciók ellen szavaznak. Így tett Magyarország is egészen 2025-ig. Egy évvel ezelőtt Orbán Viktor úgy gondolta, hogy ebben is szembe fordulva az európai egységgel Washington mellé áll.

A Tisza-kormány az ENSZ szavazást megelőzően még nem ismertette álláspontját.

A világpolitikai elemzők körében többen arra hívják fel a figyelmet, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának két állandó tagja tesz a legtöbbet a második világháború óta fennálló világrend lebontásáért. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy az a diplomáciai gyakorlat, amit az Egyesült Államok folytat Kuba ellen, mostanra mindennapossá vált Donald Trump világpolitikai mozgásában. A nemzetközi jogrend és a szerződéses kötelezettségek betartása nem jelent gátat az amerikai és az orosz elnöknek birodalmi céljaik eléréseben. A Fehér Ház lakója a Monroe-doktrína újraélesztésével, továbbá Grönland, Mexikó és Kanada megfenyegetésével csak kiterjesztette a világra a Kubával szembeni gyakorlatát.

Ezért vélik sokan úgy, hogy a Kubáról szóló szavazás az ENSZ-ben nemcsak a szigetországra kivetett szankciókról, hanem az új világrendről is véleményt mond.