Benjamin Netanjahuról szóló népszavazássá vált az izraeli választás

Helyi idő szerint reggel 7 órakor megkezdődött a szavazás az izraeli választókörzetekben. Az urnák 20 órakor zárnak, miután közzéteszik az exit poll eredményeket, amelyek az előzetes közvélemény-kutatások alapján nem valószínű, hogy tudnak meglepetéssel szolgálni.

A 2023. október 7- terrortámadás óta ez az első kneszet választás Izraelben, ami az országban uralkodó közhangulat alapján több mint egy parlamenti választás. A mélyen megosztott országban a mai voksolás valóságos referendummá alakult át Izrael történelmének leghosszabb ideig – 19 éven át – regnáló miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu politikai jövőjéről.

Az izraeli választást világszerte kiemelt figyelem kíséri, mivel Netanjahu vezette szélsőjobbra és vallási fundamentalista pártokra támaszkodó kormánya példátlan helyzetbe sodorta az országot. Izrael sosem volt ennyire elszigetelt diplomáciailag, soha nem érte ennyi nemzetközi bírálat, mint Netanjahu mostani, hatodik kormányának idején. A gázai háború, az enklávéban uralkodó humanitárius válság, a ciszjordániai telepek bővítésével és a szélsőséges telepesek palesztin civilek elleni erőszakos támadásaival kapcsolatos növekvő nemzetközi bírálatok ellenére a Netanjahu-kormány semmit sem változtatott politikáján, egyre erőteljesebb elszigeteltségbe sodorja az országot és szélesíti az Izrael-ellenes szankciókat.

A miniszterelnök fejében megfordult a halasztás

Az is nemzetközi aggodalomra ad okot, hogy Netanjahu még a kampányhajrában is fokozta fenyegetéseit Iránnal szemben, kockáztatva a konfliktus további eszkalálódását, amelynek következményei messze túlmutatnak a Közel-Keleten. Médiaértesülések szerint azt is komolyan fontolgatta, hogy az izraeli hadsereg újabb támadást indítson Irán ellen, ami nyilván a választások elhalasztását eredményezte volna. Ehhez azonban nem kapta meg sem a Trump-adminisztráció, sem az izraeli hadsereg (IDF) támogatását.

A félidős amerikai választásokra készülő Donald Trump ekkora kockázatot nem vállalt be szövetségese miatt. Az amerikai elnök kissé vonakodva és megkésve, de végül nyilvánosan közzétette, hogy barátját, „Bibit” támogatja, majd a kampány véghajrájában ezt újra megerősítette. És bár kezdetben Trump kiemelkedő népszerűségnek örvendett Izraelben az ország támogatása és a Gázában, a Hamász által elhurcolt túszok kiszabadításában játszott szerepéért, mára imidzse jócskán megkopott a zsidó államban is, az ellenzéki szavazói térfélen Netanjahut többek között azért is bírálják, mert annyira alárendelte Izraelt Trump szeszélyeinek, hogy az már a szuverenitás feladását súrolja.

Fotó: Jewel Samad / POOL / AFP

A miniszterelnök iráni háborúval kapcsolatos tervei azonban az IDF vezetésél is „kiverték a biztosítékot”. példátlan konfliktust okozva a vezérkar és a politikai vezetés között. Vasárnap, a több százezres szombat esti Netanjahu elleni országos demonstrációk után több izraeli vezető lap biztos, belső információkra hivatkozva közölte, hogy a hadvezetés ellenzi, hogy Netanjahu a választás előtt támadó hadműveletet indítson Irán ellen. A vezérkar vitatta a katonai fellépés sürgősségét és attól tartott, hogy egy újabb összecsapás a parlamenti választást, akár annak elhalasztásához is vezethet. A kormányzat cáfolta ugyan a konfliktust, de az IDF-től kiszivárgó információk kétségtelenné tette annak létét. A választás reggelére pedig az is nyilvánosságra került, hogy amennyiben Netanjahu újra kormányalakítási megbízást kap a választások után Ejal Zamir vezérkari főnök esélye a poszton maradásra ,,nullához közelít”, annak ellenére, hogy nevezte ki a leváltott Harci Halevi utódaként.

Arabok nélkül nincs többség

Az újbóli kormányalakításra azonban nem sok esélye van Netanjahunak. A választási kampányt záró utolsó felmérések szerint a kormányalakításhoz szükséges 61 mandátumot sem a hivatalban lévő kormánykoalíció, sem a Benjamin Netanjahu leváltására készülő ellenzéki pártszövetség sem éri el. Bár egyelőre még sok a bizonytalanság a 3,25 százalékos bejutási küszöb határán mozgó néhány formáció miatt, az valószínűsíthető, hogy olyan eredményt nem tudnak elérni, amely feloldaná a körvonalazódó patthelyzetet. Mindhárom nagy izraeli tévécsatorna zárófelmérése 50-52 mandátumot prognosztizál Netanjahu pártjainak, a Gadi Eisenkot nevével fémjelzett ellenzéki blokk 52–56 képviselői helyre számíthat. Bár Eisenkot is elzárkózott attól, hogy valamely arab párttal közösen alakítson többségi kormányt, valószínűleg nem lesz más választása. Az arabok Izrael lakosságának több mint 21 százalékát adják, választási aktivitásuk fokozatosan nő, így a jövőben mindkét tábornak számolnia kell a kisebbségi közösség erejével. Az arab pártok részéről kizárható bármiféle együttműködés Netanjahuval és szélsőjobb illetve fundamentalista vallási szövetségeseivel, ők csakis az ellenzéki pártok potenciális koalíciós partnereiként jöhetnek szóba. A jelenlegi erőviszonyok alapján, vagy meghozza a történelmi döntést az izraeli demokratikus oldal – a választóik körében kétségtelenül jelen lévő fenntartások dacára-, vagy újabb előrehozott választást rendeznek, amely borítékolhatóan nem hoz más erőviszonyokat, Netanjahu kormányát viszont ügyvivő minőségében mindaddig hatalmon tartja, míg nem alakul új, teljes jogkörű kormány Izraelben.