Betonba fullad a Balaton, évekkel ezelőtt megálljt kellett volna parancsolni a NER ész nélküli építkezéseinek

A NER őrült tempójú és méretű beruházásai kapcsán évek óta közbeszéd tárgya a Balaton beépítettsége: szakemberek szerint a tópart már nemhogy a jelenleginél nagyobb terhelést nem bír el, de már esztendőkkel ezelőtt megálljt kellett volna parancsolni az esztelen építkezéseknek, amelyek nemcsak a települések élhetőségét, de a tó ökoszisztémáját is veszélyeztetik, rombolják. Erre mutat rá az SOS Balaton csoport napokban közzétett, a tókörüli települések beépítettségi arányait bemutató térképe – nagyjából a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet néhány éve elkészített hasonló projektjének friss verziója –, mely kikötők, mólók, utak, sétányok, épületek és a vasúti pálya figyelembevételével mutatja be, melyik településen, milyen arányú a partszakasz telítettsége.

Van, ahol száz százalékos a telítettség

A térkép tíz-, harminc- és százméteres határokat szab meg, a középső érték amúgy azt a távolságot mutatja, amelyen belül a hatályos jogszabályok alapján nem létesíthető új építmény. Mindezek alapján jól látható, mennyire zsúfolt a tópart: a cirka 200 kilométer 22,5 százalékán tíz méteren belül található valamilyen építmény – jellemzően kikötő vagy móló –, a 30 méteres sáv 46,1 százalékban beépített, míg a tómedertől száz méteren belül 78,6 százalékban akad valamilyen építmény. Ebből kiszámolható, hogy a tópart alig több, mint egyötöde beépítetlen, míg 30 százalékot a strandok és a kikötők – 18, illetve 12 százalék – tesznek ki belőle.

A száz méteren belüli beépítettséget nézve nyolc olyan település akad – Szántód, Balatonszárszó, Révfülöp, Balatonboglár, Kővágóörs, Balatonvilágos, Balatonfőkajár, Balatonudvari –, ahol száz százalékos a telítettség, vagyis a tópart minden egyes négyzetméterére jutott valamilyen építmény. Persze, nem mindegy, hogy lakóövezetről vagy közhasznú-közcélú ingatlanokról van-e szó, hiszen például Szántódon vagy Kővágóörsön jelentős területet foglalnak el a kikötők, és az északi parton sokkal közelebb fut a tóparthoz a vasútvonal is. Jobban árnyalja a képet, a parti sávban hány négyzetméterre jut egy nyaraló- vagy lakóépület: ez alapján Kővágóörs áll a legjobban, hiszen 5142 négyzetméterenként akad egy lakóingatlan, de Révfülöp sem olyan zsúfolt a parti sávban, mint amilyennek tűnik, hiszen 2898 kvadrátméter jut egy nyaralóra, míg ezzel szemben Balatonszárszón mindössze 946.

Ezt erősíti a 30 méteres távolságon belüli beépítettségi arány is, mely szerint a déli parton Szárszó 79 százalékkal az első, megelőzve Szántódot (78) és Boglárt (71). Az északi oldalon Tihanyé a kétes dicsőségű „győzelem” 67 százalékos aránnyal, Révfülöp (66) és Kővágóörs (64) előtt.

A beépítetlenségi rangsor élén az északi Aszófő áll, hiszen száz méteres parti sávja érintetlen, ám ez nem elsősorban a helyi szabályozásnak és a település bezárkózásának köszönhető, sokkal inkább, hogy a partja végig nádas. Ha a valóban „használt” tóparti területeket nézzük, akkor Balatonmáriafürdő a 76 százaléknyi, beépítetlen parti sávjával az első, megelőzve Szigligetet (74) és Balatonszentgyörgyöt (71). A várromjáról, illetve íróházáról országos ismertségű északi parti falu elsősorban szerencsés földrajzi adottságának, a szinte a Balatonig nyúló hegyoldalnak köszönheti viszonylag érintetlen tópartját, a másik két dobogós pedig a tó délnyugati medencéjében található, mely a legmesszebb esik a fővárostól, s így kevésbé frekventált helynek számított az elmúlt időszakig – a balatoni ingatlanárak elszabadulása óta azonban Máraifürdőre felfigyeltek a NER-es befektetők, s immár több apartmanházas beruházás is zajlik a 30 méteres sáv közvetlen határán.

Keszthely  a legkevésbé zsúfolt

A térkép alapján az is kiderül, hogy a délnyugati medence mellett a Badacsony és Tihany közötti apróbb települések tudtak dacolni valamennyire a parti nagyberuházásokkal, ezzel szemben Tihanytól Balatonboglárig elképesztő a beépítettség. A tópart három legnagyobb települése, Siófok, Balatonfüred és Keszthely közül egyértelműen utóbbi a legkevésbé túlzsúfolt, még úgy is, hogy az elmúlt évtizedben a NER-es vállalkozók rengeteg betont öntöttek a parti részeire: százméteres parti övezetének 46,2 százaléka beépített, s ennek nagy része régi szállodák, illetve a kikötő és a móló, míg 30 méteres sávban csak 26,2 percentnyi a beépítettség. Ugyanez Siófokon 65,6, Füreden pedig 53,7, vagyis a keszthelyi adat 2-2,5-szöröse, s Siófokon a 100 méteres sáv 98,2, Füreden pedig 85,8 százalékban beépített, míg az épületekre jutó négyzetméterarány az északi parti városban a negyede, Siófokon pedig tizede a keszthelyinek.

Lakhelye: Balaton – Nőtt a tóparti kistelepülések lélekszáma a járvány kitörése óta

Az elmúlt években lapunk is beszámolt – a legtöbb esetben elsőként – az esztelen tóparti beruházásokról (a teljesség igénye nélkül: a keszthelyi Zalatour-kemping beépítése, a csopaki apartmanházak, a hajdani Club Aliga új projektje, a balatonföldvári Nyugati-strandra épített kikötő, a máriafürdői szabadstrand szomszédságába épült betonmonstrum, a siófoki meteorológiai obszervatórium mellé felhúzott apartmanház, a kempingbeépítések), melyek ellen jellemzően csak a helyi civil szervezetek tiltakoztak. Néhány esetben – Club Aliga, földvári kikötő – sikerrel, ám a kormányzati hátszéllel, s nem ritkán komoly anyagi támogatással megvalósult, illetve kivitelezés alatt álló projektek újabb és újabb szögeket jelentettek-jelentenek a Balaton koporsójába.