Botokkal foglalják le a vízumkérelmi időpontokat, súlyos felárat fizetnek az Európába készülő törökök

Automatizált programokkal megszerzett időpontok és drága kiegészítő szolgáltatások nehezítik a schengeni vízumra váró török állampolgárok utazását. A hatóságok augusztus 11-én hat tartományban indítottak összehangolt akciót olyan közvetítőkkel szemben, amelyek a gyanú szerint tömegesen lefoglalták a szabad helyeket, majd magas díjakat kértek az ügyfelektől.

Az isztambuli főügyészség által koordinált nyomozásban 49 gyanúsított elfogását célozták az intézkedések. A csendőrség Isztambulban, Ankarában, Antalyában, Balıkesirben, Bursában és İzmirben összesen 63 címen tartott kutatást. A lefoglalt digitális eszközöket és iratokat vizsgálják; jogerős bírósági döntésről nem számoltak be.

A pénzügyi ellenőrzés a vizsgált vállalkozásokhoz kapcsolódó számlákon 2024 januárja és 2026 júliusa között több mint 2,84 milliárd török líra értékű tranzakciót azonosított. A hatóságok szerint több mint 41 ezer embertől összesen mintegy 918 millió lírát szedtek be. Az első összeg számlaforgalmat, a második az ügyfelektől beszedett pénzt jelöli; egyik sem azonos automatikusan a jogerősen megállapított kárral.

A kereslet nagyságát az uniós adatok is jelzik. Az Európai Bizottság összesítése szerint 2025-ben több mint 12 millió rövid tartózkodásra jogosító vízumkérelem érkezett az uniós és a schengeni társult országok konzulátusaira. Törökországban körülbelül 1,26 millió kérelmet adtak be; ennél többet csak Kínában.

A török közönséges útlevéllel utazóknak továbbra is vízumot kell kérniük. A schengeni engedély rövid, legfeljebb 90 napos tartózkodásra adhat lehetőséget bármely 180 napos időszakon belül, nem jelent általános letelepedési vagy munkavállalási jogot. A teljes vízummentességről szóló párbeszéd évek óta elhúzódik.

 

Magáncégek a konzuli ügyintézés kapujában

 

A konzuli ügyintézés jelentős részét magánvállalatok végzik. A világpiac legnagyobb szereplője a VFS Global, amelynek többségi tulajdonosa a Blackstone befektetési társaság. Mellette fontos szolgáltató az indiai BLS International és a TLScontact is. A cégek az államok megbízásából működtetik a foglalási felületeket, átveszik a kérelmeket, rögzítik a biometrikus adatokat, és továbbítják az iratokat a külképviseletekhez. A vízum megadásáról vagy elutasításáról azonban a konzuli hatóság dönt, nem a közvetítő.

A felnőttek szokásos schengeni vízumdíja 90 euró. Ehhez az ügyintézési csatornától függően külön szolgáltatási díj, majd választható kiegészítők ára társulhat. Az állami díjat, a hivatalos szolgáltató díját és a külső ügynök által kért összeget külön kell kezelni: nem minden felár jogellenes, de alapvető kérdés, hogy az ügyfél valóban szabadon dönthet-e a kiegészítőkről.

A Lighthouse Reports és nemzetközi médiapartnerei egyéves vizsgálata szerint a VFS Global üzleti modelljében egyre nagyobb szerepet kaptak az SMS-értesítések, a futáros kézbesítés, a dokumentumszkennelés és a prémium várók. A riportok azt állítják, hogy a papíron választható szolgáltatásokat egyes helyeken nyomásgyakorlással értékesítették, vagy az ügyfél beleegyezése nélkül adták a számlához. A kutatás több ország tapasztalatát dolgozta fel, ezért megállapításai nem mind törökországi esetekre vonatkoznak.

A pénzügyi beszámolókat elemző újságírók szerint a VFS éves üzemi eredménye 2017 és 2024 között a két időpont árfolyamán számolva mintegy 31 millió euróról 172 millió euróra nőtt. Ugyanebben az időszakban a kezelt kérelmek száma csupán 15 százalékkal emelkedett. A riporterek több mint kétezer, tizenhat országból származó, svéd vízumkérelmekhez kapcsolódó bizonylatot is megvizsgáltak: ebben a mintában a kiegészítők a szolgáltató bevételének körülbelül 30 százalékát adták.

A VFS visszautasította, hogy pénzügyi növekedése helytelen gyakorlatból származna. Közlése szerint zéró toleranciát alkalmaz a kényszerítő vagy megtévesztő értékesítéssel szemben, az extrák önkéntesek és átlátható árúak. Hangsúlyozta azt is, hogy ezek nem befolyásolják a vízumdöntést vagy a feldolgozás idejét. A vállalat szerint fejlődését a növekvő kereslet, a terjeszkedés, a felvásárlások és a hatékonyabb működés magyarázza. A hatóságok folyamatos ellenőrzésére és évi több mint tízezer auditra, illetve értékelésre is hivatkozott.

Az ügyféladatok kezelése is bírálatokat váltott ki. A tényfeltárásban feldolgozott belső ellenőrzések elégtelen adattörlést és titkosítatlan adathordozón továbbított biometrikus információkat is dokumentáltak. A VFS szerint az adatvédelem kiemelt szempont, működését rendszeres auditokkal ellenőrzik. Egyes kormányok bírságoltak vagy szolgáltatót váltottak, ám az újságírók szerint a visszatérő problémákat nem sikerült megszüntetni.

 

Botok és közvetítők foglalják el az időpontokat

 

Az időpontok feketepiacán külön szereplők is megjelentek. A botoknak nevezett automatizált programok a foglalási rendszereket figyelik, és az emberi ügyfélnél jóval gyorsabban csaphatnak le a megnyitott helyekre. A török nyomozás szerint a közvetítők tömeges foglalásaikkal megnehezítették, hogy az emberek közvetlenül kapjanak időpontot. Ezután szoftverhasználat, tanácsadás vagy ügyintézés címén kértek magas összegeket, olykor garantált időpontot vagy vízumot ígérve.

A nemzetközi vizsgálatban öt európai ország jelzett olyan eseteket, amikor botok vagy külső ügynökök foglalták le és értékesítették tovább az ingyenes időpontokat. Lettország 2023-as ellenőrzése Isztambulban azt találta, hogy a normál ügyintézéshez nem volt szabad hely, miközben fizetős prémiumlehetőség elérhető maradt. A VFS vitatta a „prémiumidőpont” megnevezést, és közölte: többrétegű védelmet, köztük egyszer használatos kódokat és automatikus programokat kiszűrő ellenőrzéseket alkalmaz a jogosulatlan hozzáférés megakadályozására.

A feltárt hibák nem bizonyítják, hogy a foglalási rendszereket szándékosan a visszaélések támogatására alakították ki. Az Európai Bizottság a tényfeltárásra reagálva átfogó vizsgálat előkészítését jelezte a kiszervezett vízumszolgáltatásokról, a rendszer kijátszását megelőző javaslatok kidolgozására.

Elutasítás esetén a vízumdíj főszabály szerint nem jár vissza: az eljárás lefolytatását, nem az engedély biztos megadását fedezi. A 2025-ös adatok alapján a törökországi kérelmek elutasítási aránya 14,6 százalék volt. A sok benyújtott igazolás sem jelent automatikus jóváhagyást, a döntést a konzuli hatóságok hozzák meg.

 

Könnyítettek a szabályokon, vízummentesség még nincs

 

Az unió 2025 júliusában kedvezőbb szabályokat fogadott el a Törökországban élő és ott kérelmező török állampolgárok egy része számára. A korábbi vízumokat szabályosan használó utazók fokozatosan hosszabb érvényességű, többszöri belépésre jogosító engedélyhez juthatnak: az egyéves vízumot megfelelő előzmények mellett három-, majd ötéves követheti. A könnyítés a bizottsági tájékoztatás szerint a teherautó-sofőrökre nem vonatkozik. Ez nem vízummentesség, de csökkentheti az ismétlődő kérelmek számát azoknál, akik jogosultak rá.

A teljes vízummentességhez külön politikai és jogi folyamat vezet. Az EU és Törökország vízumliberalizációs párbeszéde 2013-ban indult; ütemterve 72 feltételt sorol fel az okmánybiztonságtól a migráció kezelésén át az alapvető jogokig és a visszafogadásig. A 2016-os migrációs megállapodás felgyorsította a kérdés napirendre kerülését, de nem jelentett feltétel nélküli mentességet. A viták között a terrorellenes jogszabályok, az adatvédelem és az igazságügyi együttműködés is szerepel, ezért a patthelyzet nem írható le egyetlen elnöki döntés következményeként.

 

A török útlevelek között is lényeges különbségek vannak. A zöld borítójú okmány különleges útlevél, nem azonos a szürke szolgálati útlevéllel. Egyes jogosult tisztviselők és más, jogszabályban meghatározott csoportok tagjai ilyen dokumentummal rövid időre vízummentesen utazhatnak a schengeni térségbe. Ez nem az egész Európai Unióra szóló korlátlan belépési vagy tartózkodási jog. A jogosultságot nem pontos pusztán politikai lojalitáshoz kötött kiváltságként bemutatni, és a dokumentumtípusokat sem lehet felcserélni.

Nacho Sánchez Amor spanyol szocialista európai parlamenti képviselő Törökország állandó jelentéstevőjeként az uniós–török viszonyt és a csatlakozási folyamatot követi. A vízumokat azonban a tagállamok hatóságai adják ki, és a külső szolgáltatókat is ők ellenőrzik. A reform felelőssége ezért Ankarát és a megbízó európai államokat egyaránt érinti.

A török kérelmezők szempontjából a különböző szereplők felelőssége egyetlen tapasztalatban sűrűsödik össze: nehezen elérhető időpont, sok dokumentum és nehezen tervezhető végösszeg előzi meg az utazást. A hatósági akció a közvetítői piac egy részét érinti, de önmagában nem rendezi a konzuli kapacitások és az átlátható díjszabás kérdését. A rendszer működését az mutatná meg, hogy az ügyfelek valóban hozzájutnak-e a normál ügyintézéshez anélkül, hogy nem kívánt extrákat vagy külön közvetítői segítséget kellene vásárolniuk.