Lakner Zoltán: Az irháját menteni akaró Orbán Viktor most lökte a busz alá a leghűségesebb embereit

„Le fogjuk törni, ki fogjuk kényszeríteni”, mondta az akkor még miniszterelnök Orbán Viktor március 5-én arról, amit ukrán olajblokádnak nevezett. Politikai és pénzügyi eszközöket helyezett kilátásba a Barátság vezeték újranyitásának elérésére.

Hogyan, hogyan nem, éppen aznap éjjel tartóztatták fel több magyar hatóság együttműködésével azt az ukrán pénzszállítmányt, amely ennek nyomán aranykonvojként híresült el. Valójában akkor már évek óta szokásos módon Magyarországon keresztül vittek egy ukrán bank pénzszállítói készpénzt a bécsi Raiffeisenből Ukrajnába, közúton, hiszen Orbán orosz elvtársainak agressziója miatt a légiszállítás lehetetlenné vált.

A pénzszállítók rutinszerűen használt útvonalon, fegyvertelenül, a magyar rendőrség tudtával haladtak át az országon, a tranzakció a nemzetközi bankközi kereskedelem szabályai szerint zajlott. Ennek ellenére történt velük szemben a fegyveres rajtaütés, amit kényszerítő eszközöktől sem visszariadó kihallgatás, meggyanúsítás, a szállított bankjegyek és aranyrudak lefoglalása, valamint újabb nagyhangú politikai kijelentések követtek. Lázár János a kampány hevében azt mondta, hogy nem adják vissza a pénzt, s hogy ami történt, az válasz az ukrán „zsarolásra”. A Fidesz kampánytriójának tagja szerint a dollárok és az aranyrudak addig maradnak Magyarországon, ameddig az ukránok meg nem nyitják az olajcsapokat. Ez a kijelentés nemcsak azért volt érdekes, mert nyílt elismerését jelentette annak, hogy a magyar kormány a saját követelését útonállással igyekezett nyomatékosítani, de azért is, mert hét hónappal később, októberben, a már ellenzéki Orbán pártelnök azt a kijelentést tette, hogy az ukrán maffia korrupciós botrányát leplezte le az AH, a TEK és a NAV akciója.

Ha valaki, akkor Orbán biztosan felismeri, milyen egy maffiaállam, de még így is fennáll az ellentmondás: most akkor vagy az „olajzsarolás letörése”, vagy egy korrupciós botrány leleplezése volt a cél. A helyzet tehát úgy áll, hogy még a politikai magyarázat is csúszkál, és legalább annyira változatos színekben játszik, mint amilyen Orbán egész politikai pályafutása.

Emlékezetes az is, hogy a rajtaütés és pénzlefoglalás nemhogy súrolta, de olyannyira túllépte a törvényesség határait, hogy az Orbán-kormánynak külön rendelettel kellett az akciót utólag a legalitás keretei közé tuszkolni. Az Orbán vereségét hozó választás után azonban maguk a résztvevők is rájöttek, hogy megszűnt a politikai védőernyő: az ügynek igazából nincs is olyan mozzanata, ami ne vonna maga után büntetőjogi felelősséget. Akár az ügy kitalálója, akár operatív megszervezője, akár végrehajtója volt valaki, ténylegesen jogállami, de akár csak egy újraélesztés alatt lévő jogállam viszonyai között is nyomozással és a büntetés lehetőségével kell szembenézniük.

Azt, hogy ki volt a politikai megrendelő, mindenki tudja: ő maga jelentette be március 5-én. A sajtóforrások által feltárt megbeszélések szerint tanúk füle hallatára történtek utalások arra a tudjukkire, akit úgy véd egyik leghűségesebb embere a jogi eljárástól, hogy közben ugyanez a tudjukki még mindig politikai tökét igyekszik kovácsolni abból, amire ő adott politikai utasítást.

A Fideszről hosszú időn át, évtizedeken keresztül úgy tartottuk, hogy hierarchikus rendben, de egyfajta bajtársi lojalitással építkezik: Orbán legalábbis a saját kádereit tényleg sosem hagyja az út szélén. A volt miniszterelnök ezúttal is arról tett közzé Facebook-bejegyzést – saját arcát és hangját azért már nem adta hozzá –, hogy az „aranykonvoj” elleni akció résztevői elismerést és jutalmat érdemelnének a bűnvádi eljárás helyett. Valójában azonban, miközben jutalmat emleget, a politikai szleng szerint a busz alá lök mindenkit, az őt az utolsó szabadlábon tett leheletéig kiszolgáló tábornoktól az akcióba beleparancsolt közrendőrökig.

Hagyja, ha éppen nem utasítja őket, hogy vigyék el helyette a balhét.

Orbán világában a parancs felülről lefelé, a hűség alulról felfelé érvényes. Szemrebbenés nélkül áldozza fel hű embereit, meg mindazokat, akiket a szolgálati szabályzat révén belesodortak ebbe az egyébként teljesen abszurd és végső soron sikertelen ügybe, hiszen a rajtaütés sem az orosz olajat nem hozta vissza Orbánnak, sem Ukrajnát nem törte meg, és még a választás meg a hatalom is odalett.

A volt miniszterelnök a maga részéről levonta a tanulságot: bűnhődjenek mások. Pontosan ugyanannyira lojális a saját embereihez, amennyire a hazájához.