Ismét tömegek tüntettek Spanyolországban a lakhatási válság miatt

Mintegy húszezer ember vonult végig csütörtök este Madrid belvárosán, hogy megemlékezzen a két héttel korábban kilakoltatott, majd elhunyt María del Carmen Abascalról. A 87 éves asszonyt Spanyolországban szinte mindenki Maricarmenként ismeri: az elmúlt napokban a lakhatási válság és a bérlői kiszolgáltatottság jelképévé vált. A felvonulás a Puerta del Sol téren kialakított tiltakozó táborból indult, és a Retiro park közelében fekvő egykori otthonánál ért véget. A résztvevők virágokat és gyertyákat vittek, a lakás előtt pedig egyperces csenddel emlékeztek rá. A madridi rendőrség legalább húszezer résztvevőről számolt be, és több spanyol városban is tartottak hasonló megemlékezéseket. A tüntetésen a lakhatási szervezetek narancssárga mellényt viselő aktivistái vezették a menetet. A jelszavakból kiderült, hogy az ügy jóval nagyobb felháborodást váltott ki egyetlen kilakoltatásnál. A demonstrálók szerint a lakbérek gyors emelkedése, az ingatlanok befektetési célú felvásárlása és a kevés megfizethető lakás egyre több családot sodor bizonytalan helyzetbe. Maricarmen több mint hetven évig lakott ugyanabban a madridi otthonban. A bírósági eljárás végén szeptember 23-án végrehajtották a kilakoltatást.

A történetről készült felvételek különösen nagy hatást gyakoroltak a közvéleményre: az idős asszonyt hordágyon vitték el, majd kórházba került. A tulajdonossal később megállapodás körvonalazódott a visszatéréséről, erre azonban már nem került sor. Az épületet időközben befektető vásárolta meg, a bérleti feltételek megváltoztatása miatt pedig hosszú jogvita kezdődött. Az asszony szerdán halt meg. A csütörtök esti beszámolók szerint a halál pontos orvosi okát még nem hozták nyilvánosságra, ezért nem bizonyítható, hogy közvetlenül a kilakoltatás okozta a halálát. A család, a szomszédok és az aktivisták ugyanakkor súlyos lelki és fizikai megterhelésről beszéltek. A tiltakozók számára a történet azt mutatja, hogy a jogszerűnek minősített ingatlanpiaci eljárások is drámai emberi következményekkel járhatnak. A felháborodás rövid idő alatt országos politikai válsággá szélesedett.

Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök kormánya két sürgős lakhatási intézkedést terjesztett a parlament elé, ám a képviselők elutasították azokat. A jobbközép Néppárt, a radikális jobboldali Vox és más ellenzéki szereplők szerint a kormány javaslatai túlzott beavatkozást jelentenének a tulajdonviszonyokba, és nem oldanák meg a lakáskínálat hiányát. A baloldali pártok ezzel szemben a bérlők védelmének gyengítésével vádolták ellenfeleiket. Sánchez végül november 29-re előrehozott parlamenti választást írt ki. A lakhatási vita így közvetlenül befolyásolhatja a következő spanyol kormány összetételét. A szocialisták abban bíznak, hogy a megélhetési költségek és a lakbérek miatt elégedetlen választók a szigorúbb állami szabályozás mellett sorakoznak fel. A Néppárt vezetője, Alberto Núñez Feijóo viszont azt állítja, hogy a kormány nyolc év alatt sem tudta megoldani a problémát, és most politikai célokra használja fel az idős asszony halálát.

Országos politikai ütközet

A madridi regionális politika különösen élesen reagált az ügyre. Isabel Díaz Ayuso, a tartomány konzervatív elnöke és a baloldali ellenzék képviselői nyilvánosan egymást hibáztatták. A regionális és városi vezetésben többségben lévő Néppárt egyes intézményekben nem támogatta a Maricarmen emlékére javasolt egyperces csendet, ami újabb tiltakozásokat váltott ki. A Más Madrid baloldali mozgalom képviselői az ingatlanspekulációt és a kiszolgáltatott bérlők védelmének hiányát tették felelőssé a történtekért. A vita mögött hosszabb ideje felhalmozódó gazdasági feszültség áll. A turizmus, a rövid távú lakáskiadás és a külföldi befektetések jelentős keresletet teremtettek, miközben a kínálat sok térségben nem tudott lépést tartani a növekedéssel. A fiatalok egyre később költöznek el szüleiktől, a középosztály egy részének pedig jövedelme aránytalanul nagy hányadát viszi el a lakbér. Madridban, Barcelonában, Valenciában és több tengerparti városban az ingatlanárak és a bérleti díjak az elmúlt évtizedben gyorsan emelkedtek. A bérlői szervezetek ezért a kilakoltatások szigorúbb korlátozását, a megfizethető bérlakásállomány bővítését és a nagy ingatlanbefektetők fokozott ellenőrzését követelik. A tulajdonosi szervezetek ezzel szemben arra figyelmeztetnek, hogy a túlzott árkorlátozás visszafoghatja az új lakások építését és a bérbeadási kedvet. A két álláspont között az a legnehezebb politikai feladat, hogy azonnali védelmet nyújtsanak a veszélyeztetett háztartásoknak, miközben hosszabb távon több lakás kerül a piacra.

Lakbérek és társadalmi feszültség

A közvélemény-kutatások alapján a beavatkozás igénye szélesebb társadalmi rétegekben is jelen van. A spanyol állami CIS kutatóintézet csütörtökön ismertetett, júniusi adatfelvétele szerint a megkérdezettek 76,3 százaléka támogatja az állami szerepvállalást a lakhatáshoz való hozzáférés biztosításában. Közel négyötödük úgy gondolja, hogy a lakhatáshoz való jognak elsőbbséget kell élveznie a lakás puszta piaci árucikként kezelésével szemben. A politikai megoldások részleteiben ugyanakkor továbbra sincs egyetértés. A csütörtöki felvonulás végén az aktivisták azt ígérték, hogy a tiltakozótábor és a megmozdulások folytatódnak. Maricarmen személyes története a kampány következő heteiben várhatóan állandó hivatkozási pont marad. A választóknak azonban november végén már arról is dönteniük kell, melyik politikai oldal kínál megvalósítható választ a lakásépítés, a bérlővédelem és a megélhetés egymással összefüggő gondjaira.