Helyet cserélt Pozsony és Budapest, a Fico-kormány átírná a koronatanúk szabályait

Robert Fico kormánya újra nekifutott annak a büntetőeljárási reformnak, amely alapvetően alakítaná át az együttműködő terheltek, a szlovák közbeszédben „kajúcnikoknak” nevezett bűnbánók helyzetét. A pozsonyi parlament előtt fekvő javaslat a jelenlegi rendszer helyett azt írná elő, hogy az együttműködésért járó kedvezményeket főszabály szerint már ne a nyomozati szakaszban, hanem csak bíróság előtt lehessen érvényesíteni. A kormány azzal érvel, hogy ezzel átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé válna a gyakorlat. Az ellenzék viszont attól tart, hogy a változtatás éppen azokban a nagy korrupciós ügyekben gyengítené a vádat, amelyekben a belső tanúk vallomásai nélkül aligha lehetne feltárni a hatalmi hálózat működését.  

A vita középpontjában az Očistec, vagyis Tisztítótűz fedőnevű ügy áll. A besztercebányai Specializált Büntetőbíróságon júniusban indult meg a főtárgyalás, amelyben többek között Tibor Gašpar volt országos rendőrfőkapitány, jelenlegi parlamenti alelnök és Norbert Bödör nyitrai üzletember is vádlott. A vád szerint a Fico korábbi kormányai idején a rendőrség és más állami szervek vezetői olyan hálózatot működtettek, amely politikai és üzleti érdekek szerint avatkozott be nyomozásokba. Gašpar és Bödör tagadja a bűnösségét, védőik pedig az eljárás jogszerűségét és a tanúk hitelességét is vitatják.  

Egy korábbi próbálkozást már megállított az alkotmánybíróság

A mostani javaslat azért különösen érzékeny, mert Pozsonyban nem ez az első kísérlet az együttműködő terheltek bizonyító erejének korlátozására. A 2025 végén elfogadott egyik módosítás olyan szabályt vezetett volna be, amely bizonyos esetekben eleve használhatatlanná tehette volna a bűnbánók vallomását. A szlovák alkotmánybíróság 2026 februárjában felfüggesztette a rendelkezés hatályát. A testület indoklásában arra figyelmeztetett, hogy a törvényhozó nem veheti át a bíróság feladatát a bizonyítékok hitelességének mérlegelésében, és különösen aggályos lehet egy olyan szabály, amely már folyamatban lévő ügyekre is kihat. A kormány ezután új konstrukcióval állt elő. A 1314-es számú törvényjavaslat júniusban 79 igen és 66 nem szavazattal jutott tovább a második olvasatba. A kabinet szerint a cél nem a koronatanúk intézményének felszámolása, hanem a kedvezmények rendszerének szigorúbb bírói ellenőrzése. A tervezet alapján az ügyészség a nyomozati szakban kevesebb közvetlen előnyt adhatna, az együttműködés ellentételezéséről pedig nagyobb súllyal a bíróság döntene a vádemelés után. A javaslat azt is korlátozná, hogy egyetlen együttműködő terhelt vallomása önmagában elegendő legyen az elítéléshez.  

Az Očistec-ügyben éppen azoknak a belső tanúknak a vallomásai számítanak kulcsfontosságúnak, akik maguk is részesei voltak a feltételezett rendszernek.

  Ezért állítja az ellenzék, hogy a szabályozás nem általános jogpolitikai vita, hanem konkrét büntetőeljárások sorsát is befolyásolhatja. A javaslat ellenzői hónapok óta azt hangoztatják, hogy Gašpar és Bödör helyzetét javíthatja, ha a vád nehezebben támaszkodhat a korábbi rendőri és pénzügyi vezetők vallomásaira. A kritikát erősíti, hogy maga Gašpar is vezető tisztséget tölt be a parlamentben. Szeptember közepén Mária Kolíková volt igazságügyi miniszter azt kérte, vegyék le a javaslatot az ülésszak napirendjéről éppen az összeférhetetlenség látszata miatt. A módosítás ennek ellenére az október 6-ra kijelölt parlamenti programban is szerepelt második olvasatban.  

Pozsony és Budapest szerepet cserélt

A szlovák fejlemények magyar szemmel azért is figyelemre méltók, mert a két ország politikai pályája néhány hónap alatt látványosan eltávolodott egymástól. Orbán Viktor kormányai és Robert Fico éveken át egymást erősítő szövetségesként léptek fel az Európai Unióban, különösen a jogállamisági vitákban, az Ukrajnával kapcsolatos kérdésekben és a „szuverenista” politika védelmében. Magyarországon azonban az áprilisi választás után Magyar Péter kormánya más irányt vett, és több olyan lépést tett, amelyet Brüsszel korábban hiába várt Budapesttől.  

Ennek egyik legkézzelfoghatóbb jele az Európai Ügyészséghez való csatlakozás. Magyarország május végén jelezte részvételi szándékát, az Európai Bizottság júliusban jóváhagyta a belépést, augusztus 2-től pedig Magyarország hivatalosan is az EPPO együttműködésének résztvevője lett. Ez éles ellentétben áll az Orbán-kormány korábbi álláspontjával, amely következetesen elutasította a csatlakozást. A változás nem oldotta meg automatikusan a magyar jogállamisági vitákat, de az irány már nem ugyanaz, mint Pozsonyban. Fico kabinetje ezzel szemben 2023-as visszatérése óta sorra nyúlt hozzá a korrupcióellenes intézményekhez. Megszűnt a Különleges Ügyészség, átalakították a Nemzeti Bűnüldöző Ügynökséget, módosították a büntetési tételeket és az elévülési szabályokat. Ezek egy részét a kormány azzal indokolta, hogy a korábbi rendszer politikailag elfogult volt és visszaélt a büntetőjoggal. Kritikusai szerint viszont a változtatások következetesen azoknak kedveznek, akik a Smer korábbi kormányzati időszakaiban kerültek vizsgálatok célkeresztjébe.

  A közép-európai jogállamisági vita így geopolitikai átrendeződésen ment keresztül: Budapest közeledik az uniós intézményekhez, Pozsony pedig egyre több konfliktust vállal az igazságszolgáltatás átalakítása miatt.

Az Očistec-per ezért legfőképpen arról szól, a mindenkori parlamenti többség megváltoztathatja-e a folyamatban lévő korrupciós ügyek játékszabályait. A szlovák alkotmánybíróság egyszer már jelezte, hogy ennek vannak határai. Ha a mostani szabályozás elfogadása után ismét alkotmányossági vita indul, könnyen előfordulhat, hogy a Fico-kormány és az ország legfontosabb jogi intézménye között újabb nyílt konfliktus bontakozik ki.