Gazdaság

A hosszú távú víziók szépek, csak éppen a gyors segítséget szeretnék látni a gazdák

A MOSZ szerint a hosszú távú agrártervek mellől hiányzik a gyors segítség, miközben a tartalékaikat felélő gazdaságok egyre nehezebben jutnak hitelhez.

A hosszú távú víziók szépek, csak éppen a gyors segítséget szeretnék látni a gazdák
Fotó: Huszár Dávid / Népszava-archív

A kormányváltás óta eltelt hónapok és a nyári időszak után a gazdálkodók számára egyre sürgetőbb a kérdés, miből kezdik el a következő évet. Az agrártárca eddig jellemzően hosszú távú elképzeléseket vázolt fel, ám a napi működést fenyegető pénzhiány kezeléséhez jóval kevesebb kapaszkodót kapnak a gazdálkodók. Félő, hogy a termelők egy része nem jut el addig, amikorra az átalakítás eredményei beérhetnek – mondta lapunknak Koncz Máté, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) elnöke. A kifogás nem a stratégiai gondolkodásnak szól. Annak szükségességét az érdekképviselet is elismeri, de a jövőkép mellé azonnal használható eszközöket is vár.

Az vitán felül áll, hogy a Tisza-kormány súlyos helyzetet örökölt. A növénytermesztésben több nehéz év követte egymást, az állattartásban pedig az értékesítési árak visszaesése okoz rendkívül komoly veszteségeket. Sok gazdaság felélte a tartalékait, így az újabb rossz év már a következő termelési ciklus finanszírozását veszélyezteti. Az államháztartás szűk mozgástere miatt nincs reális lehetőség arra, hogy a költségvetés valamennyi kiesést megtérítsen. Ebből azonban nem következik, hogy a rövid távú segítség lehetőségei is kimerültek. A hosszabb távú agrárelképzelésekről a MOSZ egyelőre inkább nyilatkozatokat, rendezvényeken elhangzott előadásokat és kormányzati közlésekből adott tájékoztatásokat lát. Sokkal többet nem, sőt, az egységes, hivatalos írott koncepciót még nem lehetett megismerni. A gond viszont az, hogy az öt- tíz év múlva kívánatos termelési szerkezet kérdése mellett már most választ kell adni arra, hogyan jutnak át a gazdaságok a következő hónapokon.


Az előleg sokszor már a banké

 

Az idei veszteségeket az teszi különösen súlyossá, hogy a különböző ágazatok gondjai összeadódtak. A sertéstartóknál az értékesítési ár csökkenését késve követte a malac árának mérséklődése, miközben a takarmányozás költségei emelkednek. A tejtermelőknél az önköltség alá kerülő ár mellett esetenként már a biztos átvevő megtalálása és sok esetben az állatok etetéshez szükséges tömegtakarmányok előállítása is nehézséget okozott. A növénytermesztésben az aszály miatti terméskiesést ezúttal nem ellensúlyozta olyan áremelkedés, mint 2022-ben.
A MOSZ előzetes becslése szerint a mezőgazdasági társas vállalkozásoknál az évi mintegy kétszázmilliárd forintos nyereség helyett idén jelentős, akár hasonló mértékű veszteség is képződhet. Ez érzékelteti, mekkora fordulatot kellene áthidalni. Az érdekképviselet a jövő évi agrárköltségvetést nagyságrendileg változatlannak látja, és éppen azt hiányolja belőle, hogy a rendkívüli helyzetre érdemi külön választ adjon. A támogatások előrehozott kifizetése persze segíthet, de fontos, hogy ez nem jelent plusz pénzt. Ahol a bank a várható támogatást már tavasszal meghitelezte, ott az állami utalás elsősorban a korábbi tartozást rendezi. A termelő hamarabb szabadulhat a hiteltől, csökkenhet a kamatterhe, de ettől még nem feltétlenül lesz forrása vetőmagra, műtrágyára vagy az állatok takarmányára. Éppen a leginkább pénzszűkében lévők kényszerülhettek arra, hogy a támogatás jelentős részét előre felhasználják.

 

Koncz Máté, a MOSZ elnöke. (Fotó: Flajsz Péter / Népszava-archív)

 

A bankokkal kialakított önkéntes törlesztési könnyítés ugyan időt adhat, de önmagában ez sem oldja meg a finanszírozási gondokat. Aki valóban bajban van, s tényleg a fizetésképtelenség szélén áll, ott a bank nem fog könnyítést adni, mert nem fog egyoldalúan jelentős többlet kitettséget vállalni. Akinél pedig a hitelek átstrukturálása jön szóba, ott a pénzintézet korábban és a jövőben is partner, nem történt az intézkedéssel érdemi változás. A szakemberek szerint további kockázat, hogy a fizetési nehézségek miatt átütemezett hitel ronthatja az ügyfél banki megítélését. Így a haladék után a következő hitelt már nehezebb vagy drágább lehet megszerezni, vagyis egy ördögi körbe kerül a gazda, gazdaság, mert egyre nehezebben és rosszabb feltételek mellett juthat a termeléshez szükséges forrásokhoz. A lassan kilátástalanná váló pénzhiány (likviditáshiány) érdemi kezeléséhez nagyon fontos lenne egy állami szerepvállalással működő agrárhitel csomag mihamarabbi kialakítása, tekintve, hogy enélkül sok gazdálkodó még drágán sem jut hitelhez.


Legalább kevesebb pénzt vonnának el

 

Az érdekképviselet ezért olyan könnyítéseket is javasolt, amelyekhez nem feltétlenül kell új támogatási programot indítani. A kiindulópont az volt, hogy ha a költségvetés nem tud többletpénzt adni, legalább átmenetileg hagyjon több forrást a termelőknél. A termelést terhelő díjak és befizetések mérséklésére, illetve halasztására tett indítványaik nagy része azonban nem teljesült – jelezte Koncz Máté.

Felvetették az élelmiszerlánc-felügyeleti díj átmeneti elengedését, az energetikai audit költségének könnyítését, valamint a mezőgazdasági gázolaj jövedékiadó-visszatérítésének kiterjesztését az állattartókra. A munkahelyi melegétkeztetés adómentességét is szorgalmazták. Utóbbinak az állattartó telepeken járványvédelmi jelentősége is lehet, mert csökkentheti a dolgozók által bevitt élelmiszerekből eredő fertőzési kockázatot. A kárenyhítési hozzájárulás befizetésének átmeneti felfüggesztése ugyancsak szerepelt a javaslatok között, legalább a rendszer újragondolásáig. A jelenlegi megoldást ugyanis nem olyan helyzetre alakították ki, amikor egész országrészeket ér tartós aszály, vagy nagy térségek ültetvényeit pusztítja el a fagy. Az érdekképviselet szerint ilyen körülmények között a rendszer nem képes megfelelően betölteni a neki szánt szerepet. A Kárenyhítési Alap 80 milliárd forint költségvetési és 18 milliárd Ft uniós forrással történő feltöltése érdemi segítség, de ettől függetlenül az alapelveket újra kell gondolni – hangsúlyozta.

A pénzhiány ráadásul nem áll meg a gazdaságok határán. A földbérleti díj sok vidéki család, köztük idős tulajdonosok jövedelmének fontos része, ugyanakkor az sem elfogadható, ha a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességétől a földbérleti díjak mértéke elszakad. A termelőtevékenységhez kapcsolódó időjárási, piaci kockázatok mára olyan mértéket értek el, hogy a terhek viseléséből a tulajdonosoknak természetszerűleg részt kell vállalniuk.

Hosszabb távon pedig a művelés fenntarthatósági problémái mellett a földvagyon értéke is kérdésessé válhat. Ez azonban már egy egész társadalomba tovagyűrűző hatás. Itt ráadásul óriási körről van szó. A szakmai szervezet szerint több, mint egymillió – jellemzően vidéki – kistulajdonos földbérleti díjának sorsa a tét.

 

Mezõgazdasági vállalkozó Idared almát szed egy nagykállói gyümölcskertészetben 2021. október 15-én. Fotó: MTI/Balázs Attila

 

A MOSZ egy adójogi javaslatcsomagot is összeállított, melynek átfogó célja, hogy az adórendszer és az egyre hektikusabb piaci és időjárási viszonyok közt vergődő agrárvállalkozások működésének kereteit közelítse egymáshoz. Ennek lényeges eleme a likviditási tartalékképzés ösztönzése, és a többéves jövedelemátlagolás lehetőségének megteremtése, egyelőre azonban erre sem látszik a fogadókészség.

 

Hitel kellene, de nő a kockázat

 

A szűk költségvetés mellett a bankrendszernek nagyobb szerepet kellene vállalnia, vagy éppen kapni a termelés és a fejlesztések finanszírozásában. Csakhogy éppen akkor lenne szükség több hitelre, amikor az ágazat banki megítélése romlik. A mezőgazdaság az uniós csatlakozást követő évtizedben egyre vonzóbb ügyfélkörré vált, a növénytermesztést pedig sokáig viszonylag biztos finanszírozási területnek tekintették. A sorozatos veszteségek és az időjárási kockázatok ezt a bizalmat kezdik ki. Sőt, ma már ott tartunk, hogy a szervezet tapasztalatai szerint a kockázatértékelésben már a gazdálkodás földrajzi helye is egyre nagyobb súlyt kap a hitelintézetnél. Egy aszálynak erősebben kitett alföldi vállalkozás nehezebben juthat kölcsönhöz, mint egy kedvezőbb adottságú térség termelője. Ez banki szempontból érthető különbségtétel, de a gazdaságok oldaláról súlyos következménye lehet. Éppen azok előtt szűkülhetnek be a finanszírozás lehetőségei, akik a legnagyobb veszteséget szenvedték el, és leginkább rászorulnának az áthidaló forrásra.

A bankoktól önmagában nem várható el, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket a kockázatokat, hiszen a rájuk bízott pénzért felelnek. Ha a kormány nagyobb finanszírozói szerepet szán nekik, meg kell teremteni ennek feltételeit is. Koncz Máté szerint ehhez a garanciaintézmények megerősítését, szükség esetén állami garanciák alkalmazását, valamint az állami bankok, köztük a Magyar Fejlesztési Bank lehetőségeit is meg kellene vizsgálni. Az érdekképviselet viszont ezen a területen sem lát a helyzet súlyához igazodó megoldást. A hitelhiány a már támogatást nyert beruházásokat is veszélyeztetheti. A támogatói döntés önmagában nem biztosítja a fejlesztés teljes finanszírozását. Ha a bank az állattartó ágazat vagy az adott térség megemelkedett kockázata miatt nem adja hozzá a szükséges hitelt, a gazdaság a megítélt támogatás ellenére is kénytelen lehet lemondani a beruházásról.

A vázolt problémák fényében a gazdaságfejlesztés alapvetően szakmai kérdései társadalmi dilemmává duzzadnak. Vajon hol húzódik a technokrata szemlélet határa akkor, amikor a versenyképesség erősítése épp azon gazdasági szereplők, hazai kisvállalkozások, végső soron magyar családok tömegeinek tönkremenetelét is magával hozhatja, akikért a kormányzat – állampolgárként – felelősséggel tartozik. A dilemma ránézésre feloldhatatlannak tűnik, a helyes válasz megtalálására ugyanakkor alig maradt idő.

Mindezek miatt a magyar mezőgazdaság egyre bizonytalanabb talajon áll. Ha a hosszú távú tervek mellé nem érkezik gyors, a következő termelési év elindítását segítő beavatkozás, az azzal járhat, hogy gazdaságok szűnnek meg, beruházások maradnak el, és tovább gyengül az ágazat alkalmazkodóképessége. Mire pedig az új agrárkoncepció végrehajtása megkezdődhetne, addigra már jóval kevesebb termelőnek maradhat ereje és pénze arra, hogy részt vegyen benne.

Költségvetés 2027: 150 milliárddal több juthat vidékfejlesztésre, ezermilliárd felett az agrártámogatások

Ezt is ajánljuk

Szerkesztői válogatás