Simor András: Matolcsy György nem tud eléggé megbűnhődni
A hiány leszorítása önmagában nem elég a gazdaság talpra állításához: beruházási fordulatra, kiszámítható, vállalkozásbarát gazdaságpolitikára és erős piaci versenyre van szükség – véli Simor András. A jegybank volt elnöke szerint a Matolcsy-korszak sok ezer milliárd forintos kárt okozott.
Még tartott a jövő évi költségvetés tervezése, nem lehetett túl sok részletet tudni róla, amikor ön a CEU-n azt mondta egy beszélgetés során, hogy a rövid távú népszerűségnél és a választási ígéretek mielőbbi megtartásánál fontosabb a gazdasági szerkezet átalakítása, a költségvetési kiadások újragondolása és a kiszámítható gazdaságpolitika. Ehhez képest milyen lett a benyújtott törvényjavaslat?
Egy fenntartható, konzervatív költségvetési pályát látok, amelyben a tervezett hiánycsökkentés kerüli a túlzott kockázatokat. A növekedést 2,4 százalékra teszik, ami képviselhető. Ugyanakkor vannak bizonytalanságok, például kérdés, hogy valóban elindulnak-e a beruházások, vagy hogy lehet-e annyit spórolni az állam működési költségein, amennyit terveznek. Jó másfél évvel ezelőtt 12+1 pontban fogalmaztam meg azokat a gazdaságpolitikai hibákat, amelyeket az Orbán-kormány elkövetett. Ezek vezettek ahhoz, hogy a magyar gazdaság az elmúlt 4–5 évben földbe állt. Amikor a jövő évi költségvetés tervezetét olvastam, azt is néztem közben, hogy mi maradt és mi tűnt el ezekből a hibákból.
Miből volt több?
Elég sok minden a helyére került. Például az állam már nem akar túlzottan beavatkozni a gazdaság működésébe, vagy központi támogatásokra építeni a növekedést. A kormány nem talál ki minden alapot nélkülöző mértékű béremelési számokat, és úgy látom, vége van annak is, hogy mindenféle gyorsítók beadásával és a kínálati tényezőket elhanyagoló keresletösztönzéssel próbálják növekedésre bírni a gazdaságot. Úgy tűnik, a fékek és ellensúlyok rendszere is helyreáll. Eltűnőben vannak a kormányzati körökhöz közel álló, „sikerre ítélt” vállalkozók, akiktől az előző kormány a gazdaság beindítását várta. A gazdaságot végre azok indíthatják majd be, akik piaci feltételek között is meg tudnak élni, és elég ügyesek ahhoz, hogy megtalálják, mire van szüksége a piacnak, és azt hatékonyan elő is tudják állítani. Remélem, vége lesz a korrupt közbeszerzési rendszernek, és lezárulhat az értelmetlen keleti nyitás is.
És mi az, ami még nem valósult meg?
Nincs egészséges piaci verseny, de az is igaz, hogy idő kell a kialakulásához, mert a gazdaság egyes részeit olyan monopol vagy duopol pozícióba hozott vállalkozások uralják, amelyek mellett nem képes felépülni az egészséges verseny. A változáshoz kell egy jól működő Gazdasági Versenyhivatal is, amit egyelőre nem látok. Ezen kívül a kormány nemhogy nem nyúlt hozzá a különadók versenytorzító rendszeréhez, hanem még tovább is emelt némelyiken.
Mennyi idő szükséges a drasztikus gazdasági fordulathoz?
Mondhatnám, hogy ez elhatározás kérdése, de ennél azért bonyolultabb. Ugyanis a gazdaságpolitika célfüggvénye még nem látszik kristálytisztán: lehet az, hogy a gazdaság fejlődjön, és az emberek jóléte hosszabb távon növekedjen, de lehet az is, hogy a rövid távú szavazói, népszerűségi igényeket megpróbálják kielégíteni. Az Orbán-kormány alatt alapvetően szavazatvásárlásra használták a gazdaságpolitikát. Tehát azt gondolom, hogy a legfontosabb kérdés még előttünk áll: mennyire tudja a kormány megértetni az emberekkel, hogy mi a különbség a jólétünket fenntartható módon segítő gazdaságpolitika és a szemfényvesztés, a sarlatán gazdaságpolitika között. És szerintem ez nemcsak a kormány felelőssége, hanem a nyilvánosan megszólaló közgazdászoké, vagy éppen az újságíróké is.
Például mit kellene megértetni?
Ha emelik a béreket, az jó, de ha olyan mértékben teszik, ami a gazdaság teljesítményével nincs arányban, az rossz, mert infláció vagy munkanélküliség lesz belőle. Más: nem olcsó lakáshitelekre lett volna szükség, amelyek arra voltak jók, hogy hozzásegítsék a lakástulajdonosokat ahhoz, hogy minél magasabb áron tudják eladni azokat az ingatlanokat, amelyekre nem volt szükségük, hanem arra, hogy megfizethető lakásárak legyenek. Vagyis új lakásokat és bérlakásokat kell építeni. Ennek ki kell találni a módját. Nem mehetünk el a rezsicsökkentés mellett sem, ami ugyancsak jónak látszik, de valójában nem az, mert egy energia-szűkös világban pazarlásra ösztönöz, ráadásul a költségeit, ha burkoltan is, de csak a magyar emberek fizetik meg. A rezsicsökkentés 2013-as bevezetése óta az átlagosan vagy az alatt fogyasztók számára gyakorlatilag nem növekedett a háztartási energia ára, miközben minden más termék átlagosan 80 százalékkal drágult. Ennyi erővel fixálni lehetett volna a kenyér vagy a tej árát is, és mehetnénk vissza a rendszerváltozás előtti bukott gazdasági rendszerbe.

Fotó: Ladóczki Balázs / Népszabadság
Nem akarunk az új kormánytól túl sok mindent egyszerre?
Nyilván nem lehet mindent megcsinálni egy év alatt, de el kell kezdeni beszélgetni a problémákról. Meg kell értetni a társadalommal, hogy ezek az intézkedések károsak. Megértem a türelmetlenséget is. Én is örülnék, ha nagyobb sebességgel tudnának haladni, és látnám azt, hogy néhány kritikus kérdésben nem elégszenek meg a status quo fenntartásával. Például értem, hogy a különadókból származó bevételre jelenleg szükség van, de a kormánynak el kellene mondania, hogy a jövőben mit tervez. És amit most mond, azt persze be is kellene tartania.
Végül is a közösségi médiában folyamatosan kommunikál a kormány az emberekkel.
Fontos a választóval való kommunikáció, ugyanakkor az Orbán-kormány bukásának egyik fő oka a gazdaság rossz működése volt. Tehát azt gondolom, ha a kormány meg akarja tartani a választói bizalmát, akkor be kell indítania a növekedést. Utóbbihoz pedig a vállalatok bizalmát kellene elnyernie, amihez a megfelelő szabályozási környezeten át vezet az út. Azt, hogy a társasági adót növelik a nagyobb vállalatok esetében, nem ellenzem. A különadók emelését viszont nem tartom jónak. Azért sem, mert olyan piaci helyzetben, ahol a verseny sok szektorban nagyon korlátozottan működik, a cégek ezeket az adókat könnyedén át tudják hárítani a fogyasztókra. Beruházási fordulatra van szükség. Beruházás csak abból lesz, ha a vállalkozók hisznek a jövőben, a pozitív fordulatban, ha „megveszik” a kormány jövőbeni gazdaságpolitikáját, és pozitívnak értékelik azt. Ezért kellene szerintem többet kommunikálni nemcsak a lakosság, hanem a vállalkozók felé is.
Mennyire tartja eredményesnek az elszámoltatást?
2026. november 15-ig
A cikk folytatása regisztrációhoz kötött
- Vajon Matolcsy György egyedül gondolta ki és vitte véghez a pénzek elszivattyúzását?
- Hogyan lehetséges, hogy senki sem mondott ellent Matolcsy Györgynek?
- Miből állt össze az MNB 3650 milliárd forintos vesztesége?
- Mit gondol Simor András Varga Mihály, jegybankelnökről?
Regisztráció után 2026. november 15-ig olvasható. Aki addig a printre előfizet, 2026. november 15-én külön lépés nélkül olvas tovább.
Ezt is ajánljuk
Öt százalékra mérséklődött a lakásárak drágulása, jövőre sem várnak ennél többet
Újra chiphiány fenyegeti az autóipart – legutóbb több mint tízmillió jármű nem készülhetett el miatta
Újabb kibúvót adott a Trump-adminisztráció, Magyarországot 2027. márciusáig nem sújtják szankciók orosz kőolaj és földgáz vásárlásáért
Nincs leszállás az euróvonatról, de az érkezés még kérdéses
Kínai autógyárak adhatnak támaszt az európai acéliparnak, a Dunaferr is reménykedhet









