Szülinap hitelből, nyaralás a nagyszülők pénzén – Gyűlik a harag, tisztes megélhetésért fognak tüntetni a pécsi közgyűjteményi dolgozók
Megkérdeztük őket, mire telik a fizetésükből és mire nem. Elmondták.
-A 15 éves, kamasz gyermekem bevásárlásnál automatikusan csak a leárazott termékeket nézi – avatott be a saját sorsába egy kétdiplomás, 45 esztendős, elvált asszony. „Két éve a gyerekem azt mondta: Anya, tudom, hogy nagyon szeretsz könyvtáros lenni, és én büszke is vagyok rád, de kellene keresned egy olyan állást, ahol jobb fizetést kapsz. Maradtam, és maradt az is, hogy a sárga címkés, lejárat közeli dolgokat vesszük… Ahányszor erre gondolok, sírhatnékom támad…”
November 23-án közösen demonstrálnak Pécsett a város múzeumi dolgozói, könyvtárosai és levéltárosai. Céljuk, hogy végre a munkájukhoz méltó és a tisztes megélhetéshez elegendő bért kapjanak. Alkalmazottként jelenleg 280-300 ezer forint az átlagos nettó bérük; a Tisza-kormány csupán 10,7 százalékos béremelést tervez számukra a 2027-es költségvetésben. Az érintettek ezt keveslik, hisz 2010. óta annyira leértékelődött a keresetük, amit megalázónak éreznek.
Szégyellik helyzetüket, pedig nem nekik kellene
Az elmúlt hetekben mindhárom szakma helybéli napszámosai külön-külön demonstráltak Pécsett, most közösen próbálnak hangot adni szerény és politikamentes kérésüknek. Szerettük volna megtudni, hogy a Baranya Megyei Levéltár, valamint a pécsi múzeumok és könyvtárak dolgozói hogyan osztják be havi jövedelmüket; bérükből mire telik és mire nem, és milyen megalkuvásokra készteti őket kiszolgáltatott anyagi helyzetük. Volt, akivel személyesen beszéltünk, néhányukat pedig arra kértük: írják le röviden családi költségvetésük gondjait. Mindenki név nélkül nyilatkozott. Ebben szerepe volt annak is, hogy szégyellik helyzetüket. Nem nekik kellene.
A bevezetőben már idéztük egyikük szavait, folytassuk a többiek a megszólalásaival, leveleivel. A 12 kiállítóhelyet fenntartó Janus Pannonius Múzeumban a demonstráció egyik szervezője, Oberling-Jeles Lilla régész gyűjtötte össze sorstársai válaszait. Mint a régész elmondta, a kollégákat az frusztrálja talán leginkább, ha gyermekeik amúgy cseppet sem eltúlzott kéréseit nem tudják teljesíteni. Amikor nem telik különórára, nyári táborra vagy sportra, mert utóbbi nemcsak abból áll, hogy a gyerek eljár edzeni, és a szülők fizetik a havi tagdíjat, hanem abból is, hogy időnként verseny van, aminek utazási költségét és szállásdíját a családnak kell állnia. Mindeközben a gyerek azt látja, hogy átlagos jövedelmi viszonyok között felnövő társainak mindez nem jelent problémát. Aztán a szülők – átérezve a gyerek fájdalmát – mégis bevállalják az efféle költségeket, emiatt viszont hónap végén valami másra nem jut.
Nem hátrálnak, radikális lépésekre is készek a bérrendezés érdekében a közgyűjteményi dolgozók
A múzeumi szülők rendszeresen használtruha-boltokból öltöztetik a gyermekeiket, ez főleg akkor okoz feszültséget, amikor a fiúk-lányok elérik a 13-14 éves kort, hisz akkortól szeretnének divatosabban öltözködni. Nem drágán, csak legalább úgy, mint az osztályban a többség. Ám családjuknak egy 10-15 ezer forintos farmer vagy pulóver szinte luxuskiadás. A zsebpénz se könnyű kérdés, ha egy gyerek néha el akar menni a barátaival valamilyen rendezvényre, buliba, strandra, jégpályára, akkor a jegy se olcsó, és nem lehet őt üres zsebbel elengedni. Márpedig ezek az időtöltések természetes elemei egy fiatal érési folyamatának, társadalmi beilleszkedésnek.
A múzeumi dolgozók közül sokan – hogy teljen az előbbiekre – másodállást vállalnak. A teremőr hajnalban takarítani jár, a restaurátor magángyűjtők műtárgyait restaurálja, a történész és a régész (az ő bruttójuk 450-500 ezer forint) munkaidő után az egyetemen tart órát. Ez nem idegen tőlük, az viszont zavaró számukra, hogy főképp az anyagiak miatt vállalják el az esti óraadást. Tegyük hozzá – zárta mondandóját Oberling-Jeles Lilla – hogy az ilyen egyetemi előadások is csak néhány tízezer forintot hoznak.
„A fizetésemből nem tudnék megélni”
A levéltárosok írásban vallottak saját helyzetükről. Egy pályakezdő, egyedül élő, 30 éves asszony így fogalmazott: „A levéltárosi fizetésből hónapról hónapra él az ember, ha valaki albérletre szorul, akkor ez végképp igaz, és félretenni lehetetlen. Mivel meg akarom alapozni magam és önálló lakást szeretnék, másodállást kellett vállalnom.”
Egy középkorú levéltáros hölgy szerint őt és társait alapvetően a hivatástudat tartja a pályán. Gondolatait így folytatta: “Annyira jó lenne, ha éreznénk valamiféle megbecsülést, hisz mindannyian többet teszünk bele a munkánkba, mint amennyi elvárható. A fizetésemből nem tudnék megélni. A párom fizetése teszi csak lehetővé, hogy a felszínen evickéljünk, csak így jut a rezsire, a lakáshitelre, a háztartásra és gyermekem költségeire.”
Egyedül él a középkorú férfi, aki azért jön ki levéltárosi fizetéséből, mert saját lakása van, ám – mint írásából kiderül – így se engedheti el magát: „A rezsi befizetése és a heti nagyobb bevásárlások mellett kétszer is meg kell gondoljam, hogy belefér-e az adott hónapban egy-két friss megjelenésű történettudományos szakkönyv vagy szépirodalmi mű megvétele. Általában megvárom, míg valamilyen akcióban kicsit olcsóbbakká válnak a könyvek, igaz, így sosem leszek naprakész. A ruháknál is az akciósokat keresem, s a cipőket általában addig nyűvöm, amíg bírják, akkor veszek – lehetőleg olcsón – egy újat. Idejét se tudom, hogy mikor voltam utoljára színházban, moziban vagy étteremben. Koncertre évente legfeljebb egyszer-kétszer megyek, fesztiválon évek óta nem voltam, a barátaimmal havonta egyszer ülünk be valahova, a nyaralás pedig olyan sokba kerül, hogy sajnálom kiadni rá a pénzt, hiába tudom, hogy évente egyszer azért szükségem lenne a normális pihenésre.”
Egy váratlan kiadás az maga a vég
Az egyik pécsi könyvtárban dolgozik az a 39 éves férfi, aki így írt arról, meddig nyújtózkodhat: „Havonta 278 ezer forintot kapok kézhez. A család rezsije 70 ezer, a lakáshitel 65. Hogy ki tudjunk jönni, cégen belül vállalok plusz-feladatokat, emellett ételfutárként dolgozom. A hónap végén már így is állandóan számolgatni kell, és nagyon várjuk a fizetést. Nyaralni a nagyszülőkkel megyünk, azt teljesen ők állják, mivel szeretnek együtt lenni az unokáikkal. Nélkülük nem jutnánk el sehova.”

Fotó: Puskás Panna / Népszabadság
Egy 54 éves könyvtárosnő már tíz éve nem volt nyaralni a családdal, mert nem fér bele. Összegzése szerint hónap végére fillérük sincs. „Ha elromlik valami a háztartásban, vagy beesik egy váratlan kiadás az maga a vég. Már cafetériát se kapunk, nincs semmilyen plusz-juttatásunk, ami néha egy kicsit könnyítene rajtunk.” – fogalmazott.
Egy 32 éves könyvtárosnő a következőket osztotta meg velünk: „A szüleimnél lakom, 260 ezer a nettóm, esélyem sincs lakáshitelt felvenni. Idén már a Szép kártyára se tesznek pénzt. Gyakran gondolok arra, hogy mi lesz, ha már nem számíthatok a rokonaimra.
Mert szeretem
Egy másik könyvtáros tavaly nyáron lett 50 éves. Ő a szülinapi bulijáról mesélt. – A családom nagy, hál’ istennek, öten vagyunk testvérek, mindenkinél felnőtt gyerekek, gondoltam meghívom őket, 25-30 rokon jött számításba. Már februárban lefoglaltam egy kulcsosházat a Mecsekben, van ott konyha, vécé, tusoló, és, ami a legszebb, fizethető SZÉP kártyával. A fizetésemből nem futná rá. Eljött a nagy nap, a buli jó volt, szuperül éreztük magunkat. Az egyetlen keserűség az volt, hogy a fenntartónk visszatartotta a SZÉP kártyánkra ígért juttatást. Ezért a fizetésemből kellett rendeznem a számlát. Másképp nem ment, csak úgy, hogy kölcsönt vettem fel. Húsz év könyvtárosi munkaviszony után ennyire telt.”
Költségvetés 2027: csaknem 40 százalékkal csökken az NKA pályázati kerete, az MMA több pénzből gazdálkodhat
Kilenc éve könyvtáros az a diplomás, német és angol nyelvvizsgával rendelkező, egyedülálló, 35 esztendős asszony, aki a fizetése alapján kiszámolta, hogy az órabére nettó 1547 forint. (Nem árt tudni, hogy a hostessként dolgozó 16-18 éves diákmunkások ennél többet kapnak). A könyvtárosnőnek van másodállása, enélkül semmire se jutna. Élelmiszerekből így is a legolcsóbb, akciós termékeket rakja a kosarába. Néha kérdezik tőle, hogy miért nem hagyja el a pályát, s ő csak ennyit felel: Mert szeretem.
Tűzoltás és létszámhiány
A levéltárosok, könyvtárosok és múzeumi dolgozók arról is beszéltek és írtak, hogy intézményükben a legszükségesebb korszerűsítésekre és fejlesztésekre sincs pénz. A megyei levéltár raktárgondokkal küzd, már alig van szabad kapacitás, s a raktárok egy részének állapota kifejezetten rossz. Ám nincs elegendő forrás az épületek karbantartására, bővítésére, csak tűzoltás jelleggel oldják meg az épp felmerülő legsúlyosabb problémákat. Ha a múzeumból valaki a bér vagy nyugdíjazás miatt elköszön, nem vesznek fel a távozó helyére senkit. Így kevés a teremőr, ami akár vagyonbiztonsági kockázattal is járhat. Bevált módszer, hogy néhány kiállítóhelyet csak akkor nyitnak ki, ha előre bejelentett igény van a látogatásukra. A létszámhiányt nyáron enyhíti, ha önkéntes (ingyenes) munkát vállaló diákok szegődnek a múzeumhoz. A könyvtáraknak alig van pénzük állománygyarapításra, az elmúlt években meredeken emelkedett a könyvek ára, amit egyáltalán nem követett a vásárlásra jutó keret. A fiókkönyvtárak épületei régóta felújításra szorulnak, erre azonban nincs esély.
Ezt is ajánljuk
Schmidt Máriával, Bayer Zsolttal, Pócs Jánossal és Takács Péterrel érkezik a DPK téli tábora
Szabó Stein Imre vagy Kert Attila lesz a közmédia új vezérigazgatója
Vitézy Dávid: Véget vetünk a Balaton-part további beépítésének
Adományokból nyílt meg az Oltalom kórház fogorvosi rendelője hajléktalanoknak, Szabó Bence is megjelent
A MÚOSZ kiáll Ónody-Molnár Dóra és Lukácsi Katalin mellett









